Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Az űrbárka közönséges vitorlásnak tűnt, ha eltekintünk attól, hogy a város kövezete felett lebegett vagy öt méterrel, és acélsodronynak tűnő kötelekkel volt rögzítve, napfényként ragyogó vitorláit meg épp most vonták be.
- Igazi űrjáró hajó! - mondta áhítatos hangon.
- Kíváncsi lennék az utasaira! Meg a legénységre!
Egy öltönyben lévő macskaforma lény majdnem fellökte Swallowt, ahogy el akart mellette menni! Nagyot fújt, majd továbbsietett, az elképedt mén meg épphogy ki tudott így kerülni egy csápokkal integető, mereven mozgó gallykupacot.
- Ohh...azt hiszem jobb, ha inkább az orrom elé nézek! - nyögött fel.
A hajóból hirtelen hatalmas csattanás hallatszott, majd vad bömbölés! Swallow arra kapta tekintetét, és a rémült rohanással meginduló tömeget kerülgetve kereste a baj forrását. Nem is kellett soká! Egy hatalmas, aranyszínó, minotaurusznak tűnő lény állt az űrbárka szélén, és vérben forgó szemekkel lesett lefelé, a menekülőkre, és mostmár Swallow-ékra is!!!!
A mént újra meglökték, és mire visszanyerte egyensúlyát, már nem látta a lényt a hajón! Körbenézett, és ekkor megfagyott ereiben a vér!
A minotaurusz az egyik ház tetején állt, és nagyon úgy tűnt, hogy tőlük akar valamit! |
Chay hamar észbe kapott, és becsukta tátva maradt száját.
-Mennyien vannak!...-kiáltott fel lelkesen, bár a hangzavar sem volt csekély.
Csodáló tekintete nem szűnt meg, ahogy körbejáratta az iránytű minden irányába fejét, és izgatottan figyelte az 'űrbárkának' nevezett járművet. |
- Odanézzetek! Egy űrbárka érkezett épp!!! - lelkesedett, ahogy kiléptek az ajtón, ami a torony tövéből nyílt az utcákra.
Hatalmas tömegbe kavarodtak bele! Mindenféle lény tülekedett arra! |
Követte Büszkeüstököt, majd gyorsan a városfal felé lendült. Csak ott kezdett beszélni, feszülten figyelve a várost. |
*További fecsegés helyett csak bólintott és kissé szorongva kilépett a boltból. Furcsállva vette észre, hogy az eddig tömött utcán most sehol egy lélek.
Tétovázás nélkül széttárta szárnyait és a levegőbe szökkent.* |
Élesen Büszkeüstök szemébe nézett.
- Igen...És ha akarod, el is mondom, de nem itt. Tűnjünk el! |
*Rémülten tolatott kifelé az üzletből.*
- Van sejtésed, mi történhetett? - *kérdezte folytott hangon.* |
Összehúzott szemekkel meredt némán még egy pillanatig a hullára, majd szippantott egy mélyet a levegőből, és megpördülve már tolta is kifele párját.
- Igazad van, tűnjünk innen! De a városból is! - mondta furcsa hangon, feszülten. |
*Vékony, rövid sikoly tört elő belőle.
Miután valamelyest magához tért, szorosan párja mellé-mögé állt.*
- Mi...? - *próbálkozott megszólalni. Aztán megváltozott a véleménye.* - Menjünk innen... kérlek. |
Örült, hogy Büszkeüstök a közelében maradt. Ahogy gyanakodni kezdett, furcsa érzés telepedett rá....
Hátramosolygott, majd szárnyát felemelve félrevonta a fátylat.
Aztán döbbenten felkiáltott, és hátralépett!
A nagyjából humanoid lény, aki az eladó volt, holtan feküdt a hátsó helyiség padlóján! |
*Először csodálkozva vette tudomásul, hogy párja mihez is kezdett, aztán aggódás kerítette hatalmába, majd elszántság.
Határozottan lépett párja után. Egyben biztos volt: nem akart egyedül maradni.* |
Raffaello elhatározta magát: elszánt képpel a pult mögé lépett, és elindult a hátsó helyiségbe vezető fátyolhoz. |
*Büszkeüstök tanácstalanul nézett párjára.*
- Fogalmam sincs... Elég fura. |
Raffaello kezdett csodálkozni.
- Hol lehet az eladó? |
*Gyorsan körbetekintett. Mikor nem látott senkit, alaposan szemügyre kezdte venni a részleteket is.* |
Belépett az illatos, növényekkel, tégelyekkel, csomagokkal, zsákokkal és zsákocskákkal telizsúfolt boltba.
Ahol egy lélek sem időzött.
- Üdv! - kiáltotta. |
*Gyorsan bólintott.*
- Persze! |
Ledobbant egy érdekes ajtó előtt. Magas volt, aranycsíkos, gömbölyded kilinccsel, hívogatóan bájosan állt az utcán, egy narancssárga házon díszelegve.
- Ígértem Esőnek teát. Bejössz, míg elintézem? |
Szószerint sugárzott az örömtől, és habozás nélkül a pár után lebegett. |
*Kibontotta szárnyait, majd egy nagy lendületet véve ő is felemelkedett és néhány erőteljes szárnycsapással kedvese után szárnyalt.* |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|