|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Meglepve figyelte Sanrint, de Hócsengő magyarázatára elmosolyodott.
-Ó, már értem! Elnézést-pillantott bocsánatkérően Ezüstcsillagra.- Csak...magamból indultam ki.-magyarázta egy röpke mosoly kíséretében. Mert, bár szárnya neki sem volt, tudott repülni...sőt, nemcsak tudott, imádott is! De a kanca reakciójára visszafogta magát.
|
 Ő csak finoman nevetett fel
-Ezüstcsillag nem szeret repülni!-magyarázta Sanrin kirobbanását. |
 Szemtelenül kirobbant belőle a nevetés, és leheveredve még hempergett is egy sort, annyira feldobták a mén szavai!!!
 Lesajnáló, fintorgó arckifejezéssel büntette Sanrint, aki persze észre sem vette, majd a ménhez fordult.
- Nincs szárnyam - válaszolt tömören, szárazon.
- Nem elemem a száguldozás fenn.....Egyébként én Ezüstcsillag vagyok, ők Sanrin - húzta el a száját a még mindig lenn nevető kancára - és Hócsengő! |
Enyhén szólva meglepődött a hirtelen elédobbanó csapattól, de aztán elmosolyodott.
-Örvendek! A nevem Iorn.-mutatkozott be udvariasan, és biccentett, majd a szürkés kanca arckifejezését látva mosolya szélesebb lett.
- Úgy látom, számotokra is élvezet a repülés.-jegyezte meg jókedvűen. |
Pár pillanattal később vete észre, hogy Sanrinék irányt váltanak.Széles ívben kanyarodott ő is a part felé.Az ismeretlen felé ért reptében, s egy helyben fordulattal már arra az "irányba nézett, amerre ő".Helyben szállt le, avagy az ismeretlen lény mellett ért földet.
-Örvendek!-mosolygott. |
Sanrin, miközben fehéres ezüstoldalú halakat kutattak a rideg víztükör alatt, meghallotta a part felől szálló hangot. Magasabbra emelkedett, és visszanézett. A parton, a jégen túl, egy lényt látott! Ő köszönhetett!
- Üdv!!! - nyerített vissza, hogy a víz elvigye a hangját.
- Nézzük meg ki lehet az! - javasolta lelkesen társainak, és mit sem törődve a hátán kuporgó kancával, meg annak tiltakozásával, kilőtt a barna lóhoz!
Ledobbant elé, és lecsúsztatta Ezüstcsillagot.
A rémítő repülés után igenis örült a szárazföldnek! Akármilyen csúnyán is huppant le.....Felállt, túltette magát a szédítő kalandon, összeszedte magát, és őszinte mosollyal meghajolt az idegennek.
- Üdv! |
Felszabadultan és jókedvűen vágtatott az erdőbe. Milyen gyönyörű volt! De...milyen üres...Iorn arra számított, egyből társaságra akad majd, hiszen elég népszerű helynek hallotta a tengerpartot.
Ám épp mikor elcsüggedt volna, beszédet hallott nem messziről. Felkapta fejét, és megnyújtva lépteit a hang forrása felé vágtatott.
Mikor meglátta a kis csapatot, energikusan fékezett, és biccentett.
-Üdv!
|
...mármint fejjel lefeléből normális helyzetbe |
Felnevetett erre és visszafordult. |
Ezüstcsillag igencsak erőteljes hangon csattant fel félelmében:
- Elég legyen! Nem kérek bemutatót! Akkor már inkbb csak repüljünk!!! |
Sanrint nem hallotta, viszont szegény Ezüstcsillag felháborodását annál inkább.Melléjük röppent.
-És ez még csak a szimpla repülés!Képzeld, hogyha dugóhúzókat csinálna Sanrin, miközben a hátán vagy!-mosolygott kajánul.Fejjel lefelé is fordult, egyrészt, mert jókedve volt; másrészt, hogy szemléltesse, milyen állapotban vannak pár pillanatra a pegazusok a bizonyos dugóhúzó-mutatványkor. |
- Mosolyogj már! Nézd, a kislánynál teljes a siker! - fordult hátra vidám mosollyal kelletlen utasához.
Elhúzta a száját az alant suhanó hullámokra.
- Lehet, de akinek nincs szárnya, annak a repülés igenis idegen elem! És ne gyere nekem ellenpéldákkal! - csattant fel. |
Nem tudta, mi történt a háta mögött, ezért csak annyit tudott, hogy újra vidám pillanatok köszöntenek rá, így felháborodást színlelve Sanrin után röppent.Nevetve érte utol őt.
Ahogy elhagyták a partokat, valóságos végtelen, mozgó végtelen tárult eléjük.
-Váóóóó!!!!-kiáltotta el magát Hócsengő és nem álhatta meg, hogy ne ereszkedjen a lehető legalacsonyabban a tengerhez, hogy a lábát szinte belelógathassa, vagyis vágtatást színleljen a felszínen.A víz felett fújó szelek kedveztek neki:hűs, simogató szellők voltak, melyeken kényelmesen vitorlázhatott. |
- Mit vártál? - nevetett Hócsengőnek a part biztonságából.
- Ez a Tenger! Ha szerencséd van és kicsit kirepültök, láthatsz igen érdekes lényeket - mondta még kedvesen, aztán révedező pillantása a hullámokra tévedt.....
Tündelény volt. Talán hiba volt idejönnie? A tenger úgy sajgott a lelkébe, még így, komor és rideg arcát mutatva is! Vonzotta, hívta őt. Úgy érezte, mennie kellene.....Ha a testét itt kell hagyja és csak a lelke mehet, akkor is!!!
Pillantása letévedt az elcsendesült szürke kancára.
'Oh......Mindig elfelejtem, hogy ő más, mint a többség!!!'
- Hócsengő! Vigyük el egy körre őt is, ha már megyünk! - vigyorgott a fehér pegazusra, és egyetlen lendülettel felszállt, majd felkapta társát. Hihetetlen sebességgel és feszességgel mozgott!
Elégedetten nevetett Ezüstcsillag tiltakozó nyerítésein, de annak örült, hogy nem rúgkapál, mint sokan, ha megijedtek.
- Inkább élvezd! - kiáltotta hátra vagányan, és barázdát szántott a vízbe (egyben lefröcskölve a még álldogáló Hócsengőt) lendületével, ahogy a nyílt rész felé száguldott! |
-Nekem ennyi bővem elég!Számomra így a legszebb!-meredt a lágyan motgó hullámokra a jégtakaró alatt.Majd hirtelen ötlettől vezérelve kiment a kavicsosabb partra, s nem zavartatva magát, áttrappolt a vékony jégen, hozzáférkőzve a hidegvízhez.Beleivott.Felkapta a fejét.-Fúj!Hát valóban sósvíz!-kiáltotta el magát. |
Óvatosan letette a szürke kancát, majd rövid nyújtózás után körülnézett. Aztán elhúzta a száját.
- Nos, elég sivár....Messze még a tavasz!
Ő már érezte az Élet remegését a levegőben, de a hideg tagadhatatlanul borzongató volt. A rémítő repülés után úgyis örült a talajnak, akármilyen is volt!
- Hócsengő, remélem valóban tetszik, habár valódi szépségéből semmit sem mutat......De azért ha új, akkor jó, ha látod... - mondta lábait mozgatva. |
"Lassan" értek talajt.
-El sem hiszem!...A Tengerpart!....És én itt vagyok....-s könny szökött a szemébe.
-Ez... csodálatos!-nézett ki a kopasz fák mögül a nyílt tengerre.Nem esett hó, de hideg volt, a partot félméter hosszú, vékony jégtakaró fedte.Ide későn jött a tél, de tovább marad!
-Köszönöm!-fordult végül meghatva a két eriszihez. |
Boldogan elmosolyodott.
-Örülök, hogy tetszik.-mondta őszintén, miközben tovább baktattak a szellős erdőben.
A ki-kibukkanó tengerpartot nézte.
-Mit gondolsz, melyikünk ér előbb a partra?-mosolygott szélesen. |
 -Szép hely!-nézett szét-Jobb helyet nem is választhattál volna!-mosolygott párjára.
|
Ámulva nézett körül, ahogy beértek az erdőbe. A fák mögül már látszódott a part, és vele együtt megérkezett az a jellegzetes, sós illat is...csodálatos volt.
-Nahát...
Mosolyogva pillantott párjára, és látta, hogy neki is tetszik hely. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ő csak finoman nevetett fel
Szemtelenül kirobbant belőle a nevetés, és leheveredve még hempergett is egy sort, annyira feldobták a mén szavai!!!
Lesajnáló, fintorgó arckifejezéssel büntette Sanrint, aki persze észre sem vette, majd a ménhez fordult.
-Szép hely!-nézett szét-Jobb helyet nem is választhattál volna!-mosolygott párjára.