|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 - Igen, látom! - *válaszolta cseppet sem zavartan.* |
 Kicsit távolabb állt, és vigyorgott.
Nézte, ahogy a csődör távolodott.
- Tudod, sajnálom, ha megzavartam egy édes pillanatot! Őszintén! - kiáltotta a főnökségi kancának, csöppet sem szomorúan. |
| *Soraja ismét ellépett Turbótól, mielőtt az megcsókolhatta volna.* |
 Turbó nagyon ledöbbent!
Nem szőlt csak alssű ügetéssel elidult kifelé a sivatagból!
Mostmár úgy is mindegy! |
Kérdőn, szánakozón, gúnyosan nézett a kettősre, de főleg a kancára.
- Szép, a szerelem, szép, szép, de hogy egy főnökségi nem talál jobbat egy házasságtörőnél! Bár, nincs beleszólásom, szóval érezzétek jól magatokat nyugodtan! - mondta szárazon és maró gúnnyal.
Hirtelen eldobta magát a dombról. De sokkal nagyobbat ugrott, mint amekkorát izmai magyaráztak volna! A lejtő aljába érve, patáit levágva, csúszott egy sort, és az óriási lendület elvesztése szép és veszélyes jelenséget eredményezett: üvegszilánk-eső záporozott a párocskára.
Könnyedén elvigyorodott.
- Nekem fix, hogy nem vagy az esetem, csődör. Túl egyszerű és elcsépelt valakinek a figyelmét azzal felkelteni, hogy előtte egy másik kancával smárolsz. - mondta újra szárazon, azzal elkocogott a két szilánkoktól ragyogó lény mellett. |
Örült, hogy egy csöppent sem zavarja Soraját, hogy más kanca is jön!Kíváncsi volt a másikra!
-Én tudom is!-mosolygott Sorajára-És remélem te is tudod!
Ránézett az újonn jött kancára és mikor nem figyelt, újra, de most hosszan megcsókolta Soraját! |
*Ismét odébb csúszott.*
- Azt Neked kell tudnod! |
Mostmár látta, és hallotta, hogy ő iy egy kanca!
"Milyen forgalom van!Jó dolgom van!"
-Hát persze, hogy neked szólt!-mondta mostmár gyöngéden!-Vagyis úgy akartam mondani, hogy gyere édes! |
Szemei összehúzódtak, és veszélyes hullámokat kezdett sugározni.
- Ez nekem szólt? - kérdezte egészen halkan, és csalókán nyugodtan. |
Turbó Soraja szemébe nézett, miután Soraja odébbállt!
Aztán megpillantotta a másik kancát!
-Gyere le, te!Ne bámulj! |
Mara egy kissé magasabb ponton, egy lágyan kiemelkedő dombon állt.
Fintorogva nézte a két lényt lejjebb. |
Turbó utána ment és ugyanúgy símúlt hozzá!
-Hát akkor?Mire gondoltál?Miértne tenném meg? |
- Igen, mondtad is.
*Soraja odébbcsúszott Turbótól.* |
Turbó ettől a pár szótól visszanyerte tüzes önmagát!
-Mondtam, hogy mindent megteszek érted!Édes!-közelebb lépett hozzá-Mindent érted!-elment mellette, körbejárás gyanánt, de vágig símúlt a kancához! |
*Soraja meglepetten nézett Turbóra.*
- Azt hittem, ezt nem fogod megtenni. |
Turbó nagyon megdöbbent és kizökkent tüzességéből!Egy darabig fa lábbakkal, megdöbbenve nézte Soraját!Aztán megtáltosodott!
Eléugrott és megcsókolta!
Aztán hátra lépett.Várta mit mondd soraja! |
*Végigmerte Turbót.*
- Egy csókot. Csak ennyit kérek. |
-Naaaa!mondjad!Bármit teljesítek az én kis Hercegnőmnek!Édes!
|
*Soraja elmosolyodott.*
- Jómagam Soraja volnék.
- És ami a kívánságot illeti... Volna itt valami.
*Szemei huncutul megcsillantak.* |
Turbó egy nagyot sóhajtott!
-Csak gondoltam, ha már találkozom egy ilyen gyönyörűszép kancával akkor megkérdezem mi a mai kívánsága!...Jaj bocsánat!De neveletlen vagyok!A nevem Turbó!És kegyednek mi a neve? |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
- Igen, látom! - *válaszolta cseppet sem zavartan.*
Kicsit távolabb állt, és vigyorgott.
Turbó nagyon ledöbbent!