|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.14. 07:19 - |
 Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Rendben!-mondta Homály, azzal megvárta míg a hálót lerakja az óriás, majd ő a szájába kapta és erős szárny csapásokkal elvitte az addigra újra keletkezett felhőkre.
 -Míg Cassandra az egyikkel Szenvedély a másikkal foglalkozott. Villám gyorvaságával ide- oda szökellett közben sértő megjegyzéseket tett a szörnyre. Amikor már el szédült a rémség az forgolódástól, Szenvedély jegesesőt zúdított rá, majd egy jó nagy gömbvillámmal megkergette, véglegesen egy pontos találat egy villámmal a fejre, és a szörny soha többé nem moccant.
|
 A két hatalmas teremtmény félig ogre, félig troll külsejűnek tűnt....
És a hálójukban rekedt egyszarvú már komolyan vérzett!
- Állj! - süvöltötte, és egyenest nekirepült a nagyobbik arcának.
Sebesen kerülgetve a felé csapkodó otromba kezeket, meg-megrúgta, megvágta, és rémítően nyerítve szélvihart kavart!
- Vigyétek innét az unikornist! - kiáltotta a két segítőnek.
- Én ezt majd elintézem! |
| -Várj segítünk!-azzal mindkettten leszálltak. Homály erős félelem keltő sugarat bocsátott ki, Szenvedély pedig villámokkal támadott. |
Biccentett.
- Valóban.
Már megvolt a célja, így visszafordult afelé.
- Ott épp széttépnek egy unikornist, ha valaki nem lép közbe. Szóval bocsássatok meg, de nekem nincs lehetőségem unni a Sötétség témáját.
- Viszlát!
Összecsapta szárnyait és lezuhant, mint valami kő. |
| -Rendben-bólintott Szenvedély. |
- Én csak az én gazdám sárkányainak nevében beszlhetek. - mondta fennsőbbségesen.
- A sárkányok birodalma számomra tiltott hely. És sok más lény számára is! De nem aggódom miattuk. A sárkányok közt otthonosnak számít a sötétség, ha pedig csatára kerül sor....nos, akkor sem kell félteni őket! A lelkük maradhat is, mehet is, élve is megmaradhatnak....De másokon segíteni ritka ajándék tőlük....És jól mondtad: megvan a magukhoz való eszük.
- Sárkány ide leginkább vadászni, pusztítani jön.... De gondolj, amit akarsz, majd rájössz miben volt igazad és miben nem.
- A gazdám pedig továbbra is ott fogja tartani a sárkányait, ahol eddig, addig, míg jónak látja. |
| -Jó, de nem eszköznek gonoltam őket, hanem nem csak a Simelmyne határaira, hanem az ő birorodalmuk határaira is mehetnének őrködni, de mi is csinálhatnánk ugyan ezt persze aki épp éleg erős rá, és ez az ő érdekeiket is szolgálnák, de szernitem épp elég bölcsek ahoz, hogy már ki is küldtek párat.Persze én ezt nem tudhatom.-mondta megőrizve a nyugalmát. |
- Mert míg ő vigyáz a sárkányokra, a Sötétség biztosan nem teheti rájuk a kezét! - mondta az utolsó kérdésre.
- És a Sötétség igyekszik minden sárkányt megszerezni magának. Ha a sárkányait csatába küldi most, idő előtt, akkor vagy megölik őket, vagy elrabolják őket. A gazdám ezt sosem kockáztatná meg.
- És magyarázd meg egy ősi, nemes teremtménynek, hogy ő most őr lesz, egy határon, mert úgy "hasznos eszköz"! - mondta még mindig gúnyos, maró hangon.
- Mellesleg az én gazdám és a sárkányai nem a Te vagy Simbelmyne szolgái! Azt teszik, amit jónak látnak és amit akarnak, szóval jobb, ha ezt nem is firtatod! |
| Szenvedély elszégylte magát, aztán így szólt:-Ezt nem igazán értem...ha egész kis serege van, akkor vár az utólsó nagy össze csapásig?Miért nem állítat őrszemeket a határaink ra?Szerintem sokkal hasznosabbak lennének, ha nemcsak csatákra, hanem általában használnánk őket. És, ha túl veszélyes, akkor egyáltalán miért van serege? |
- Milyen szép, hogy ez valakinek unalmas téma, míg mások a vérüket ontják épp az ilyen lényekért!!!!! - mondta, míg tekintete felizzott, és a hangja jegessé vált.
- És azok ellen az akaratok ellen, amik itt most munkálnak, a Te pár sárkány ismerősöd sosem lehetne elég....Épp az mutatja, hogy a Sötétség őket is megtörte, hogy nem voltak önmagukban elég erősek....
- És csak hogy tudd: az én gazdám mostmár egész kis sereget birtokol sárkányokból, de nem veti be őket, mert tudja, hogy milyen veszélyes lenne... - mondta mostmár néma undorral a hangjában, aztán hátat fordított a kettősnek és kutatni kezdett egy új célpont után. |
-Miről beszélgettetek?
-Semmiről csak a Sötétség erőiről.
-ÁÁÁ! A zsokásos.Manapság mindenki erről beszél, én nem akarok senkit se megsérteni, de már kezd unalmas lenni, mert mindig ugyanarról szól a téma.De mindegy.-mondta.- Kár, hogy nincs egy mi oldalunkon álló sárkány, pedig ismerek egyet kettőt, aki nem akar rosszat, de valami miatt ők is átáltak a "sötét oldalra"-gondolkodott hangosan.-Te mit gondolsz Cassandra? |
Gondosan elfojtotta az első érzelmei miatt csaknem arcára ülő kifejezést, majd udvariasan köszönt.
- Üdv! A nevem Cassandra. |
-Értem.-felelte, majd zajra lett figyelmes.
-Héj Homály! Itt vagy drágám?-kérdeze Szenvedély, miközben felvágtatott, Homály mellé.: -Oh jó napot!Szenvedély vagyok, Homály férje.-mutatkozott be.
|
Töprengve, kessé tán becsmérlően végigmérte a kancát.
- Nos, köszönöm az ajánlatot, de inkább megoldjuk magunk....Azt hiszem úgy a legjobb.... |
| Homály bólintott:-Értem. ha kell segítség szólj! |
- Tévedsz. Legutóbb épp errefelé futottam össze egy sárkánnyal. - mondta komolyan és tárgyilagosan.
- És most nem is itt kerestem a bajt. Én elég jól látok, hogy ilyen magasságból és az iménti sebességnél is belássam magam alatt a tájat. Lent kerestem a bajt. Amit megoldhatok. Most, hogy a Sötétség újra megerősödőben van, és egyre több a baj és sötét titok, kell is, hogy valaki keresse őket, és igyekezzen csökkenteni a számukat..... - mondta mostmár elkomorodva. |
| Homály mosolyogva mondta:-Értem, de itt legfeljebb a felhőket tudnád csak piszkálni, itt szinte senki se jár, én is csak azért jöttem ide, mert nem volt hova mennem. |
| - Keresem a bajt. - mondta rejtélyesen. |
| -Értem, és mit keresel erre felé?-kérdezte kiváncsian. |
| - A nevem Cassandra. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött.
-Rendben!-mondta Homály, azzal megvárta míg a hálót lerakja az óriás, majd ő a szájába kapta és erős szárny csapásokkal elvitte az addigra újra keletkezett felhőkre.
-Míg Cassandra az egyikkel Szenvedély a másikkal foglalkozott. Villám gyorvaságával ide- oda szökellett közben sértő megjegyzéseket tett a szörnyre. Amikor már el szédült a rémség az forgolódástól, Szenvedély jegesesőt zúdított rá, majd egy jó nagy gömbvillámmal megkergette, véglegesen egy pontos találat egy villámmal a fejre, és a szörny soha többé nem moccant.
A két hatalmas teremtmény félig ogre, félig troll külsejűnek tűnt....