Témaindító hozzászólás
|
2006.05.29. 15:27 - |
Michaelangelo besétált a növények, pálmák közé, megkereste a vizet és mohón inni kezdett. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Michaelangelo (ha lehet) még jobban zavarba jött, de aztán a színek, amik a vízen fenséges játékba kezdtek, magához térítették: a Nap lemenőben volt.
- Indulnunk kellene! - mondta.
- Ha naplemente után térek vissza, a többiek aggódni fognak, de annak még kevésbé fognak örülni, ha valami sötét lény az éj leple alatt elintéz!
- Készen állsz? |
*Lilina felkapta a fejét, és döbbenten meredt Michára. Érezte, hogy ő is elpirul. Sőt, a pirulás enyhe kifejezés volt... De valamit válaszolnia kellett.*
-Öhh... úgy gondoltam, hogy visszamegyek a barlangba... csak kicsit később érek oda, mint te... de ha... szóval örülnék, ha velem maradnál... -*bökte ki végül, habár jóformán fel sem fogta, mit mond.* |
Michaelangelo rámeredt a víztükörre.
- Tudod....Nyugodtabb lennék, ha velem tartanál, vagy megmondanád, hogy most hová akarsz menni, mihez akarsz kezdeni. És éppenséggel van ott két eriszi, akik kitarthatnak....Szóval én örülnék...ha...khm....velem jönnél....- úgy érezte elvörösödik és legszívesebben lebukott volna a víz alá, bár az csak a válláig érhetett a legmélyebb részein is.... |
-Persze... a védelem! El is felejtettem... -*motyogta Lilina.* -Persze. Menj csak. Ne várj meg! Nekem sajnos nincs szárnyam, és gyalog kizárt, hogy pirkadat előtt visszaérjek... Úgyhogy ha időre vissza kell érned, menj nélkülem. -*jelentette ki csöndesen Lilina, fölpillantott Michára, majd ismét a vízhez hajolt és megint inni kezdte. Csak most döbbent rá, hogy valójában mennyire szomjas volt, eza friss, hűs víz pedig nagyon jól esett neki.* |
Michaelangelo elkezdett maga elé mormolni.
- Nekem legkésőbb napnyugtára vissza kell mennem a barlangrendszerbe. A menekültek özönlenek, a védelmet ki kell építeni és rám számítanak....
|
-Rendben. -*sóhajtott fel megkönnyebbülten Lilina. Talán túlságosan is megkönnyebbülten... Nem szívesen vallotta volna be, hogy amíg Micha kötelességtudóan és fegyelmezetten a barlangban tartotta a frontott, ő azalatt megjárta a Sötétség határát, és másfél sivatagot... Kicsit elpirult szégyenében, úgyhogy lehajtotta fejét, hogy sörényével elrejtse valamennyire az arcát elöntő pírt, és jobbat nem tudván ő is inni kezdett.* |
Michaelangelo besétált a növények, pálmák közé, megkereste a vizet és mohón inni kezdett. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|