|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Összehúzta magát, motyogott valami köszönésfélét, és lesunyt fejjel elindult a fák felé.
|
 -Na mi megyünk , Rezory?-kérdezte.
|
 -Fogalmam sincs!-válaszolta röviden, s közben megrántotta vállát, hogy jelezze, nem nagyon kívánkozik megkeresni a Tündék Erdejét.
|
Felkapta a fejét.
- Ho...honnan tudod?? De...biztos? Ó, köszönöm! - nyerítette tiszta örömmel.
Aztán elpirult....
- Megtudod mutatni az irányát? Hogy merre van? |
-A Tündék Erdejében van!-mondta holt nyugodtan, mintha semmi nem történt volna.... |
-A helyedben a tengerparton , a tengerben vagy esetleg a folyó és vizesésrendszerben keresném!-mondta. |
- Sajnálom - motyogta újra, halkan. Óvatosan felállt, és imbolyogva elindult előre.
- Bocsáss meg, de a segítséged kell kérjem! - botladozott a mén után. Aztán a fekete lólényre nézett az oldalán.
- ...illetve segítségeteket! - tette hozzá gyorsan.
- Ha nem lennék ekkora bajban, nem akarnék semmit sem kérni, de....nem tudjátok véletlenül, hogy hová mehet egy vízelemű lény manapság? Ő más mint én...nem kötődik a vizes területekhez. Fogalmam sincs merre keressem, pedig nagy szükségem van rá..... - mondta lehajtott fejjel, bánatos és megtört hangon.
- Én...én...igazából azt sem tudom pontosan most hol lehetek - pillantott körbe tanácstalanul.
- A földalatti barlangrendszerig eljutottam, de onnantól úgy indultam tovább, hogy nem tudtam találok-e vizet....Majdnem végem lett......Megmentetted az életemet - pillantott fel félénken, bizalmatlanul, de hálásan az idegen egyszarvúra.
- Most tovább kell mennem. Muszáj...... - folytatta nagyon elszántan - De....Esőleánya elkószált és félek, hogy nem találok rá! - fakadt ki belőle a kétségbeesés egy pillanat alatt, és vörös, talán valóban vérből való könnyek peregtek végig az arcán! Rémülten megrázta a fejét, megvetéssel pillantva a földre csorgott anyagra. Lehiggadt, és elszégyellte magát.
- Sajnálom - suttogta újra, lehajtva fejét, hogy sörénye takarja arcát. |
-Nem zavartál meg senkit!-morogta-De máskor inkább figyelj oda......-szólt majd visszaügetett Black Killhez. |
Szinte az egész fejét a víz tükre alá nyomta, és csaknem fuldokló tempóban kezdett inni. Csak percek múlva szedte össze magát annyira, hogy felemelkedjen egy kicsit. Szégyenkezve nyalta le az álláról csorgó vizet. Megállta a sírást, elvégre itt és most csak még inkább megalázó helyzetbe került volna általa.
- Köszönöm - motyogta alig hallhatón.
- És elnézést kérek, amiért megzavartalak.....Sajnos....figyelmetlen voltam és az átkom újra hatott.... |
Csöndesen várta Rezory-t a fák előtt. |
"Egy olyan két lépésre van mögöttünk a tó....mire vársz?Nem vagy szomjas?"-mondta volna hangosan, de látta, hogy a kanca halálán van, és Rezory bármilyen kegyetlen tud lenni, nem öl.
A hátára dobta a kancát és elvitte a vízhez.Lerakta a partra, majd hátrébb állt. |
Esőemlék kitántorgott a sűrűből. A víz felé akart menni, de összeesett előtte. Lázasan, könyörgőn nézett fel, előző vérkönnyei még arcán száradtak.......
- Könyörgöm.....vizet - sóhajtotta a két idegennek, akik ott álltak előtte. |
-Ez neked még kérdéses?-mosolyodott el és megcsókolta a mént. |
Magához ölelte a kancát, a szemébe nézett, majd tovább indult.
-És követni is fogsz? |
A mén után lépett.
-De engem nem akadályoz semmi abban ,hogy kövesselek! |
Egy apró és vicsorgó mosolyt elejtett a kancának, majd nagyot sóhajtva a fák felé lépett.
-Csak egy baj van!Haza kell mennem, mert itt nem bírom sokáig! |
-Akkor jó!-mondta és élvezte a csókot majd visszacsókolt. |
-Mostmár biztos lehetsz benne!-válaszolta, majd újra megcsókolta a kancát.
|
-Megvártam amíg te kezdeményezel.Nem voltam benne biztos ,hogy tetszem neked!-mondta.Hozzásimult a ménhez. |
Egy pillanatra meghökkent a kancán."Talán még sem az a szelíd kis kancácska, mint mutatta....."
Jól kihúzta a csókot, majd így szólt:
-Hát miért nem tetted meg Te? |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Összehúzta magát, motyogott valami köszönésfélét, és lesunyt fejjel elindult a fák felé.
-Na mi megyünk , Rezory?-kérdezte.
-Fogalmam sincs!-válaszolta röviden, s közben megrántotta vállát, hogy jelezze, nem nagyon kívánkozik megkeresni a Tündék Erdejét.