|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.23. 20:29 - |
 Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
És Ő egyébként sem félt a sötétben. Csak unatkozott.
'Bár jönne valaki! Még Mirautnak is örülnék, padig mi csak nagyritkán találkozunk és akkor is harc a vége...Már amikor nem kell valami világmegmentő akciójában vigyáznom rá és szövetkeznem vele.' |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Márpedig kissé szórakozottnak találta a kérdést!De válaszolt.-Még nem!
|
 Mosolyogva biccentett.
- Mondd, Árnyéküvöltés, voltál valaha szerelmes? - kérdezte hirtelen, de egyáltalán nem volt szórakozott! |
Bólintott
-A legelső lényekre bizony hallgatni kell, hisz többet tudnak a gazdájukról és a világról...Nálunk is így van! |
Bólintott.
- Engem Eris emelt fel, de még a kezdetekkor, mikor kevés kanca volt. Azóta az erisziek elfogadták egymást és az íratlan szabályaink szerint is meg egyébként is.....afféle vezető lettem. |
| -Sosem zavart!Engem kölcsönösen tisztelnek a többiek, s én is őket! |
Elmosolyodott.
- Nagyon igaz. Engem nem zavar már....Téged...? |
| Elmosolyodott.-Végülis mindenhol kell lennie egy fekete báránynak!-s az utolsó szóra kicsit megnyalta képét. |
Biccentett.
- Azt gondoltam! Én is egyetlen lény vagyok az erisziek közt a képességeimmel - mondta halkan. |
Egy pillanatra elmosolyodott.
-Nos, igen!De más vagyok, mint ők! |
| - Ó, örvendek! Sokat hallottam már rólatok. Te vagy a sötét lény köztük, ugye? |
| -Árnyéküvöltés.Angelid vagyok! |
A farkasféle szinte minden mondatára bólintott.
- Valóban, nem okoz problémát itt lennem, sőt, jól is érzem magam. Nyugodt és csendes hely, és van benne mégis valami vad és szép. Egyébként Izabó a nevem, az erisziek közül - hajtott fejet. |
-Itt megtaláltad!-biccentett-Ami a Sötét Nagyurat illeti....engem is elfogtak még akkor és az erőmet használták a sötétség beszennyezésére.-morgott bosszúsan-Való igaz, ezért nincsenek manapság erős lények, de a fiatalok is okulhattak volna!-morgott maga elé.
Aztán a pegazudhoz fordult.-Igaz, hogy a Félelemből meríted az erőt!De tény, hogy van benned egy kis sötét energia is, ha nem okozgondot, hogy ezen a helyen légy! |
Elmosolyodott. Tetszett neki a ki sem mondott gondolat!
- Való igaz, hogy a sötét lények megváltoztak, de az okát Te is tudhatod. A Sötét Nagyúr rabszolgát csinált majdnem minden sötét lényből, csak az annál fiatalabbak maradtak egyáltalán életben! Majd benő a fejük lágya - felelte kedvesen.
- Én pedig...habár a fajom valóban sötét lény, a szüleim és én, sőt már őseim is a Félelemben éltünk.....Az én erőmet már nem is a Sötétség, hanem az adja...Ezért is tudok itt is megmaradni....
Körbenézett.
- A Félelem is megváltozott...Nyugalmat keresve jöttem ide. |
| -Réges-rég a sötétség virágzott, még magam sem éltem akkor.A Sötétség lényeiben nem volt önteltség, s a mai veszélyes helyekre is könnyedén elmehetett bárki!De mamár...nagyszájú sihederek rohangálnak Sötétség Birodalma mentén, de beljebb ugyan nem jönnek!Kevés már a lény, ki elviseli ezt az energiát.-magyarázta meg... |
Az őt figyelő farkasra pillantott, végigmérte, majd talákozott fekete szemük...
- Idegen, miért figyelsz engem? Nem ártok senkinek, s nem akadályozlak.Talán kérdésed van? Tedd fel nyugodt szívvel. |
| Nem kezdeményezett társalgást, noha kiváncsi lett volna a pegazusra!Nem minden nap találkozik ilyen sötétség lénnyel. |
Látta már egy ideje a lényt, sejtette, hogy nem kell tartania tőle.
Fejet hajtott ő is. |
Érzet valakit.A szagát már rég érezte."Hm...egy valódi sötétény!"szagod bele újra a levegőbe.Lelkében örült, hogy nem egy suhancot talál itt, aki nem tudja, mi lesz, ha sokat időzik itt.A Sötétség könyörtelen, még az övéit sem félti elpusztítani...végülis joggal, ha nem tudják az óvatlanok, mivel játszanak.
Ugyanez a törvény uralkodik a Fénynél is!Aki túlságos fényes helyre megy, vigyázzon, mert a tisztaság ártó is lehet!Mint a túl sok fehér vértest sem jó a szervezetnek...
"Hm, fény és sötét...milyen hasonlóak"
Odaért a lényhez.Csak biccentett neki.Nem volt szokása köszönni.Nála a legtisztességesebb üdvölés a fő hajtás. |
| Felnézett. Éjfekete szemei kinyíltak, és Izabó kutatni kezdett elméjével a fölötte lévő szilárd részeken. Valaki közeledett..... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
Márpedig kissé szórakozottnak találta a kérdést!De válaszolt.-Még nem!
Mosolyogva biccentett.