|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:59 - |
 *Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés.
Egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába, pár nappal ezelőtt, és nem hagyta nyugodni. Végül Nefadar idejött, hogy választ találjon a kétségeire, ám ezek a válaszok nem elégítették ki a csődört.*
-Nem... Ez nem lehet igaz... -*tiltakozott halkan a gondolat ellen a fekete csődör.* -De ő elpusztult. A Sötét Urat elpusztították... -*suttogta, főleg önmagát győtködve ezekkel a szavakkal, de már hallotta is a kegyetlen választ.*
-Ne álltasd magadat! Nem, Nefadar! A Sötét Úr szelleme megmaradt. Életerejét a csikótól nyeri, s a csikó megmaradt. A Sötét Út visszatért... |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 -Mond akkor miért csókoltál meg??? |
 -Nem tudom!Ha nem tudnád sötét lény vagyok!Nem akarom megszégyeníteni magamat...lehet, hogy Én sosem fogok szeretni!Egyébként mi közöm van az érzéseidhez!Más vagy mint Én!Vagyis Én vagyok más!...Össze vagyok zavarodva.....
Mikor úgy tűnt befejezte egy nagyot ágaskodott. |
A csődörre nézett.Szemein és tekintetén látszott ,hogy szive össze van törve és neki már az is mindegy ha megölik.Lassan legelészni kezdett.Majd újra felemelte a fejét.
-Ha már nem szertsz akkor legalább ne nyúzz.Mond meg az igazságot! |
Syrkol végre egyedül lehetett...vagy mégsem?Észrevette Keetát.
-Te hogy kerülsz ide?Hisz Te a másik....Áááá!-Egy nagyot dobbantott lábával és mérgesen meredt a kancára. |
| Lassan sétált és mélyen merengtt gondolataiban.Sejtette ,hogy ha nem jön oda az a kanca akkor együtt maradt volna Syrkol-lal. |
*Jó fél órája repültek már a Sötétségben, amikor Zenit figyelmes lett egy ismerős pontocskára a távolban.
Lelassított és odasúgta a mögötte haladó pegazusnak:*
- Vezed őket tovább, rögtön jövök.
*Amikor a pegazus értetlen arcát meglátta, még hozzátette:*
- Van egy kis elintéznivalóm.
*Ezt látszólag sokkal jobban megértette a pegazus és az élen repült tovább.
Zenit levált a csapatról és elrepült a kis szürke pontocska felé. 10 perc repülés után már látta, hogy ki az a szürke pont.
Gyorsan leszállt és a fekvő peguni mellé sietett.*
- Üstökös... - *mondta elhaló hangon.
*A peguni szörnyű állapotban feküdt a földön, valószínüleg eszméletlenül, vagy halottan, de erre Zenit még gondolni sem bírt.
Teste tele volt még vérző sebekkel.
Zenit nem tudta, mit tegyen. Azt tudta, hogy meg kell gyógyítania valahogy, különben meghal nevelőapja.
Fejét lázasan törte.
*Egy hang megszólalt a fejében.
~Használd AZT az erőt.~
Zenit megrázta a fejét. ~Nem, azt nem!~ - tiltakozott.
~Más esélyed pedig nincs...~
Ez a gondolat teljesen megrémítette. Üstökös fölé hajolt, becsukott szemmel szarvát végighúzta a csődör teste felett. Amikor kinyitotta szemeit, látta, hogy teljesen egészségesnek néz ki a peguni.
Megkönnyebbűlten lépett el Üstökös mellől.
Mielőtt még azon gondolkodhatott volna, hogy mit csináljon nevelőapjával, egy lebegő ontott pillantott meg tőle jobbra. Első pillantásra tudta, hogy ez az illető Üstököst keresi.
Gyorsan felszökkent a levegőbe és visszarepült a többiekhez.
Útközben úgy döntött, hogy veszélyesebb helyre mennek az erdőnél. ~Ki akarom próbáni ezt az erőt~*
- Irányt változtatunk ! A tengerparti erdőhöz megyünk ! - *kiáltotta, amikor odaért a többiekhez.* |
| *Nefadar követte a kancát, és hamar be is érte. Felvette a tempót, és végig a kanca nyomában maradt.* |
 - Jó.
Egy szót sem szólt ezen kívül, hanem kilőtt a Sötétség lebizonytalanabb része, a homály és a szilárd táblák felé. Különös volt a vágtája, de tempós! |
-Egyetlen tévedés miatt írtál le? Egyetlen egy téves gondolat miatt? -*hökkent meg a csődör, és egy szikrányi felháborodás vegyült a hangjába.*
-Én nem kértem, hogy vigyázz rám, vagy hogy felelj értem. Sőt, nem is hagynám. Én magamért megyek, önszántamból, a saját akaratomból, és nincs szükségem pátyolgatásra. Vállalom a döntésem következményeit, és ha kell, akkor a halált is. |
- Arról sem tudtál, hogy nem csupán a Sötét Nagyúr jelenthet veszélyt! Én nem ítélek elsőre, de az a legjobb, mikor csak magadért felelsz. Magadért, az életedért, a döntéseidért, a halálodért...
- És olvashatsz a gondolataimmban, de ha megpróbálsz mélyebbre merülni, megőrülsz. Csak szólok, hogy tudd. |
-Miért hiszed, hogy nem illek a Sötétségbe? -*kérdezte Nefadar, és sértődötten felszegte fejét. Kíváncsi volt, a kanca vajon meglepődött-e, hogy hallja a gondolatait.*
-Egyébként ha óhajtod, eltűnök. Csak nem értem, miből vonsz le magadban ilyen következtetéseket olyanokról, akiket nem is ismersz. |
- Nem, de ha egyszer azt mondom tűnj el, ne is kérdezz, ne is ellenkezz, hanem kopj le. Érthető voltam? - mondta keményen.
A csődör nem illett a Sötétségbe és most nem hiányzott neki, hogy valakinek a haláláért felelőssé váljon! |
*Nefadar bólintott.*
-Akkor remélem nem bánod, ha elkísérlek. |
| - Számomra már most ki fog derülni. A Sötétségben nem csupán egy akarat van. Ez a probléma. És én most megkeresem a legveszélyesebbet. |
-Előbb-utóbb úgyis kiderül, nem igaz? -*biccentett komoran a csődör is.* |
| - Valószínű...De nem biztos. - mondta rejtélyesen és komoran. |
*Nefadar a kancára pillantott.*
-Igazából magam se tudom. -*vont vállat, és büszkén felszegte a fejét.* -De nem hiszem, hogy ez annyira fontos lenne.
-Mindenesetre, ha tudni szeretnéd, egyszerűen csak rendkívül nyugtalanítottak dolgok. Gonosz dolgok. Jópár napja érzem már, tudtam, hogy valami nincs rendben, de próbáltam kiszorítani őket a gondolataimból, ám akkor sem hagytak nyugodni. Így hát utána akartam járni. Ezért jöttem ide. De ezek szerint feleslegesen. Ha csupáncsak a Hatalom az, amit éreztem, nincs jelentősége a dolognak. Feleslegesen tartottam a legrosszabbtól. |
- Az Örököstől nem. - mondta erre.
- Mit keresel itt? |
| -Érdekes világszemlélet... -*tűnődött a csődör.* -De azt hiszem, én túl földhözragadt vagyok ahhoz, hogy ezt megértsem. Mindenesetre megnyugtató, hogy nem fenyeget közvetlen veszély... -*mosolyodott el.* |
- Akkor már kicsit belekóstoltál a világomba. - mosolyodott el.
- Ehhez csak azt kell felfognod, hogy a világ sokkal összetettebb, mind hiszed! Nemcsak fekete és fehér, nemcsak négy-öt dimenzió!
- A szabad lényekben ez az ijesztő sokak számára: semmi, de semmi az égadta világon nem köti őket. Befolyásolni lehet őket, de ők alakítják az életüket, ők döntenek a sorsukról! Ez egyfelől veszélyes, sok-sok ösvény közül nehéz a jót választani, másfelől....a hétköznapi halandók számára ez szinte felfoghatatlan....Ezek a rendkívüli lények is a világ részei és van sors számukra is....mégis...a legtöbb élőnek általában két útja van: egy a sötétbe egy a fénybe....Nem rengeteg, ami ide-oda kanyaroghat!.....És van pár kívülálló is, de ők nem részei ennek a beszélgetésnek....
- A Sötét csak egy dolog. Ha van egy felette álló akarat....az már bonyolultabbá teszi a dolgot! |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés. 
-Mond akkor miért csókoltál meg???
-Nem tudom!Ha nem tudnád sötét lény vagyok!Nem akarom megszégyeníteni magamat...lehet, hogy Én sosem fogok szeretni!Egyébként mi közöm van az érzéseidhez!Más vagy mint Én!Vagyis Én vagyok más!...Össze vagyok zavarodva.....
- Jó.