|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Ügetni kezdett a közeli erdő felé. Valahonnan ki kell derítenie, hogy merre van a szavanna!!!!! |
 Bólintott.Hirtelen eszébe jutott amiko együtt repültek.Összeszorult a szíve.
"Csak egy hazug alak."-gondolta.
"De ha hazug miért fáj ennyire?Mindegy.Mostmár mindegy."-gondolta újra.
-Induljunk!-mondta mégis kicsordultak könnyei.Elfordította a fejét.Mély lélegzetet vett és próbált lhiggadni. |
Vállatvont.
- Persze. Nem zavarsz. De én csak össze-vissza utazok. Most pedig elvesztem - hajtotta le a fejét.
Aztán mégis felnézett. Éles szemekkel figyelt a lényre.
- Honnan tudod, hogy hazudott? Lehet, hogy a szíve átkozott....Hallottam már ilyet. Próbál szabadulni az átoktól, de nem feltétlen sikerül....És ez mindig fájó dolog....Másoknak is fájhat......Van, aki épp ezért nem kötődik senkihez, mert félti magát és másokat is...És van, aki elmenekül, ha veszélyt érez...Meg ott van az a fura, hirtelen fellángolás is....Jön, aztán megy....Lehet, hogy te sem szeretted, csak tetszett benne valami. Örülj neki, hogy most derült ki, hogy nem illetek össze! Szabad vagy. Majd elfelejted.
Körülnézett.
- Neked hála eláztam, így most biztosan gyalog kell mennünk...Bármerre is van az út - mormogta. |
-Nem az fáj ,hogy elment!Bár az is.Hanem az hogy én végig öszintén szerettem viszont ő hazudott!-mondta közben vissza fordult a kancához.
-Veled tarthatok az utadon?-kérdezte. |
| - Minek siratod? Ha nem szeret, nem ér ennyit! Bolond vagy, ha így lever ez! - vetette oda harciasan. |
-Szerettem őt!De úgy tűnik ő nem!-mondta és felkelt.
-Köszönöm a mentést.-mondta és felkelt.Könyek hadai csordultak végig az arcán és lassan elindult. |
 Nem hallotta Tinny-t!Messze járt, s amikor eltakarták a felhők, rezzenéstelen, komor, fájdalmas arccal repült...csak egy valami mutatta, hogy vannak érzelmei:a rezzenéstelen arcot könnyek lepték el...
|
Döbbenten állt meg a szívettépő hangra, és megpördült. Valami rosszat sejtett......A fura, síró kanca kezdett elmerülni!
Sehol sem látta a pegazust, igaz, nem is kereste, hanem tüzesen vágtázni kezdett, majd nagy csobbanással a vízbe vetődött. Sörénye és farka ide-oda kavargott, ahogy teljes erejéből tempózott, hogy elérje a lényt, de nagyon félt, hogy későn érkezik.
Végül merülnie kellett, de az idegen nagy sörénye segített neki: csak el kellett kapnia, és ha küszködve is, de kiúszott a partra.
Nagyokat köpött, köhögött, mert rosszul fogta ki a rózsaszín teremtményt, de ahogy azzal végzett, kitört:
- Te megőrültél? Miért csináltad ezt?! |
| -NE HAGYJ EL!-kiáltott utána és bevágtázott a vízbe és úszni kezdett.Hamar elhagyta ereje és lábai leálltak.A víz már mély volt.Sülyedni kezdett. |
Nagyon kínos helyzet volt!
Mit tegyen? Látnia se kellett volna ezt! Borzasztóan zavarban volt!
- Én...elnézést - mormogta, majd sietősen ügetni kezdett el.
|
| Kibontakozott a csókból!-Sajnálom, ha maradnék, tán t szenvednél a legjobban!-s szárnyra kapott, felröppent.Arca komor volt, csapzott szárnya fájt a tenger miatt, szíve pedig Tinny elhagyása miatt...de nem lettek volna teljesen boldogok.... |
Egy könycsepp kicsordult a szeméből.
-Táltos ne merj itt hagyni-kiáltott és a ménhez vágtázott és megcsókolta. |
| Tanácstalanul állt egyhelyben, összeszűkült szemekkel nézve hol egyik, hol másik lényre. |
| Lesütötte szemét.Ennyire belelátni, még senki sem látott.-Így igaz!....Sajnálom.Te nagyszerű lény vagy!De bennem van a hiba...Nem szerettelek eléggé!-lehajtotta fejét.Hátat fordítva menni készült! |
Befékezett.Megfordult.
-Értem a gondolataidat.Percek alatt simán elrepülnél és itt hagynál!Így értelmeztem a gondalataidat! |
| -Tinny hova mész?-kiáltott utána.Menni nem nagyon tudott...most derült ki először, hogyérzékeny a sósvízre! |
| Furcsálva nézte Éji Táltost aztán a gondalatiból megértette ,hogy a mén valamitől megzavarodott.Lassan kilépkedett a partra még egyszer ránézett Táltosra aztán elfordult és galoppozni kezdett. |
Eléggé elrévedt volt a hozzá kijött csődör....
- Nos, én nem is zavarnék...De meg tudnád mutatni merre van a szavanna? Elindulok gyalog is.....hátha ráakadok.....Most úgysem tudok repülni - nézett elhúzott szájjal víztől lelapult, csöpögő sörényére, ami végighúzódott hátán, és farkára. |
| -Igen, a lég csodás!-meredt újra a távolba tekintete, viszont mosolyogva.Úgy érezte most, hogy semmi sem fontos annyira neki, mintt a levegő.Nem rérezte, hogy bármi miatt is a földön maradhatna, csupán a szárnyán a ragadt sósvíz! |
- Valóban -mondta szomorkásan, és tanácstalanul nézett körül.
- Fentről átláthatóbb volt... - mondta némi szonrogással a hangjában, halkan.... |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
Ügetni kezdett a közeli erdő felé. Valahonnan ki kell derítenie, hogy merre van a szavanna!!!!! 
Bólintott.Hirtelen eszébe jutott amiko együtt repültek.Összeszorult a szíve.
Nem hallotta Tinny-t!Messze járt, s amikor eltakarták a felhők, rezzenéstelen, komor, fájdalmas arccal repült...csak egy valami mutatta, hogy vannak érzelmei:a rezzenéstelen arcot könnyek lepték el...