|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 - Despota, kérlek, gyere ide hozzám! - nyerítette ijedten és könyörgőn, és közben reszketni kezdett....
|
*Összehúzott szemekkel fürkészte párját, míg a választ várta.
Aztán ismét meglepte, hogy párja ilyen hirtelen elsuhant mellőle, Ő maga pedig csak lebegett tovább a magasban.
Nem értette az egészet. összezavarodott. Mit tehetne? Mi ez az egész? mi történik velük?
Csak úgy özönlöttek a kérdések, amik mellett nagyon remélte, hogy Clare-nek és Faible-nek semmi baja nem esett.* |
Brünhilde nem felelt, hanem egyre körbeforgott az égen. Felfelé nézett meredten, és várt. Meg volt róla győződve, hogy egy valkűrvarázslat ragadta el, azok pedig nem szűnnek meg, míg nem teljesülnek vagy erejük végleg ki nem merül....Az előbbire mert volna megesküdni, így azt várta, hogy feltűnik az elragadója, vagy valami, ami a valkűrökhöz köthető.....Bármi......Talán egy város...Egy vár.....Valami, ami megmaradt.....
De hosszú percek múlva is csak ő és Despota lebegtek az égen.....Nem történt semmi. Nem jelent meg semmi....
Nagyot, reszketeget sóhajtott, és ekkor tűnt fel neki igazán a válaszára váró Despota. Szégyenkezve fordult felé.
- Igen....Semmi baj, semmi baj......Bocsáss meg, én csak.......olyasmit vártam, ami nincs......
Hirtelen elkomorult.
'De akkor mi vagy ki rántott el a pataktól?' gondolkozott kissé idegesen. Aztán szemeibe rémület költözött.
- A csikók!! Otthagytuk őket! - nyerítette rémülten, és egyenesen zuhanórepülésbe ment át a föld felé fordulva!!! Zúgott mellette a szél, ahogy a súlya egyre gyorsuló zuhanásba húzta, de egyre csak a patak kék szalagját kereste a zöldben összehúzott szemeivel.
Aztán hirtelen valami csonttörő erővel megállította! Rémülten felsikoltott, és előrecsapódó szárnyaival verdesni kezdett, hogy visszanyerje egyensúlyát és megtalálja ezt a vele szórakozó mágust!
- Mi történik velem?!?!? - nyerítette magánkívül. És azt kellett látnia, hogy sehol senki, és csak lebeg a levegőben.......
'Na álljon meg a menet!' állt meg benne az ütő, ahogy elméje egy pillanatra elkapta a mágiából visszahúzódó, alig érezhető akaratot...... |
*Hatalmasat sóhajtott, de nem lassított, minnél hamarabb párja mellett akart lenni.
Mikor már elég közel ért, eloszlatta a lángokat és aggódva pillantott párjára.*
- Jól vagy? - *kérdezte gyorsan és körbenézett, a támadót keresve tekintetével.* |
Brünhilde nevetséges pozitúrába tekeredett, hogy lássa a lángoktól remélhetőleg a támadóját. De nem látott semmit!!! Döbbenten zihált, és kétségbeesetten gondolkozott, hogy mi foghatta el, aminek nem is árt a tűz!!!
És hirtelen beugrott egy régi emlék....Egy régi életből....
'Bizony, ifjú csikó, a keresztanyád története a legjobb példa rá miért kell kibírni a tüzet, és miért kell tudnod eloszlatni magad körül! Nem lehet Rád hattással néhány láng! Nem akadályozhat! Egy harcos valkűr ennél erősebb kell legyen!' hallotta a régi, idős angyallény hangját, aki tanítója volt a fellegvári években.
Elkerekedtek a szemei, és megállt benne az ütő.....Egy valkűrvarázslat kapta volna el?! Dehát....nem maradtak valkűrök......
- Eressz el! - sikoltotta még utolsó próbálozásképp, és hirtelen a száduldás megállt vele.....
Rémülten kapkodta a fejét, hogy megtudja hová került.
De csak egyszerűen megálltak az égen.... |
*Bár messze volt, tisztán értette párja szavait.
A gondolatot azonban, hogy lassítson és hagyja eltűnni párját a távolban, nem bírta elviselni! Gyűlölte a tehetetlenséget!
Egyik szárnya elkezdett parázslani, majd egy tűzgömb alakult ki körülötte, ami egyre inkább nőtt. Amikor elérte végleges nagyságát, levált a szárnyról, Brünhilde felé suhant és hamar utol is érte. Szorosan körbefogta a pegazust és kifelé tekintve egyre inkább nőni kezdett. lobogása befelé hideg volt, semmiféle veszélyt nem rejtett, de kifelé annál inkább!
Despota próbálta kivenni, hogyan, hol és ki foghatja párját, de nem látott semmit!!!* |
Brünhilde már kisebb fényrobbanásokat ébresztett, de semmiféle kárt nem okozott a láthatatlan elrablóban!
Sikoltozva kapálózott, de semmit sem ért vele! Ahogy Despota sem tudott tenni semmit.....
Elkeseredetten nézte párját, miközben csak suhantak a levegőben....
'Nem fog sikerülni.....' gondolta, rádöbbenve az igazságra.
- Faible! - ordította hirtelen egetrázó hangon, amennyire csak tudta, Despota felé - Ő megtalál!!!! Despota, ő megtalál!!!! |
*Brünhilde kérdésére párjára pillantott volna, de csupán a levegőt látta maga mellett és hatalmas szelet érzett! Gyorsan körbepillantott és kerekre tágult szemekkel nézte a gyorsan távolodó Brünhildét, aki nyilván nem maga döntött a gyors távozás mellett...
Első riadalma még el sem oszlott, amikor a levegőben találta magát, sebesen repülve párja után. Régi énje, a harcos most cselekedett helyette, mégha Ő maga tanácstalannak és letaglózottnak érezte magát.
Tépte, zúzta, ráncigálta volna Kedvese elragadóját! Támadott volna távolról is, de nem kockáztathatta, hogy párja megsérüljön!
Igyekezett behózni lemaradását és próbált rájönni a megoldásra.* |
Brünhilde elmosolyodott.
- Drága Despotám! Mindig tudod mit mondj nekem, nemigaz? - hozzábiccentette a fejét párjához.
- Imádom, hogy egymásra találtunk! - suttogta ragyogón.
A kövekező pillanatban felkapta a fejét. Különös érzése támadt.
- Despota, mi..... - kezdte, de nem jutott el a mondat végére, hogy hol vannak a csikók!
Valami hatalmas erő, mint egy láthatatlan kéz, felkapta, összeszorította, és elrántotta a semmibe! Csak azt érezte, hogy zúgva száguld elfelé a levegőben, és közben eszeveszetten sikolt és próbál kiszabadulni, de a semmit vágta csupán!!!!
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE - üvöltötte magán kívül tombolón, de a szélzúgás úgyis elnyomta! |
*Kedvesen párja arcához érintette sajátját.
A kérdés kissé meglepte és hírtelen nem is tudta, mit feleljen.*
- Hogy ijesztő-e? Tapasztalatból sajnos nem beszélhetek - *kezdte mosolyogva* -, de biztosan megbirkózol majd vele.
*Kis hallgatás után hozzátette.*
- Én inkább... felemelőnek... gondolnám. |
Despota sörényébe temette arcát.
- Maradj velem! - mondta mosolygósan, és felcsillanó szemekkel kihúzta magát.
- Vajon milyen lesz, ha már rugdos? Szerinted ez nem......ijesztő? |
*Megértően bólintott és szárnyával átölelte Kedvesét.*
- Hogy érzed magad? Szeretnél valamit? Bármilyen óhajodat örömmel teljesítem. |
- Egy ideig még mehetnénk gyalog - mondta határozottan, de furcsa hangon.
Sosem volt még terhes....És már most kezdte furcsán érezni magát.....
- Jó lenne sétálni.......
 A két csikó erre visítva nevetni kezdett, és vágtázva-kergetőzve nekieredt az erdőnek!
|
*Jókedvében horkantott egy jókorát.*
- Gyalog, vagy a levegőben menjünk? - *érdeklődött, nem csak párjának címezve szavait.* - Hogy kényelmesebb? - *tette még hozzá.* |
Könnyedén megpuszilta párját, és felegyenesedett, a két csikót meg szelíden megtolta.
- Ideje menni innét....Talán mégis a tengerpart lesz a legjobb - jelent meg apró mosoly az arcán, és cinkos csillogással a szemében Despotára mosolygott még egyszer.
'Ha együtt vagyunk, nagy baj már nem lehet!' gondolta magában, de remélte látszik is rajta ez a bitakodás. |
*Despota felemelte fejét és egyik szárnyát Brünhilde hátára tette.
Jókedve hamar elszállt, ahogy a két csikó összekötötte az egészet a Sötétséggel. Tanácstalan volt... Nem tudta, hogyan tudná elfeledtetni a két fiatallal a történteket...* |
Komolyan azt hitte megharapja Despota fülét! A párja szinte nevetett a vidámságtól, míg ő vörösre pirult zavarában!!!
- Nos, kicsikéim, ezek szerint nem tudjátok hogy születnek a kiscsikók - mondta nagy sóhajjal. A két csikó bólogatása nélkül is tudta volna, hogy igaza van.....
- Nos, ahogy a virágok vagy a fák is egyre többen lesznek évről-évre, úgy a mi fajtánk is megteheti, megteszi ezt. Ugyanúgy, ahogy a fák, vagy a virágok......Két lény, akik szeretik egymást, találkoznak, és....szerelmük gyümölcse lesz a kicsinyük. Despota és én is nagyon szeretjük egymást egy ideje, így lesz egy kiscsikónk.....Ahogy Nektek is volt apukátok és anyukátok, akiknek a szerelméből születtetek.....Ez egy nagyon szép dolog.......És majd később, ha nagyok lesztek, beszélhetünk még erről, amikor eljön nektek is az ideje, most elég annyit tudnotok, hogy lesz egy kis játszópajtásotok hamarosan! - vágta el a beszélgetés fonalát.
Zavartan és riadtan néztek össze.
- Ugye Ti nem..?Ugye mi....? - próbálta kimondani Claire, de nem nagyon sikerült neki.
Faible kezdett el előbb sírni.
- Mivelünk mi lesz? Ugye titeket nem visz el a Tűz?
Döbbenten és gyorsan magához húzta a két csikót.
- Ugyan dehogy! Dehogy, dehogy! Nem, minket nem visz el a Sötétség! Mi együtt fogunk maradni. |
*Elengedte párját, hogy ne zavarja, amíg a csikókhoz beszél, most azonban ismét átölelte és Ő is lehajolt Faiblehez és Clairehez.
Rákacsintott a két csikóra, de esze ágában sem volt megszólalni. Nem értett Ő az ilyesfélékhez...!* |
Erre már valódi kis mosoly jelent meg az arcán!
- Jól van, jól van - súgta, és a csikókra pillantott.
Azután le is hajolt hozzájuk.
- Faible, Claire - mosolygott mindkettőjükre - Mondanom kell valamit Nektek......Valószínűleg kis csapatunk hamarosan tovább fog bővülni! Érkezik még egy kiscsikó.....
- Tényleg? . kérdezték kórusban, boldogan.
- Honnan? - ismételték meg a trükköt.
Aztán nevettek, és csillogó szemekkel, várakozón nézték a nagy kancát.
Erre elmosolyodott, felemelte egyik szárnyát, és hasára bökött vele oldalt.
- Innen....Despota és az én csikóm lesz...... - mondta békésen.
Aztán várt. Várta a megrendülést, a sírást, elszaladást, kiabálást....
De nem ez történt.
Értetlenül nézték Brünhildét, aztán egymást, majd Faible kérdezte meg, hisz ő volt a bátrabb:
- Mi? |
- Ne aggódj - *súgta párja fülébe.*
- Faible és Clare értelmes csikó, meg fogják érteni. És nem lesz olyan rossz nekik... lesz új játszópajtásuk! |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
- Despota, kérlek, gyere ide hozzám! - nyerítette ijedten és könyörgőn, és közben reszketni kezdett....
A két csikó erre visítva nevetni kezdett, és vágtázva-kergetőzve nekieredt az erdőnek!