|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 *Elmélázva nézett párjára.*
- Gondolod? - *kérdezte halkan és Lwyll bohóckodását nézte.* |
 Vállatvont.
- Yadla vagy a Félelemben van, vagy a Tűz Birodalmában. Szinte sosem jön közelebb.....Alighanem keresni kellene nekünk is, hogy ráakadjunk... |
| - Majd megbékél. - *ismételte újra.* |
- De... - felelte halkan.
- Csak épp összesen három lény van, akik bármit is tehetnének ezzel kapcsolatban..... |
*Csillagfürt párját nézte.*
- Hát nem is sejted? - *kérdezte csendesen párjátol.* |
| - Amíg a mágiája és az élete nincs veszélyben, addig nincs nagy baj.....De mi sértette meg? |
*A mai nap talán először tükröződött arcán némi aggodalom.*
- Tudod... Csillagszárny kicsit... - *kereste a megfelelő szót.* - sértődött mostanában. De remélhetőleg majd megbékél. |
A csikó élvezkedett, Csendbüszkeség bólintott.
- Ugye azért jól van? A tartománysokk nagyon nem hiányzik most senkinek........ |
*Csillagfürt örült.*
- Köszöni, jól. Szokásához híven nem bír magával, így folyamatosan keresztül kasul szeli a Birodalmat. Sokszor azt se tudom, merre kószál. - *válaszolta mosolyogva párjának, miközben összekócólta Lwyll üstökét.* |
Kedvesen elmosolyodott, de Lwyll reakciója is tetszett neki: a csikó kiderült, elmosolyodott, és hevesen bólogatni kezdett.
- Hogy van a testvéred? - fordult Csillagfürthöz.
- Yadla szokás szerint elkószált.... |
*Csillagfürt Lwyllhez fordult.*
- Ha Te is szeretnéd, szívesen lennék a pajtásod. |
- Én is mondhatnám ezt, csak nem lenne igaz - felelte szárazon, de halkan.
 Bátortalanul, hogy ne zavarjon, előrébb lépdelt.
- Csend, a többieket mikor láthatom? - kérdezte félénken és kicsit bánatosan.
Gyorsan szárnyai közé emelte az apró kancát.
- Lwyll, megígértem, hogy amint lehet, meglátogatjuk őket, de tudod milyen nagy a zavar mostanában a Birodalomban! Azt szeretnénk, ha mindenkinek jó lenne, ezért lesztek ti, csikók, mivelünk, felnőttekkel! És ahogy Téged is meg kellett keresselek és összebarátkoztunk, ami azért beletelt pár napba, úgy másokkal is így van. Légy türelmes.... - mondta nyugodtan, de szinte belefáradt a sok beszédbe, így csak bátorítón a csikóra mosolygott, és óvatosan letette. |
*Csillagfürt először a kiscsikót figyelte.*
- Hiszen látod. Itt vagyok épen. - *fordult párjához.* |
Boldogan és hihetetlenül esetlenül meghajolt.
- A többiek is mindig azt mondták ügyes vagyok! - dicsekedett a miniatűr teremtmény.
Elmosolyodott a csikón, és kacsintott Csillagfürtnek.
- Te biztonságban voltál? - kérdezte lágyan kedvesét. |
*Csillagfürt kíváncsian figyelte Lwyllt. Csendben megvárta, amíg a csikó befejezte a varázslatot.*
- Nagyon ügyes vagy! - *szólt a csikóhoz és elismerése jeléül szárnyaival megtapsolta a kis unikornist.* |
A csikó erre tancstalanul és kissé riadtan nézett őrá, de Csendbüszkeség nyugodtan bólintott neki, és bíztatón mosolygott.
A mén tudta jól, hogy ez bizony bemutatót jelent, de Lwyll nevelése megkövetelte ezt, hisz nem minden csikó kezd el ilyen hihetetlenül fiatalon bűbájolni. Jobb, ha gyakorolja, eddig amúgy sem történt soha baj. A csikó meglepő módon tudatosan, irányítva használta az erejét!
Lwyll óvatosan elfordult a két felnőttől, megadva magát, kicsit koncentrált, a következő pillanatban pedig hatalmas fénysugár vágott elő a szarvából! Mint valami gigantikus, vakító fényű reflektort, kicsit megmozgatta a rét füvén, majd újra erőlködve egy kicsit, befejezte a varázslatot. A szinte tömörnek tetsző fehér oszlop eltűnt, Lwyll pedig kicsit félénken, kicsit büszkén hátramosolygott. |
*Elismerően bólintott.*
- Éspedig? Milyen a mágiád? - *érdeklődött. Úgy érezte, jól ki fognak jönni Ők hárman.* |
Elmoslyodott, és magában nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Tudta jól, hogy nem egy eriszi kell elszámoljon a párjának a közeljövőben, hogy miért szaporodik a csapat....Hálát adott az égieknek, hogy egy ilyen csodás párt kapott! Aki így megérti a helyzetet.
Gyorsan Csendbüszkeségre nézett, majd boldogan felmosolygott a kancára.
- Szia - cincogta magas, vékony hangján.
- Lwyll igazán különleges - lépdelt közelebb mosolyogva.
- Ő már varázsol. |
*Csillagfürt boldogsággal töltve figyelte, hallgatta párját.
A csikóra pillantott először, csak futólag, majd kissé talán tanácstalanul párjára nézett.
Olyan kicsi és törékeny volt a fiatal teremtés, aki előtte félőn állt!
Gondolkodás nélkü bátorítóan a csikóra mosolygott és lehajtotta a fejét.*
- Szia Lwyll. Örülök, hogy megismerhetlek. |
Boldogan átölelte hatalmas szárnyaival a már annyira hiányolt kancát.
- Csillagfürt - sóhajtotta, orrát a gyönyörű szürke sörénybe fúrva.
Hosszú pillanatokig álltak így, miközben a mén a mennyekben érezte magát.
- Nagyon sokat kellett várnunk egymásra.... - mondta mikor végül eleresztette kedvesét, és mélyen szemeibe nézett.
- Hiányoztál......
Egy hatalmas ugrással vetette magát egy fa rejtekébe, mikor a hatalmas idegen a semmiből ledobbant elé! Nagyon megijedt, torkában dobogó szívvel lapult a földre, de csak nem történt semmi.
Kilesett a fa mögül, és elképedve látta, hogy Csendbüszkeség az idegent öleli! Lassan, bátortalanul elindult előre....
Észrevette a csikót, és szégyenkezve be kellett vallja magának, hogy meg is feledkezett róla....
- Csillagfürt, hadd mutassam be Lwyllt. Ő az én.....védencem....Lwyll, ő a párom, Csillagfürt.
A kanca elé lépkedett, majd szinte félve felnézett rá. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
*Elmélázva nézett párjára.*
Vállatvont.