|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 -Hm, még nem hallottam róluk!-gondolkodott.Teli találatot ért a csapás, de azt hitte véletlen.
-Héj, jobban is vigyázhatnál, Shekeira!-mordult rá, de csak amolyan intésként, nem gondolta komolyan. |
 -Őőőm úgy tudom, hogy hatalmas Gyakorlópályák jöttek létre nem olyan rég!-erősködött-És ha jól tudom, most nem ott vagyunk!
Megfordult, de úgy, hogy farkával megcsapja a mén arcát.(Persze nem erősen!)
-Egyébként Shekeira vagyok!És csak körülnézek! |
| -Ó, hogy ez!-Nézett ereje végeredményeire-Nos, kicsit szórakozni volt kedvem!Mivel alig járnak erre, gondoltam, senkit sem kerítek bajba, ha itt "robbantok" fel néhány szklát!-mosolygott-Azonkívül ezek úgy sem szolgáltak támaszként, ezért még lavinát sem indíthatok el!-mosolygott pajkosan. |
Nagyot nézett amikor meglátta a mént.
-Mielőtt válaszolnék, megkérdezhetem, hogy mi a jó fenét csinálsz? |
Meglátta a kancát.
-Helló!-dobbant le mellé-Mit keresel itt? |
Shekeira gyorsan vágtatott a levegőben.Amint meglátta Mirát ledobbantott mellé.
-Szia Mira!Figyelj, sürgős jelenésed van Timinél!Segítened kéne!
 -Szia!...Te jó ég!Mi a baj?
-Nem igazán tudom Én se!Ezért is siess!
Mira ágaskodott egyet, és mielőtt ledobbant volna, eltűnt.
Shekeira ezekután úgydöntött marad.Kellemesen fújt a szél és szerette a sziklákat.Izgult, hogy mi a gond, de tudta, hogy úgyis meg lesz oldva.Lassan sétálni kezdett, mikor meghallotta a robbantgatásokat.Kíváncsian ügetni kezdett a hang irányába. |
| Mira ijedten kapta fel fejét a robbantgatásokra!Összehúzte magát és kicsit kezdte kapkodni lépteit.Nem tudta ki az, vagy mi az, de nem szeretett volna egyenlőre találkozni vele. |
| Kis erő próbára jött a sziklához!Kerülgette őket, némelyiket néha szétrobbantva, hogy fitogtassa erejt a semminek! |
| Mira félénken, de kíváncsian baktatott a sziklaszírten.Nem tudta igazából, hogy mit keres itt.Tulajdonképpen csak körülnézni jött ide. |
 Nika a saját, kényelmes tempójában követte Bukephalost.
-Igen!Szerintem is gyönyörű!
Meglepődött a válaszán, mert mostanában nem volt bőbeszédű, pedig régen....
Maga sem tudta miért lett ilyen szűkszavú. |
 Lelkesen repült versenyt a széllel, vidáman nyerítve egyet-egyet.
Aztán a szemébe csillant a tollaihoz hasonlítható kékség, és elállt a lélegzete!
- Ez gyönyörű! - kiáltotta érzelmektől túlcsorduló hangon. |
-Persze!Én már jártam a tengerparton, de menjünk oda!
Kiálltott utána, miközben majdnem lemaradt. |
| - A tengerpart nincs is messze! Én még sosem jártam ott, de annyian dícsérték, hogy szívesen megnézném! Mit szólsz? - kiáltotta, miközben a tollait cibáló szél süvítése erősödni kezdett. Könnyedén suhantak a levegőben, de Bukephalos érezte, hogy vihar közeledik, ami komoly bajt okozhat! Szemeit a távolba fúrta, hogy kitalálja irányukat. |
| -Van valami ötleted?-kérdezte kiközben már teljesen elhagyták a sziklákat. |
| - Jól vagyok - vágta rá, és bólintott a javaslatra. |
Nika száguldott utána!
-Biztos jól vagy?-kérdezte mégegyszer.
-.....Menjünk valami nyugott helyre.... |
- Igen! Ez a sín összetartja a szárnyam! - felelt ő is csodálkozva, azzal egyre magabiztosabban kezdte szelni a levegőt.
Hamarosan kiemelkedett a katlanból, és végre nagy levegőt vett!
- Gyerünk innét! - kiáltotta, és száguldani kezdett egy irányba, maga sem tudta hová!
De egyszer még visszanézett..... |
| -Tudsz repülni?-kérdezte féltve.Majd Ő is felszállt. |
A fára nézve hirtelen megsajdult a lelke.
Nem tudta mi lehetett ez, de beleszédült!
Megrázta a fejét, elűzve a pillanatnyi késztetést, hogy odamenjen hozzá.
- Menjünk innét!
Azzal már rúgta is el magát a talajtól, de óvatosan kellett emelkednie a szűk hely miatt. |
-Hát....igen....Elég ijesztő volt!
Jelentette ki, még maga előtt látva az egész történetet.
|
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Hm, még nem hallottam róluk!-gondolkodott.Teli találatot ért a csapás, de azt hitte véletlen.
-Őőőm úgy tudom, hogy hatalmas Gyakorlópályák jöttek létre nem olyan rég!-erősködött-És ha jól tudom, most nem ott vagyunk!
-Szia!...Te jó ég!Mi a baj?
Nika a saját, kényelmes tempójában követte Bukephalost.
Lelkesen repült versenyt a széllel, vidáman nyerítve egyet-egyet.