|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 11:01 - |
 - Valóban gyönyörű itt!
- Szeretsz úszni? - kérdezte vidám kihívással a hangjában. |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Magabiztosan követte apját.*
- Persze! - *kiáltotta és a tó fölé hajolt.
Belenézett a vízbe, de nem látott semmit.*
- Nem látok semmit! - *panaszolta apjának.* |
Óvatosan letette lányát a talajra.
- Gyere velem! - mondta neki, és kis ideig vezette a csikót.
Egy kicsiny tavacska partján állt meg. Szinte csak tócsának tűnt, de vize nagyon sötét színű volt.
- Ez egy különleges tó. Megmutatja mi lakik a szíved mélyén. Bele akarsz nézni? - kérdezte komolyan. |
*Ameno kicsit hátrébb mászott, amikor apja megrázta a sörényét.*
- Vannak itt érdekes helyek? - *kérdezett vissza.*
- Engem minden izgalmas dolog érdekel! - *kurjantotta és ismét elkezdett fészkelődni.* |
Zeiron mosolygott Pallas szavain, majd felnyihogott.
- Ameno! Oda a tekintélyem! - hápogott viccelődve, és kicsit megrázta méltóságától megfosztott ékét.
- Nem akarsz inkább körülnézni? |
- Ez még változhat. - *súgta párjának.*
*Ameno közben felfedezte, hogy apja sörényével kifejezetten élvezetes játszani!
Először belebújt, aztán szétbontogatta, végül újra összekócolta...* |
Párjára mosolygott.
- Nem rám ütött ebben a vidék-szeretésben! - súgta, de nem bánkódott.
Ahogy korábban mondta: jobbat és többet kapott a réginél. |
*Kicsit megnyugodott, hogy nem kell sokáig itt maradnia.*
- Jó. |
Mosolygott.
- Ne aggódj, minden jobb lesz, ha megszokod! Mivel itt senki sem él, valóban kissé barátságtalannak tűnhet, és nem is érdemes soká időzni itt. De főleg pihenésre és emlékezésre való, így nem kell félned. Majd mi is elmegyünk innen nemsoká. |
*Párjához simúlt, úgy haladtak tovább.*
- Értem. - *mondta és hevesen bólogatott.*
- Nagyon szép hely. De szerintem kicsit rideg. Vagy csak velem? - *kérdezte furcsállva.* |
| - A Nyugodt Síkokon, kicsim. Ez egy mágikusan létező, elzárt hely. Ahonnan származom, onnan is elérhető volt varázslattal, és nagyon hasonlít arra a helyre. Idejöttünk, hogy megnézhesd. Tetszik? Itt örök a nyugalom. |
*Pallas nem értette a dolgokat, így jobbnak látta másról beszélni.
Amikor épp megszólalt volna, Ameno kinyitotta a szemét és felnyihogott.
Pallas hátra fordult és jót mosolygott a csikó álmos ábrázatán.*
*Amenonak esze ágában sem volt leszállni apja hátáról. Nagyon is kényelmes volt számára ott fönt. Sokkal jobban belátta a terepet és biztonságosabbnak is ítélte a jelenlegi helyzetet.*
- Wow, hol vagyunk? - *kérdezte két ásítás között.* |
| - Nos, - kezdte, Pallast átölelve - a pegazus elengedte az első szökése után. Zenit pedig.....azt hiszem valahogyan kapcsolódik a szökéshez....Nem tudom hogy....De valóban meg lehet zavarodva.....Asylon is. Együtt mentek el. |
*Pallas elgondolkodva nézte párját.*
- Érdekes lépés. És a pegazus, akivel elvileg mindig együtt voltak? Róla sem tudni semmit? És Zenit? Ő sem tud semmit?
*Kicsit hallgatott.*
- Nem lehet egyszerű megemészteni ezt az egészet. Senkinek. Főleg, akinek nincs kire támaszkodnia.
*Itt Zeironra nézett ismét és párjához bújt.* |
| - Hm...Mióta tudom, hogy olyan sok csikó került az erisziek közé, sokat járnak a gondolataim a jövő körül. Az ő jövőjük körül.....A Sötét Nagyúr legyőzése óta hiszem, hogy jó hely ez a számukra. De elég sok furcsaság esik meg újabban....Hm.....Mondd Pallas, emlékszel még a fiatal unikornisra, akit megmentettünk? Eve-re? Ő például elszökött......Teljesen. Nem éppen egy nyugodt lépés..... |
*Kinyújtotta maga és párja elé egyik szárnyát.*
- Igen, sokkal jobb színben vannak - *állapította meg, majd a helyére igazította szárnyát.*
- Reméljük tele lesz boldog percekkel. |
Bólintott.
- Büszke vagyok rá! Jó kérdéseket tesz fel. És milyen kedves volt azzal a csikóval! Neked is szépen helyre hozta a tollaid az a lény, ugye? Érdekelne mennyire tartja a nevelője...Mint gyógyító, nagy jövő vár rá! Kíváncsi lennék Amenóéra..... - mosolygott vidáman. |
- Biztosan kíváncsi, de elég volt neki elsőre ennyi. Aztán ki tudja lehet, hogy bármelyik percben felébred.
*Szeretetteljesen nézett az összegömbölyödött kiscsikóra.* |
Kényelmes séta várt rájuk, a napos, békés vidéken, fák, virágok közt.
- Ameno átaludja az egész utat! - mosolygott a hátán utazóra.
- De remélem egy napon majd ő is megnézi. Szeretném, ha ismerné ezt a vidéket. |
*Mosolyogva hallgatta párját.*
- rendben menjünk. |
- Nekem már most olyan csodás, hogy nem álmodozom másról! Mit kérhetnék még az élettől, mint...egy csodálatos párt....egy varázslatos csikót....? Mindent megkaptam.
Nagyot szusszantott.
- Nézzük meg azt a forrást, ahol egyszer meggyógyultál! Biztos még mindig nagyszerű a víz. |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Valóban gyönyörű itt! 
