|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
 Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 -Azért ne becsüld alá a sivatagot!-ondta szándékosan lenézve a kancát, de ez amolyan gyermeteg vicc volt, amit Ízisz értett és csak egy "na megállj!" pillantással válaszolt-mosolyogva.
-Inkább menj, és keresd meg Glaedrt és ne rontsd tovább a levegőt!-viccelődött Ízisz.
-Igenis!-mondta játékosan Illúzió Vadász és már el is tűnt, s Glaedrt kereste...
 -Egy nagy kölyök sárkány!-jegyezte meg mosolyogva.-Nem tudom, vajon fajta vonás-e, vagy személyszerint ilyen bohóc lelkű!Ilyen formájú sárkányt még nem láttam!
|
 Elmosolyodott, és szenvedéllyel pillantott kedvesére.
- Ízisz mellett igazán nem kell félnem semmitől, ő pedig ennek a vidéknek úrnője lehetne!
Körülnézett.
- Talán Oromisszal ment valahová.... - mondta bizonytalanul.
- Baja nem eshetett.... |
-A sivatag elég veszélyes hely!Szerettem volna biztonságban tudni Íziszt és téged.De igazatok van, valóban nem találtam meg Glaedrt! |
Elhatározta, hogy visszavág.
- A lény azt hinné, hogy mint sárkány, sárkányokra vágysz és vársz! Glaedr bizonyára itt van valahol....Miért nem vele időzöl? - nézett körbe tüntetően. |
Mosolyogva értek vissza.
-Na végre, csak hogy megjöttetek!Már-már keresésetekre akartam indulni!-mosolygott.-Na, és mit csináltatok?
-Ó, semmi különöset!-kacsintott Ízisz Ködlángra.
-Áá, értem!-mosolygott titokzatosan. |
| Visszacsókolt, majd párjával oldalán elindult vissza.... |
| Rámosolygott Ködlngra és megcsókolta! |
Egy pillanatra lelke mélyéig megrázták a kanca szavai, ha nem is mutatta. Milyen közel járt, hogy nemhogy elveszítse, hanem soha meg se kaphassa Íziszt és vele a boldogságot!!!!! Összerázkódott, és száműzte fejéből a gondolatot.
- Nos, az a jó, hogy a szerencsénk jobb, mint a megismerkedési képességünk! - mondta kissé erőltetve.
- Menjünk vissza a többiekhez! - mondta mosolyogva.
- A sátrak jók....Ha kevés is a hely - kacsintott, túltéve magát a nyomasztó gondolaton. |
| -Hát igen!A mikor csak vándoroltunk együtt, párszor elgondolkodtam, vajon mi lesz, ha búcsúra kerül-e a sor, mit tennék?Aztán hirtelen jött a patakérés és örültem, hogy nem kell szétválnunk,....hanem örökre együtt vándorlunk!-mosolygott.Felnézett az égre.-Sötétedik!Hamarosan vissza kell mennünk!Éjjel nagyon hideg van és nem ajánlatos kint maradni!-mondta, mint aki egy szép álomból tért vissza a keserű valóságba. |
Felnevetett.
- Hihetetlenül szerencsések vagyunk! Szép kis pár lett belőlünk! - viccelődött. |
| -Én meg zárkózott voltam!Ha bele gondolok, hogy eleinte nem is tetszettél!Még jó, hogy nem mentem el azzal a...Nem is tudom, hogy hívták, de nem is érdekel! |
- Emlékszel még a találkozásunkra? Nagyon udvariatlan voltam...... - nosztalgiázott.
- Nagyon szerencsés vagyok..... |
-Nekem puszta boldogság, ha mellettem vagy!Így egy szív lehetünk!-mosolygott.
Visszatért a táborba... |
Boldogan fogadta ezt a pillanatot, és a fát nézegetve ráhajtotta fejét Íziszre.
- Remélem, hogy mindig el tudom majd érni, hogy örülj, és ne bánkódj....Én úgy érzem a szívem kaptam vissza Általad.... - mondta halkan. |
| -Igen!Sokáig átkoztam miattta, de mostmár hálás vagyok neki!-s Ködlánghoz simult. |
Felnevetett, és párjához lépett, hogy hosszan megcsókolja.
- Akkor már mindent értek, és kívánom, hogy örökké viruljon ez a fa! |
| -A fa maga mágia lény!Az istenek nem táplálják varázzsal, ő maga merít erőt a másik dimenzióból!Ő a kapocsa két világ között.-Itt kicsit szégyellősen mosolyogva begörbítette nyakát-Én is rajta keresztül szöktem le ebbe a világba! |
Lenyűgözve hallgatott! Mindig tudta, hogy Ízisz nagyon erős lény, de ekkora varázslatokat valóban csak a hatalom igazi hordozói hajthatnak végre!
- Csodálatos....De megéri ekkora varázst áldozni rá? Emberek már nem élnek itt....sosem....kerül át oda, ahová minden más? - kérdezte lassan, mert nem tudta, hogy nem Ízisz maga akarja-e itt tartani a fát....Ködláng nem értette a múlt fontosságát, a megőrzésének szépségét... |
| -Igen!Tomboljon homokvihar, zuzza szét a dombot melyen áll, temesse be a fa legnagyobb pontját, ő akkoris a felszínenfog állni! |
Fejet hajtott a fának.
- Mi minden fontos emléket őrző dolgot tisztelünk. Ez a fa is rendkívüli....Ahogy a történeted is! Végleg itt marad ez a fa? |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük. 
-Azért ne becsüld alá a sivatagot!-ondta szándékosan lenézve a kancát, de ez amolyan gyermeteg vicc volt, amit Ízisz értett és csak egy "na megállj!" pillantással válaszolt-mosolyogva.
-Egy nagy kölyök sárkány!-jegyezte meg mosolyogva.-Nem tudom, vajon fajta vonás-e, vagy személyszerint ilyen bohóc lelkű!Ilyen formájú sárkányt még nem láttam!
Elmosolyodott, és szenvedéllyel pillantott kedvesére.