|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Üstökös először Draugherit bal, majd jobb szemébe nézett, és ezt folyamatosan váltogatta, még beszéd közben is.*
- Miért választanád a halált az élet helyett ? Mi lenne a pároddal ? csak úgy itt hagynád ? gondolj egy kicsit rá is...
- Engem nem Te sodortál veszélybe. Mentem Én magamtól, nem kellett egy csöppet sem kényszeírteni. vagy tévedek ?
- Igaz, megmentettelek. Én épp ezért megbecsülném magamat, nem meg azt mondanám, hogy semmit sem ér a becsületem és az életem. Nagyon sokan szeretnek Draugherit.
- Azt viszont nem tudom, hogy Steellel mi hogy van, hiszen nem ismerem... |
| Draugherit felemelte a fejét a patáiról és belenézett Üstökös szemébe. |
*Üstökös határozottan rászólt Draugheritre.*
- Draugherit, kérlek nézz a szemembe, ha hozzám beszélsz ! |
Dühödten szétvágta a szárnyát, dobbantott egyet, hol az égre, hol a földre nézett, majd eszelősen kapálni kezdte a kavicsokat. Nagyon zavarban volt. Végül észrevette, hogy elfolyósította a kavicsokat maga alatt és ekkor megállt. Pár percig az üveget figyelte, amint körbefolyta a patáit, nézte, ahogy a szaru enged a hőnek, és így, mélyen lehajtva a fejét válaszolt:
- Tudod, nekem most a vadont kellene járnom és várni a halált. Minden harcba belefogni és nem gondolni a gyógyulásra.
Te megmentetted az életemet, én pedig veszélybe sodortalak, majdnem belepusztultál és nemcsak Te, de Steel is, ami óriási katasztrófa lett volna.
Felelőtlen és ostoba voltam és a becsületem immár semmit sem ér....
Ezalatt a hangja egyre halkult és egyre mélyebbre hajolt, miközben nézte, ahogy a patái olvadoznak a forró üvegben. |
*Üstökös nem értette Draugheritet.*
- Mondd, mi bánt ? Én szívesen meghallgatlak... - *mondta bátorítóan Draugheritnek.* |
| Draugheritnek úgy össze volt szorulva a torka, hogy nem bírt válaszolni, így csak bólintott, aztán lesütötte a szemét. Nem bírt tovább Üstökösre nézni. |
*Üstökös megállt Draugherittel szemben. Nem tudta, hogy haragudjon, vagy örüljön a csődörnek.*
- Örülök, hogy mégis visszajöttél - *mondta végül barátságosan.* |
| Draugherit nem emelte fel a fejét, így kissé meglepte, mikor két fehér láb ért be a látószögébe. Végül felemelte a fejét és szembenézhetett Üstökössel. Nem szólt és tudta, hogy az arca tökéletesen üres és szoborszerű, de azért kicsit kihúzta magát és némán nézett a másikra tovább. |
*Üstökös az erdő felől baktatott a part felé. Mikor kiért, a messzeségben látott két pegazust, és tőlük kissé közelebb egy pegunit, aki az erdő felé vonszolta magát.
Nem tudta, de nem is érdekelte, ki kicsoda. ugyan olyan komótosan sétált tovább.* |
| Draugherit már elhagyta Despotáékat és most a fejét lehorgasztva, a szárnyait a földön maga után húzva haladt az erdő felé. Hát igazán nem kerülheti el ezt a dolgot!!!! |
| *Üstökös szépen, komótosan kisétált az erdőből, és arrafelé indult, ahhol olyan finoman aludtak. |
*Üstökös hallotta Draugherit utolsó szavait, és hallotta, hogy az erdő felett gyors tempóban elrepül. Gyorsan kivágtatott a tisztásra, ahol el voltak égetve a fák lombkoronái, így kilátott és látta Draugherit alakját elsuhanni a hegyek felé.
Meg sem fordult a fejében, hogy utána mennjen. Az imént is ezt tette, és valószínűleg ezt nagyon elbaltázta.
Bánatát nem tudta másba folyta, mint a legelésbe. Azt a néhány darab fűcsomót elkezdte vadul rágcsálni.* |
Draugherit felült az ágon, amire lelapult.
- Sajnálom! Mindent! - kiáltotta a másik után, majd kitárta szárnyait és elindult az erdő felett a távoli hegyek felé.
'Hát megkaptam a választ...Amiért mindezt elkezdtem....'
Egyetlen pillanatra úgy érezte, hogy könnyek lepik el a szemeit, de gyorsan megrázta a fejét és megkeményítette a lelkét.
'Választ akartam.....megkaptam....' |
*Üstökös 5 perc komoly megfigyelés után rájött, hogy nincs esélye. Szomorúan lehajtotta fejét.*
- Tudom hogy itt vagy - *mondta halkan* - de ha nem akarsz velem beszélni, akkor Én elfogadom.
*Ismételten felnézett a lombokra, egyenesen Draugherit szemébe. Néhány pillanatig így állt, majd fogta magát, és elügetett a tengerpart felé.* |
Draugherit tágranyitott szemekkel nézett lefelé, aztán meglátta, hogy Üstökös a lombokat vizsgálja és gyorsan hunyorított. A szemei ugyan nem fénylettek, mint máskor, ha dühös volt vagy félt, hiszen a feketeség még mindig ellepte, de azért jobb az óvatosság.
Aztán gondokozni kezdett: vajon megkockáztathat-e egy felszállást??? |
*Üstökös még néhány percig mozdulatlanul állt, csak a fejét mozgatta körbe körbe. Nem akarta elhinni, hogy nincs itt senki sem. Hiszen érezte ! Tudta, hogy van itt valaki ? de vajon miért nem bújik elő ? Biztosan látja. lehet, hogy nem akar vele találkozni ? De miért ne akarna ? Félne Tőle ? Hm... Nem értette.
Majd villámcsapásként ötlött fejébe, hogy lehet, Draugherit előle bújkál. ~Nem, az nem lehet. Miért tenné ezt ?~- gondolta.
ismételten körbenézett. A földön senki sem volt, ez már vitathatatlan tény volt. Így hát nem maradt más hely, csak a levegő és a fák ágai, lomkoronája. Felnézett, és pislogás nélkül meredt a lombkoronákra. Remélte, hogy ha valaki megmozdul odafönt, akkor azt észreveszi. Ezért több percig így állt, felfelé hajtott fejjel.* |
Draugheriten jeges rémület söpört végig. Üstökös megérezte!
Még jobban lelapult és igyekezett semmire sem gondolni, bár a gondolatait még mindig uralta rettegés.
'Menj már!' |
| *Egyszer csak hihetetlen nagy szomorúságot érzett a levegőben. Az éppen erre szálló szél hozta. Valahonnan. de vajon honnan ? Üstökös körbenézett, de senkit sem látott sehol sem. Felnézett az ágakra is, hátha valaki (esetleg Draugherit ott csücsül), de senkit sem látott.* |
'Menj el innen.' gondolta szomorúan.
'Menj vissza a partra és sose láss viszont..' |
*Üstökös semmit sem sejtve tovább sétált. 5 perc elteltével úgy vélte, hogy már találkoznia kellett volna Draugherittel. ~Hm. Lehet, hogy került.~-gondolta. Így hát sarkonfordult, és elindult visszafelé az erdő szélére.
Néhány perc alatt visszeért oda, ahol Draugherit bújkált (persze ezt Üstökös nem tudta). Ugyan olyan nyugalommal sétált visszafelé.* |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös először Draugherit bal, majd jobb szemébe nézett, és ezt folyamatosan váltogatta, még beszéd közben is.*