|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 15:49 - |
 Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Miért, ó Isten szent szerelmére, miért kellett ide betévednie???
Napok óta kószált benne a kijutás minden reménye nélkül és kezdte feladni. A tiszta helyekhez volt szokva. Vízpart, erdő, mező, puszta, köves vidékek, hegyek..mindegy volt, de ez?! A lábán is alig állt már, de félt, hogy ha pihenni próbál, elnyeli a láp! Itt sehol sem volt egy szilárd pont, ahol megállhatott volna, szárazon, egyszerűen, sehol egy tájékozódási pont, sehol a kijárat és sehol senki. Razor kemény csődör volt, de ez kimerítette és nyűgössé tette.
Aztán egyszercsak rájött, hogy süllyed.
'Na ne!' Küszködve próbált kimászni, de megrekedt. Igaz, hogy nem süllyedt tovább sem, de kiszabadulni is képtelen volt. És ugyan ki segítene rajta, itt, a semmi közepén, az ösények amúgy is olyan kuszák voltak, mint valami labirintus, senki sem találhatja meg.
'Most mi lesz?' gondolta szomorúan. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 - Épp ez a baj. Mandosnak semmi nyoma. Semmi...sem mágia, sem bármiféle fizikai jele az ittlétének...
Megcsóválta a fejét.
- Nem tudom mi történhetett itt.
Lepillantott a csikóra.
- Ez nagy baj....Menjünk innét. Van valami biztos hely, ahol meghúzhatod magad? |
 Lidércfény ijedten összehúzta magát.
-Mit látsz?Mi az?
-És szerintem Mandos nincs itt! |
Tennoio már régóta nem volt a lápon. De most is konstatálta, hogy emlékei meg se közelítették a valóságot: nagy, veszélyes, kihalt, büdös....
Mandosnak pedig hűlt helye sem volt...
- Hát....azt hiszem baj van... - mondta halkan a csikónak maga mellett. |
 Könnyedén kihuppant a semmiből és körülnézett.
A láp.....igen.....De társának nyoma sem volt.
'Ez van...'
Könnyed léptekkel elindult egy ösvényen. |
*Amikor Zenit meghallotta fejében a "Kezdem" szót, gyors vágtatásba kezdett az esőerdő felé.
Nem varázsolta elő szárnyait. Elég nagy varázslat kellett ahhoz és nem akarta ezzel fárasztani magát, így vágtázva közeledett az erdő felé.
Sok helyen más irányt kellett választania, mivel orkokba ütközött.
Egyszer túl későn vette észre az orkokat. Azok vészesen közeledtek felé, Zenitnek pedig már nem volt ideje elszaladi.
Megállt velük szemben és rájuk ordított:*
- Állj ! Állj, állj, állj ! Hagyjatok békén !
*Az orkok megtorpantak. Egymásra néztek. Olyan arcokat vágtak, mintha tanakodnának valamin.
Zenitnek nem is kellett több, sietett tovább.
Három-négy óra múlva megérkezett az Esőerdő széléhez.* |
 - Hm....Az esőerdő szélén.- mondta.
- Ott elég búvóhely van bárkinek. Én ismerem, szóval ha minden kötél szakad, akkor bemegyek a mélyére Eve-el.
Bólintott Zenitnek, majd semmítődött.
Test nélkül lépett ki a sziget közepén, a fáklyák körén belül.
Eve ájultan feküdt a nehéz láncok közt, de Asylon látta, hogy még él.
Körüllengte és Zenithez szólt a tudatával.
'Kezdem.'
Mikor egy gondolatbeli bólintást kapott válaszul, villámgyorsan semmítette Eveniont és átsuhant a semmin.
És kilépett belőle az esőerdő szélén, szárnyai közt tartva az elgyötört kancát! |
- Jól, felfogtam, hogy csak egy lényt tudsz magadaal vinni. Én nem is mondam olyat, hogy engem is vigyél magaddal.
- Hol fogunk találkozni, ha sikerül ? Azt még beszéljük meg.
- És engem ne félts. tudok magamra vigyázni.
*Zenitnek volt egy ötlete, hogyan tudja lerázni majd magáról az orkokat. Vagyis ez csak akkor lépett érvénybe ez az ötlet, ha beérik.* |
- És Veled mi lesz? - kérdezte gúnyos hangon.
- Mint már mondtam, én csak egy lényt vihetek. Te hogy kerülsz oda vagy csak simán elég messzre innét, időben? Az orkok gyorsak és ha mágiával képesek üldözni, akkor nem tudom, hogy akárcsak egyikünk is el tud-e innét szabadulni....
- Most nem várhatunk! Akkor menj innen most! Én pedig elviszem Eve-t! Akkor hátha téged sem kapnak el! Vagy van valami ötleted? - nézett kérdőn Zenitre. |
*Zenit nem örült annak, amit hallott.*
- Nem lesz jó. Ha el van kábítva, nem tud menekülni...
- Figyelj ! Ha már úgyis semmítődsz vele, akkor nem pont ide kell megérkeznetek ! Érkezhetnétek a Havas hegyekhez is vagy mit tudom én. És akkor az egész meg lenne oldva. Nem ? |
Egy erős lökettel leszállt Zenit mellé.
- Na ezt jól kifogtuk....
- Eve egy körülbelül száz fős ork csapat foglya. A láp mélyén egy szigeten vannak. Több ork lesben áll a láp más részein....
- Le fogják vágni Eve szarvát...Csak az kell nekik. Elkábították, ő nem segíthet nekünk....
- Tudsz azokkal repülni? - bökött fejével a semmire Zenit háta felett.
- Én ki tudom hozni semmítéssel, de azt hiszem én másmilyen varázst használok, mint Steel. Nem tudok, csak egy lényt magammal vinni. Arra gondoltam kihozom, Te pedig elmenekülsz vele, míg én harcolok.
- Szerintem ez nem annak a mágusnak az ügye. Ezek az orkok furcsák, de nem érzek rajtuk ember-féle varázst...És a mágus élve akarta Eveniont....Mégis tartok tőle, hogy mire képesek... |
*Zenit megállt a Láp szélén.
Innen kintről semmit sem lehetett látni.
A nyomokat továbbra is látta. A végét azonban nem. Össze-vissza kacskaringóztak a lápban.
~Biztosan jártasak itt és tudják, hogy hova lehet és hova nem lehet lépni.~ - gondolta magában.
Felnézett az égre. Várta, hogy Asylon visszaérkezzen.* |
 Evenion fáradtan nyitotta ki a szemeit. Órákkal ezelőtt tért magához és tudomásul vette, hogy fogságba esett...Kezdte megszokni...
És jól sejtette: az órákkal ezelőtt megérzett szag nem csalt, a lápba vonszolták....
'Mit akarhatnak tőlem??? Mit fognak tenni velem???'
Elnézett az őt vonszolók mellett, befelé.
Egy vizenyős szigetre tartottak, ahol még több ork várt egy táborban.
'Mi lesz velem???' |
 Végül csak észrevette. A hívás erős volt, de ezen az erőn a kétségbeesés érződött és az eltelt három nap alatt egyre fogyott. Ennyi ideje repült a láp felett és ennyi ideje gondolkodott azon, hogy ha a hívás elhal, mennyi mágikus erőt használjon fel Razor megtalálására.
De most végre megtalálta. És végtelen riadalommal kellett tudomásul vennie, hogy a legjobbkor érkezett. Razor teljesen elcsigázódott, észre sem vette az érkezését.
- Halihó pajtás. Ideje menni.
Razor nem is válaszolt. Felnézett, elkerekedett a szeme, aztán visszaereszkedett a rothadó vízbe.
- Na ebből elég.
Egy erős, de csak meleget és erőt adó lánggömbe emelte Razort, felhúzta maga alá és a legerősebb mágiával megtoldott sebességgel száguldani kezdett újabb célok felé.
|
Három nap. Ennyi ideje állt egyhelyben. Ezalatt elkezdett süllyedni és feladta a reményt. Fáradt volt, éhes volt, rettenetesen fázott és a remény elhalt benne. Hiába üzent a varázsszálakon az eriszieknek, nem jött senki.
'Mi lesz velem?' kérdezte a semmitől szomorúan. |
Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Miért, ó Isten szent szerelmére, miért kellett ide betévednie???
Napok óta kószált benne a kijutás minden reménye nélkül és kezdte feladni. A tiszta helyekhez volt szokva. Vízpart, erdő, mező, puszta, köves vidékek, hegyek..mindegy volt, de ez?! A lábán is alig állt már, de félt, hogy ha pihenni próbál, elnyeli a láp! Itt sehol sem volt egy szilárd pont, ahol megállhatott volna, szárazon, egyszerűen, sehol egy tájékozódási pont, sehol a kijárat és sehol senki. Razor kemény csődör volt, de ez kimerítette és nyűgössé tette.
Aztán egyszercsak rájött, hogy süllyed.
'Na ne!' Küszködve próbált kimászni, de megrekedt. Igaz, hogy nem süllyedt tovább sem, de kiszabadulni is képtelen volt. És ugyan ki segítene rajta, itt, a semmi közepén, az ösények amúgy is olyan kuszák voltak, mint valami labirintus, senki sem találhatja meg.
'Most mi lesz?' gondolta szomorúan. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
- Épp ez a baj. Mandosnak semmi nyoma. Semmi...sem mágia, sem bármiféle fizikai jele az ittlétének...
Lidércfény ijedten összehúzta magát.
Könnyedén kihuppant a semmiből és körülnézett.
- Hm....Az esőerdő szélén.- mondta.
Evenion fáradtan nyitotta ki a szemeit. Órákkal ezelőtt tért magához és tudomásul vette, hogy fogságba esett...Kezdte megszokni...
Végül csak észrevette. A hívás erős volt, de ezen az erőn a kétségbeesés érződött és az eltelt három nap alatt egyre fogyott. Ennyi ideje repült a láp felett és ennyi ideje gondolkodott azon, hogy ha a hívás elhal, mennyi mágikus erőt használjon fel Razor megtalálására.