|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Lasan múlt a fájdalom, de komor arccal mondta.-Egyik társam bajban van...de nem tudoks egíteni neki...Nem érzem, hol van... |
 - Mi baj van? - ijedt meg kicsit, és eltüntette a tűzkígyót. |
| A jégtündérek ugyanúgy kigyót alakítottak, viszont ez rátámadt a másikra, s megharapta a Tűz-kigyó farkát, de még mielőtt a másik is beleharaphatott volna, hirtelen a Jég-kigyó eltűnt, s Hócsengő megrázkódott.Térdre esett, de nem vesztette el eszméletetét.Nem értette, miért hasított bele egy különös fájdalom érzet...Aztán rájött "Ízisz". |
Hirtelen a szemeiben valami furcsa fény villant, méghozzá egész erősen!
A manók kiugrottak a közös körből, és vadul futni kezdtek körülöttük! De alakjuk már egyáltalán nem manóéhoz hasonlított.....Vad lángnyelvek lettek, körben tűzkarikává olvadva a két pegazus körül! Mint egy kisebb tűzvihar, csapongtak, csapongtak, majd hirtelen Sanrin köré egy tűzből született kígyó tekeredett!
De feje előrehajolt, és apró lángnyelv-nyelvét kiöltötte Hócsengőre, forróságot sugározva. |
A jégtündérek pedig ír szteppbe fogtak, s néha körül szökdécselték párjukat, vagy ki-ki egymás szomszéd tündéréhez.ott kicsit ugrabugráltak, aztán visszatért mindenki a manó párjához.
Hócsengő pedig a mulatság alatt még egy lelkes, ünneplyés dallamot-ritmust-játszott szárnyaival, mely többnyire egyezett a tündérek lépteivel, de pár rezgő tolla a manók mozgását is utánozta. |
Felnevetett a két táncoló csoporton.
A manók hirtelen szikrázni kezdtek, és pörögni a jégtündérek körül. Aztán szökdécselni kezdtek, végül piruettezni! |
| Egyre magabiztosabb lett, s meg sem hallva Ezüstcsillag kérdését, jégtündéreket varázsolt hóból, akik táncra perdültek a manókkal.Persze a tündérek nem maguktól mozogtak.Hócsengő szárnyait is mozgatta, mintha láthatatlan szál fűzné a tündéreket egy-egy tollához...mint a marionett bábuk! |
Sanrin lerázta magáról a havat, és gyanús vigyor jelent meg a képén.
Hirtelen lángok lobbantak körülöttük, egyre szűkülő körben, majd egyszercsak a lángok formát öltöttek, mintha apró manóféle alakok lennének, akik egymás kezét fogva valami körtáncban rohannak körbe-körbe.
Sanrin csak nevetett, ahogy egy alak szinte súrolta, de Hócsengőnek talán nem lett volna ilyen mókás a helyzet, talán emiatt is maradtak tőle távolabb.
 - Nem hagynátok abba? - aggodalmaskodott a körön kívül.
|
Eléggé megijedt és hátrahőkölt a láng-varázstól, de miután nem lett semmi baja, nevetve folytatta a "párbajt".Felágaskodott, kiterjesztette szárnyát, majd, mintha felreppenne, csapott egyet velük, s a másik pegazus kancára egy kisadag hó zuhant, mintha faágról potyant volna rá-viszont ahó a semmiből zuhant a kancára.
Hócsengő pedig vigyorgott,alig tudta megállni a nevetést! |
Elnevette magát, és szórakozottan maga elé emelve szárnyát, legyintett, mintha csak le akarná inteni az ugrálót. De hirtelen a mozdulat nyomán egy hatalmas lángtányér jelent meg előtte függőlegesen, körkörösen áramolva önmagában, majd rárobbant Hócsengőre!
Az utolsó pillanatban azonban kifelé eloszlott, mint valami virág, és ártalmatlan karikaként elsuhant a semmibe, Hócsengőt még csak nem is súrolva! |
-Na, gyere!!!-vágott vissza viccesen, és valami röhejes bokszoló tartást is produkált.De a csúcspont az volt, amikor így elkezdett ugrálni! |
| - Egyszer kipróbálnám ám magam Veled! - mondta vagányul Hócsengőnek. |
-Amit csak szeretnél!-csillant fel ravaszl a szeme Sanrin kérdésére.
-Ugyan!Pedig igen biztonságos!-szólt oda mosolyogva Ezüstcsillagnak. |
*Megrázta magát és Pariah felé fordult.*
- Elnézésedet kérem, de most el kell mennem. Remélem, még találkozunk - *búcsúzott.
Elrugaszkodott a földtől és a levegőbe szökkenve hamar eltűnt a látóhatáron.* |
Szórakozottan nézett Hócsengőre.
- Miket rejtegetsz még a tarsolyodban? - kíváncsiskodott.
Ezüstcsillag kissé kétkedve nézett a lépcsőre, majd elmormolva magában egy imát, elindult felfelé. Meglepetésére nem is lengett ki a jéglépcső, és nem is csúszott meg egyszer sem!
Így is némi időbe került felérnie, de végül nagy sóhajjal csak felléphetett Sanrinék mellé.
- Köszönöm, de azt hiszem ezt még egyszer nem csinálnám végig! |
| -Mi, hó-lények nem csakhóesést okozunk!-vigyorgott-na usgyi föl!direkt neked csináltam!-majd Sanrin mellé röppent. |
- Ügyes! - kiáltotta, és nagy ugrásokkal kipróbálta a lépcsőt.
- Jó lesz! - nevette, de azért egyensúlyozott a szárnyaival.
Elképedt!
- Húha! Nem semmi a bűverőd! |
Nagyon jót kacarászott a pillantásokon.Közben egy nagyobb hó tömeg hirtelen meglódult, s egy hosszú henger kavargott a meredéy és Hócsengőék közt, melyből aztán lépcső fokok alakultak ki.
-Természetesen!Még mindig nem látjátok?-heherészett, mint egy csínytalan hótündér. |
Kérdőn pillantott lefelé.
- Jéglépcső....? - nézett kissé résztvevőn Hócsengőre, ahogy a bolondokra szokás. |
| -Várj!-szólt Ezüstcsillagnak-Minek keresni utat, ha épp előttünk tornyosul egy jég-lépcső?-persze semmi ilyesfajta nem látszott előttük... |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Lasan múlt a fájdalom, de komor arccal mondta.-Egyik társam bajban van...de nem tudoks egíteni neki...Nem érzem, hol van...
- Mi baj van? - ijedt meg kicsit, és eltüntette a tűzkígyót.
- Nem hagynátok abba? - aggodalmaskodott a körön kívül.