Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:42 - |
Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott
-Hol van? Hol van??
Dühösen dobbantott, fejét a magas ba emelte háthe megérzi a szagát! De nem !!!Megint fölkiáltott!!
-Hol van ? |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Ömmm... - *zavartan nézett körbe.*
- Úgy tudom, arra kell mennünk és hamarosan megpillanjuk a bejáratot. - *orrával az egyik irányba indult.*
- Maximum 10 perc és ott leszünk. |
Megállt a sűrű fákkal szemben.
- Nos, Charisse? Merre tovább? - fordult a mögötte lépdelő pegazushoz. |
- Rendben. Most úgy sincs jobb dolgom...
*Követte a barlangrendszerbe Kecsest.* |
- Ugyan! Te legalább van kit visszavárj! És neki sem mindegy, hogy mi, akarom mondani ki tartja benne a lelket! - mondta mosolyogva, aztán megállt.
Előttük ott ásított a bejárat.
- Gyere be kicsit! |
*Szomorúan elmosolyodott.*
- Pedig reménykedtem benne, hogy még találkozunk, mielőtt elmegy...
*Nagyot sóhajtott.*
- De ezek szerint tévedtem... |
- A Sötétségbe ment. - mondta halkan, aztán szárnyával vigasztalóan megsimította Pallast.
- Ne aggódj! Nem lesz baja! Érted biztos visszajön! |
*Jó ideig némán ügettek egymás mellett.*
- Mondd Kecses, nem tudod véletlen, Zeiron merre jár? - *kérdezte halkan.
Félt ezt megkérdezni. Mindig attól rettegett, hogy valami rosszat fog hallani párjáról.* |
- Reméljük a legjobbakat..... - mondta halkan. |
- Én is gyógyító vagyok... - *jegyezte meg.*
- Áh, de tényleg mindegy. Amíg nincs belőle bajom, addig nem zavar. |
Megrázta fejét.
- Az új lény a Hakima. Ő egy gyógyító. |
- Ugyan, nem fontos. - *legyintett "sebesült" szárnyával.*
- Majd megoldódik. Valahogy... |
- Értem. - mondta halkan, és ő is ügetett tovább.
- Van egy új lény......Meg még pár....Ők segítenek. - mondta még mindig halkan. |
- Összefutottam egy árnnyal, aki volt olyan kedves és belémszúrta a tőrjét.
*Továbbindult az ösvényen.*
- Nem volt egyszerű mulatság magát a tőrt sem kivenni, de ez a folt megmaradt... |
Elkerekedtek a szemei.
- Mi....mi ez? Hogy került Rád? - kérdezte döbbenten és borzalommal meredve a csöpppet sem peguniszárnyravaló foltra, megtorpanva az ösvényen. |
*Pallas követte lefelé Kecsest.
Mielőtt megszólalt volna, kibontotta bal szárnyát, aminek alján egy nagy fekete folt éktelenkedett, csaknem a szárnytőnél.*
- Emiatt... |
Elindult le a dombról.
- Te miért nem repülhetsz? - kérdezte csendesen. |
- Nem, egyáltalán nem baj!
- Igazság szerint Nekem sem lenne igazán szabad repülnöm... csak hát... Én nem tudok ellenállni.
*Mély levegőt vett.*
- Egyszóval: nekem is jót fog tenni egy kis séta. |
- Nem merek repülni. - mondta szégyenkezve.
- Megértem, ha mégsem tartasz velem.....A cseppkőbarlangba megyek. Ott van a fiam. |
- Hogy érzed magadat? Tudsz repülni? Vagy maradjunk a gyaloglásnál?
- Khm. Ééééés, merre is megyünk? |
Hálásan mosolygott.
- Nagyon köszönöm! |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|