Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 12:37 - |
Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
- Valahol erre kell lennie. A nyom megszűnik, szerintem felugrott egy fára. - szólt hátra halkan Üstökösnek.
Azzal a fákat kezdte fürkészni. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Megfordult.
-Hát Silentlight!Mondd mit szeretnél!Ne értsd félre nem küldelek el, csak elég nagy gondom van és ha....
-Áááá mindegy!Úgysem értenéd!
Újra elindult lassan kifelé az erdőből! |
Silentlight továbbra is halkan válaszolt:
- Eriszi. |
Trója egy pár lépés után megállt.Nem fordult meg és nem nézett hátra, csak ennyit mondott:
-Afrai vagyok!Hát Te? |
- Én meg Silentlight. - mondta halkan, furcsállón és kissé szomorún nézve a csődör után. |
-Nem köszönöm4Nem tudsz segíteni!
Mondta halkan és lassan felállt.
-Trója vagyok!
Mondta és lassan elindult kifelé az erdőből! |
A karcsú, fényes lény ijedten nézte a fekete unikornis bajbakerültét.
Egyetlen pillanatig tépelődött, majd nyaktörően ereszkedni kezdett az unikornis mellé.
'A Nagyúrnak vége....nem árthat nekem!'
Ledobbant a talajra.
- Mondd......tudok segíteni? - kérdezte aggódva a lényhez hajolva. |
Egy pillanatban nekitámadt valami, egy érzés, de az ő számára látható érzés, ami egy boszorkány vagy striga vagy nem is tudta minek a képében jelent meg.Nekitámadt előröl és hihetetlen erővel hátravágta.Ez az érzés a fáradság lehetett, nem gondolta volna, hogy ilyen sokat harcolt az elmúlt hetekben.Bár mióta idejött csak harcolt, bár meglett az eredménye....
A kép amit csak ő láthatott eltűnt, de mégsem lett jobban és mégsem lett kipihentebb sem.Mostmár nem gondolt semmire és senkire csak feküdt és pihet. |
Silentlight látta a fekete teremtmény ébredését, így nagyobbítani kezdte a köreit, hogy akármikor továbbindulhasson, ha már mindent rendben lévőnek talál. |
Trója tehetetlenül és ájultan feküdt a fenyves közepén...Körülbelül egy fél óra múlva visszanyerte eszméletét!Nagyon lassan felált.Egy darabig szédült, de aztán ez is elmúlt.Fölnézett az égre, de nem látta pontosan ki az vagy miaz ezért csak állt és lassan-lassan körülnézett. |
Silentlight a fenyves felett suhant el, mikor kiszúrta a lefekvő lényt. Nem akart leszállni, de eltűnni sem akart, így bedőlt, és körözni kezdett a lény felett.
'Vajon csak pihen, vagy megsérült?' |
Trója végre kiszabadult a harc gondjai alól.Muszály volt pihennie, mert minden erejét beletette ebbe a harcba.Ahogy sétált a fenyves közepén egyszercsak lefeküdt, mert már nem bírta tovább! |
Yawe hirtelen összerándult, aztán amilyen gyorsan csak bírt, futni kezdett egy irányba. |
*Dust odébb ügetett, majd út közben ismét porfelhőt kavart maga köré és elszáguldott.* |
Bólintott.
- Akkor nem tartalak fel tovább. - mondta, és elindult arra, amerről a porfelhős lény jött. |
- Ugyan, semmiség. A magamé volt, de mindegy.
*Bólogatott.*
- Igen, azt megértm.
*Ingatta a fejét.*
- Nem, különösebb ok nem volt. Egyszerűen csak egy gyors feltérképezésre indultam, hogy lássam, mi a helyzet. |
- Bocsáss meg a porfelhőd miatt, ha a Te műved volt! Az utóbbi időben gyanakvó lettem...... - mondta bocsánatkérően.
- De magam is örülök a találkozásnak...Volt valami különösebb okod a sietségre, vagy a védőmágiára? |
- Örvendek Yawe, én Dust volnék. - *halvány mosoly jelent meg a arcán.* |
Könnyedén fejet hajtott.
- Yawe vagyok. Üdv. |
*Dust meglepődött, amikor a porfelhőt valaki eltüntette körülötte.
Lefékezte őrült vágtáját. Ezzel is sikerült kisebb orfelhőt kavarnia, de ez gyorsan el is szállt.
Megállt, kihúzta magát és végigmérte az előtte álló unikornist.* |
Yawe felemelte lehorgasztott fejét.
Nagyméretű porfelhő tartott felé.
- Hm....- elkomorodott.
Aztán....
- Reisa! - kiáltotta egetrázó hangon.
A porfelhő mindenestül felröppent a tűlevek magasába.
Yawe pedig maga is elcsodálkozott, mert középütt egy unikornist pillantott meg. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|