Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 18:13 - |
*Üstökös és Zenit békésen vágtak át a fenyvesen.
Egy kicsit megálltak pihenni a tisztáson.
Zenit lefeküdt és hempergett, Üstökös pedig elkezdett legelészni.
Zenit amint abbahagyta a hempergést, utána egyből elkezdett a tisztáson szaladgálni, össze-vissza. Igaz, azért áltak meg, mert fáradt volt, de ez most nem zavarta egyáltalán.* |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Ízisz levette róla erejét, csak a másikon hagyta még, mert nem bízott benne.
-Értem.Bár néha igazán le lehetne nyelni egyet-egyet.Csak az erkörcstelen csikók ugraszkodnak össze ilyesmin.... |
Ködláng megrázta magát, így már nem használta volna a varázst, ha lett volna. Ízisz ereje így már ne mszorította annyira.
A csődör így szólt nemes, hűvös hangon:
- Semmi okom civakodni, és ezzel a lénnyel sincs semmi bajom. Kész vagyok félreállni az útjából. De a sértegetést nem tűröm! - mondta halkan, de az utolsó mondatra villantak egyet a szemei. |
-Nem köszö....-mondani akarta hidegen, amikor a két lény "összekapott".Meglepetésében csak állt egy pillanatig, majd feleszmélve szeme felvillant, majd mindkét unikornis lángját eloltotta, sőt megfosztva erejétől (persze nem véglelegesen, csak addig, ameddig abbahagyják a civakodást).-Uraim!Abbahagynák ezt az értelmetlen civakodást?Mégis mi bajuk egymással?-kérdezte kicsit dühösen. |
Turbó teste közben lángralobbant, s ezzel védte magát.
Maga alá, mint valami szörfdeszkát vörös tüzet teremtett, ami körbevette, s ellepte a kék lángokat.
Lepattant a tűzről a földre.Szemei vörösen izzani kezdtek.
-Vagy félreállsz, vagy megöllek!-Közben egy zárt körben körülöttük lángoltak a fák, és a vörös tűz egyre beljebb jött. |
- Én sem.
A kék lángfal meglendült, és mint valami pokoli hullám átcsapott a vöröses unikornison, megával sodorva őt!
Hozzácsapta a fenyőkhöz, egy örvényben pörgetni kezdte és felemelte a magasba, majd engedte leesni, alig pár méterrel a föld felett kapva csak el újra.....és persze égette közben... |
Szembe állt az unikornissal.
-Na mi van?Valami nem tetszik?
És a kék lángokon belül zárta a kört a saját vörös lángjaival!
-Na mondjad bátran!Nem harapok!-Mosolygott vicsorogva! |
- Hm...kiscsikó? - mondta halkan.
Ebben a pillanatban óriási harsogás hallattszott, és körülöttük kék lángok lobbantak fel!
Minden fa égett, de még a talajból is többméteres kékszín lángok suhogtak, nyújtóztak a zégre. |
-Szóljon, ha jobb társaságra lesz szüksége, mint ez a félénk kiscsikó!Ha akrja lerázom!Csak szóljon!
mondta kicsit Ködláng felé is lenézően! |
Nem tetszett neki a csődör viselkedése, de nem szólt.
Ő alapvetően közönyös volt, és egyelőre nem tett az idegen semmi rosszat. Nem lett volna igazán önmaga, ha most nekiugrik. Meg aztán....ez a kanca olyannak tűnt, aki meg tudja védeni magát....
Ködláng csak várt.... |
Turbó éppen indult volna tovább amikor észrevette a kancát!
Odaügetett.
-Hoppá!Bocsásson meg kérem, hogy nem vettem észre!
körbejárta, jól végig mérte! |
- Kééérlek. - mondta, azzal félreállt pár lépést oldalra. |
Turbó idegeskedve ágaskodott, mellső lábaival ugrándozott.
-Állj félre!Útban vagy!Tűnj el!
Idegeskedett.
-Tűnj az utamból!-Mondta tagolva! |
- Ezt én is kérdezhetném. - mondta hidegen. Az agresszív unikornis ráadásul észre sem vette a kancát mellettük.... |
Turbó vadul, sokszor kibakolva vágtázott végig a fenyvesen.A tisztáson hirtelen megtorpanva fékezett le egy feketés unikornis előtt.
-Mit csinálsz?
Üvöltött rá idegesen. |
Kicsit felengedett a komolyságából:érdekesenk találta a jövevényt:-Á!Szóval egy vándor!Ez különös.Én nem bírnám magam a várazserőmre bízni, ahhoz túl nagy, hogy csakúgy szabadjára engedjem.-jegyezte meg. |
Ködláng vállatvont.
- A Mágiára szoktam bízni, hogy hova visz. Néha elég meglepő..... |
A kanca eéőbb alig észrevehetően bele szagolt a levegőbe, megmérvén árthat vagy megbízható a lény(e tett alig 1-2 másodperc volt).Miután tudta, hogy nem kell tartnia tőle vissza köszönt:
-Üdv!-bólintott.Noha ő is megijedt, rendületlenül állt egyhelyben, majd komolyan, de nem sértően megkérdezte-Minek köszönhetem e váratlan belépőt? |
Kiszökkent a mágia lobogásából és körülnézett, hogy hová jutott.
Ekkor tűnt fel neki a kanca, aki épp szemben állt vele.
- Üdv. - mondta közönnyel leplezve meglepetését, mert látta, hogy nem veszélyes. |
Ízisz magányosan baktatott az erdőben.Annyi minden látni való volt, de ő csak nyugottan, izgatotságát leplezve. Lassan lépdelt, hogy gyorsan cikázó szemei mindent lássanak.Ha valami állatot vett észre, hirtelen eltűnt éber nyugottsága és kieresztette kedves valóját:Halkan nyugtató szavakat mondott a kis teremtménynek, majd lassan megszagolta, kicsit megsimogattta, aztán ugyanazzal hideg szobor viselkedéssel indult tovább. |
- Az jó, hogy nincs messze. - *felelte Zenit.*
- De mostmár aztán induljunk ! Már nagyon kíváncsi vagyok ! - *mondta türelmetlenül Zenit.* |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|