|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Én inkább úgy mondom, hogy remélem megmaradunk annak, amik vagyunk. Bárhol. Bárhogy.
Könnyed léptekkel elindult a párkányon, a nála jó fejjel magasabb pegazust vezetve. |
- Remélem gyorsan helyrejön.
- No, nekem mennem kell. Így is sokat időztem itt. Remélem még találkozunk. |
- Szerencsés vagy....
Vállatvont.
- Nos, nekem mindenképp az a dolgom, hogy most Tar-Ancaliméről gondoskodjam. A többiek majd teszik, amit akarnak. |
- Ez az ő feladatunk. Meg tudják magukat védeni. Ha kell, majd elmenekülnek.
*Gamar bólintott.*
- Igen. Én még sosem tapasztaltam azt, de nem is akarom... |
- No igen. A szabad döntés joga nem mindig kellemes, de igazából anélkül veszett világ lenne a miénk! Nos.....lehet, hogy egész véletlenül mégis arra téved majd néhány társam...
Hirtelen elkomorodott az arca.
- Tudom mit is jelent elveszni......Elveszíteni....De ez mindig benne van..... |
- Áhhhh, Én olyat sosem fogok kérni... aztán ha valami bajuk lesz, az Én lelkemen szárad majd... Még csak az kellene. Ők hárman is önszántukból mentek oda. Senki sem kérte őket... |
Megtámaszotta a szürke lényt magán.
- Ott nem vagyunk érdekeltek. Ez biztos. A beépülésben azzal vigyázzatok, ha van beavatás vagy valami.....Van, hogy az elmébe lépést jelent! Egy erős sötét lény próbára teszi a tudatotokat....Volt már ebből baj. Vagy ha valakit vagy valamit meg kell ölni...Tőlünk egyszer azt kérték, hogy öljünk meg egy öreg unikornist....Igazából nem "mi"....Én akkor még nem tartoztam a többiekhez....nem voltam eriszi.....De a lényeg, hogy ugye nem ölhették meg az öreget! Szóval.....meg kellett ölni az összes ott lévő sötét lényt. Nagyon....dühítő volt.....Információkat akarsz kicsalni, és a végén napokon keresztül kel öldökölni ls vadászni....Épp azokat, akiknek odáig hiába hízelegtél!
Megrázta a sörényét, hogy lehiggadjon.
- Mindenesetre van egy-két hasznos lény. Ha akarod, szólok, hogy menjenek oda. |
- A tengeparti erdő mostanában igen forgalmas hely. Megpróbálnak beleolvadni a tömegbe és egy kicsit kémkedni. Van egy-két dolog, amiket meg szeretnénk tudni. Reméljük, ez sikerülni fog nekik.
- Nem biztos forrásból tudjuk, hogy ma egy kisebb féle összejövetelt rendeznek az ellenségeink. Oda mennek most... |
- Értem. Akkor jó, hogy Ancalimét még ide tudta hozni.....
- Megtudhatom hova, vagy inkább úgy mondom ki ellen mennek a társaid? Csak mert.....mostanában kissé zavaros mifelénk a helyzet....Legalább pár dolgot jó lenne tudni.... |
- Nincsmit. - *felelte a hátáról letántorgó pegazusnak.*
- Pactenanto volnék. És valóban, már úton kellene lennem, úgyhogy megyek is. Gamar, kérlek válaszolj helyettem.
*Elrugaszkodott a földtől, száttárta hatalmas szárnyait és pár pillanat múlva már el is tűnt az égen.*
*Gamar végignézte, ahogy Pactenanto eltűnik az égen.*
- Pactenantonak és még néhány társunknak dolguk van és épp oda tart... |
 Ancalime letántorgott a sárkány hátáról, és szinte rögtön Szonjára kellett támaszkodnia.
- Köszönöm még egyszer....
'Húha.....' gondolta, míg Tar-Ancalime ránehezedett, és szárnyaival átfogta társát.
- Mi történt? Ki vagy Te? Köszönöm, hogy idehoztad, de......És milyen út? |
*Pactenanto elkezdett ereszkedni.
Néhány perc alatt földet is értek.*
- Itt is volnánk.
*Egyik szárnyát lenyújtotta a földre.*
- Pactenanto! - *mondta csodálkozva.*
- Neked már úton kellene lenned! |
- Igen! Az ott az egyik új eriszi! Ő majd segít. Kérlek, vigyél oda! Onnantól többé nem leszek terhedre....
- Na jah. Akkor nem is kell miatta koptatnom a szám, nemde? A régi gazdám......Ő mostmár nem igazán része az életemnek, szóval nem lényeges.... - mondta, és arca kissé feldúlt lett, de csak egy pillanatra.
- Hm.....Az ismeretség vajon most jó vagy rossz?........ - mondta rejtélyesen.
Hirtelen megrezzent az egyik füle, és ő felpillantott.
- Húúúúh..... - kerekedtek el a szemei a látvány miatt: sárkány, hátán pegazussal! Egy ismerős pegazussal.....
- Tar-Ancalime! - sikoltotta!
|
*Nem messze maguktől megpillantott két lényt.*
- Ismered valamelyikőjüket? - *kérdezte a pegazustól.*
- Peeeeersze. Hogyne hallottam volna a BoszorkányÚrnő-ről? A gazdám sokat mesél róla. Jól ismerik egymást. |
- Gyorsan tanulok. - mondta metszően.
- A gazdám immáron Eris. A Boszorkányúrnő. Hallottál már felőle?
- Akárhová. Innen már megtalálom. Köszönök mindent. - mondta, míg összeszedve magát feltámaszkodott. |
*Megpillantott egy igen gyorsan hömpölygő folyót.*
- Azt hiszem, megérkeztünk. Pontosan hol tegyelek le? - *kérdezte és kis köröket írt le a levegőben.* |
- Akkor hát üdvözöllek a való világban.
- Itt minden más, mint a központban. De ezt szerintem nem kell mondanom. Biztosan erre már magad is rájöttél...
- Hm. Ki is a gazdád? |
- Nemrég jöttem ki a külső tájra. Új gazdám van, és ő is kért tőlem valamit, meg magam is tisztázni akartam pár dolgot. Nem sok lényt láttam eddig. - válaszolt kissé közönyösen, közben tollait igazgatta, hátha úgy gyorsabban száradnak.
Meghallgatta, amit az unikornis mondott, de egyelőre semmi sem állt tőle távolab, minthogy úszóleckéket vegyen.
|
- A levegő meg a tűz nem zárja ki azt, hogy tudj úszni... Ehez semmiféle komoly kapcsolat nem kell a vízzel. Egyszerűen csak úsznál benne... De végülis, ha nem, hát nem... Te tudod, hogy mit csinálsz.
- Abban az esetben viszont, ha nem akarsz megtanulni úszni, akkor jobban vigyázz, hogy hol csatázol.
*Gamar keményen kimondta, amit gondolt. Ez nem egyszer volt sértő és kioktató. Akik ismerték végighallgatták, de nem reagáltak rá. Jobbnak látták ráhagyni a dolgot.*
- Mondd, új vagy még erre? sosem láttlaka. Igaz, magam sem vagyok olyan rég óta itt... |
- Gyűlölöm a vizet! - berzenkedett.
- Sosem szoktam a közelébe menni, legföljebb, ha szomjas vagyok. Egyszerűen.....
Megrázta a fejét.
- Nekem a Lég az elemem, de a Tűz is velem van......Ehhez a Víz nem igazán való..... |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
- Én inkább úgy mondom, hogy remélem megmaradunk annak, amik vagyunk. Bárhol. Bárhogy.
Ancalime letántorgott a sárkány hátáról, és szinte rögtön Szonjára kellett támaszkodnia.