|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Maud tettetett csodálattal meredt a ménre, majd áhítatos hangon kérdezte meg:
- Kancák sokasága? Húúúú....Akkor te igazi szépfiú lehetsz! - nevette el magát önfeledten - Az biztos, hogy ide nem jönnek sokan a midennapokban. Ez a hely nem való akárkinek.... - mosolyodott el sötéten és veszélyesen.
Jó ideje élt itt, sok időt töltve egyedül, így a Sötétség ereje mondhatni túltöltötte! Egész teste sötéten sejlett a vidék kopárságában, legföljebb jókedvű szemei tűnhettek fel az idetévedőnek. De Maud remélte, hogy Rezory tényleg idevalósi, és így remek társaság lesz belőle! Mert az idevalósi lények, az igazán idevalósi lények, mások, mint az átlag! |
 -Áhh...hogy Te is idevalósi vagy!Így mindjárt más!A envem Rezory!És a szerencsém az, hogy megszabadultam a kancák sokaságától odakinn!-bokott orrával a határ túloldalára.
|
Kényelmes, látványos, elképesztő ügetésben közeledett a ménhez, hosszú, lebegtetős szakaszokkal.
- Ha harapnál, akkor sem tartanék Tőled! Nem vagyok én olyan! - incselkedett széles mosollyal, vidám kis csillámokkal a szemében.
- A nevem egyébként Maud! Azt látom, hogy Te is idevalósi vagy, de minek köszönhetem a találkozás szerencséjét? Hónapok óta nem láttam magamfajtát! |
Rezory lassított, majd meg is állt.A levegőbe szimatolt, s körülnézett.
Arra gondolt leszólítja és leteremti az őt követő lényt, de aztán halgatott, s csak sétában továbbindult.
Egy kis idő múlva viszont megunta a várakozást.Megállt.
"Nyugodtan közelebb jöhetsz!Lehet, nagyok a fogaim, de most kivételesen nem harapok!" |
Maud gúnyos csillámokkal a szemében figyelte a mént. Nem ismerte, de érezte, hogy közös az elemük, a lelkük mélye. Nevethetnékje támadt ettől az alaktól! Végre valami izgalmas!
Úgy zárkózott fel a vágtázó lény tempójához, mintha csak versenyezni akarna. Hamar be is érte, és mellette haladva figyelte, még mindig azzal a gúnyos mosollyal, szórakozva az egész helyzeten. Igaz, hogy fekete teste beleolvadt a Sötétség Birodalmába, és lépteinek sem volt hangja, de biztosra vette, hogy az egyszarvú tudja: valaki, akit nem lehet semmibe venni, itt fut mellette.
De nem szólt, várt. |
Rezory lelassított sietős, durva vágtájából.Ahogy érezte, látta a határt meg is állt egy pillanatra.Méltóságteljesen kihúzta magát, s könnyedén keresztül ügetett a határon.Ott újra megállt, s nagyot szippantott a levegőbe.
Régen nem járt itthon.....Erőt vett magán, felágaskodott, nyerített egy diadalmasat, majd vágtába ugrott, s a sötétség közepe felé indult... |
 Elég abszurd egy valódi fény-lény a Sötétségben.Nem is véletlenül van itt.Érezte, hogy most ide kell jönnie.Várják.Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy megmaradjon.Olyan helyet kell találnia, ahol alig van fény, s még nem árt neki annyit a sötétség.Még általános fényét is lejebb vette!
Miután már nem tudott tovább menni, várt.
 Egy pillangó-szárnyú-legalábbis annak tűnt-peguni tűnt föl alig hallhatóan.Megállt Konitól pár méterre és csak nézte őt.Nem mozdultak-csak nézték egymást....
Egy idő múlva Koni már nembírta elviselni a sötétet.Megfolrdult, visszamolyosgott derűsen, mintha saját lénye lenne, majd eltávozott a Sötétség Birodalmából.
A lény végignézte, ahogy a lány elmegy, majd megfordult, s elnyelte a sötétség. |
 Eltűnt a Sötétségből. |
 - Viszlát - *köszönt halkan maga elé.
Egy ideig még elgondolkodva lebegett a magasban, majd megindult a Sötétség legméllye felé.* |
- Akkor viszlát! - morrantotta, azzal becsukta szárnyait, és néhány pördüléssel lezuhant a mélybe, aztán épphogy kinyitva szárnyait a talaj felett, behúzott lábakkal száguldott végig a fekete föld fölött.
Most nem volt sem kedve, sem ereje mások szórakozásának tárgyává válni!
Sötét gondolatok cikáztak a fejében: lám a Sötétség Birodalma, ahol az Alapítók és még sok lény annyit küzdött, vért ontva most egyszerű sétatér! A maiak szabadok, boldogok, és ott, ahol mindnyájuk vére száradt annyira tán nem is rég, most játszanak ezek az új teremtmények....Üstökös is majdnem ottveszett akkor......
Megvillant a szeme. Üstökösre sem gondolt nyugodtan.....Mintha jégcsap vágott volna a szívébe, ha eszébe jutott a nem is oly rég történt kaland......
'Vorstandiak! Afraiak! Szilnoriak! Mit akarok én egyáltalán bárkitől az eirszieken kívül?! Ahogy féltem tőle az elején: csak játékszer vagyok!!!' |
| - Csak úgy. - *válaszolta egyszerűen. Cseppet sem hozta zavarba Draug elutasító viselkedése.* |
| - Mert? - hörögte. |
*Sötét szeme mintha felcsillant volna kicsit.*
- Szívből örvendek! Reméltem, hogy összefutunk itt tartózkodásom alatt. |
- Draugherit - vetette oda foghegyről, gyomra mélyéből morogva, majd hozzátette, ugyanilyen hangon:
- Mit akarsz tőlem? |
| - Serenidas vagyok. - *mutatkozott be, majd várakozón tekintett a pegunira.* |
Hatalmas szárnycsapással eltávolodott a lénytől, és a döbbent haragtól izzani kezdett a szeme és az orra.
- Üdv - morogta vészjóslóan, miközben a farka hullámzani kezdett. |
*Lelassította ügetését, míg meg nem állt. Körbenézett és egy ideig csak állt.
Aztán egy kis mágiát felhasználva pillanatok alatt a sötét alak előtt lebegett a levegőben.*
- Üdv! |
Érzékei megbizsergették, így lustán, de alaposan körülnézett.
Alant vette észre az idegen lényt, de elhatározta, hogy nem törődik vele. Ragyogását eltompította, összehúzta szemeit, és továbbra is csak hasalt a levegő áramlatain, néha kanyarodva egyet. |
| *Serenidas tempósan ügetett a Sötétben. Érdeklődve tekintgetett körbe: nézelődött.* |
Draugherit némán, hangok nélkül rótta hatalmas köreit a fekete magasban, elmélyedve gondolataiban. A többiek elmentek, ő csak a hely nyugalma miatt maradt...Egy ideig.... |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
Maud tettetett csodálattal meredt a ménre, majd áhítatos hangon kérdezte meg:
Elég abszurd egy valódi fény-lény a Sötétségben.Nem is véletlenül van itt.Érezte, hogy most ide kell jönnie.Várják.Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy megmaradjon.Olyan helyet kell találnia, ahol alig van fény, s még nem árt neki annyit a sötétség.Még általános fényét is lejebb vette!
Eltűnt a Sötétségből.
- Viszlát - *köszönt halkan maga elé.