|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 - Értem Én, most én vagyok a fogó.
*Üstökös kissé meggyorsította úszótempóját, és Draugherit után úszott.* |
Draugherit levágódott a vízbe, elhúzott Üstökös mellett és leúszott a fenékre. Ott felnézett Üstökösre, aztán a lábaival elrugaszkodott és egy torpedó sebességével egyenesen felé úszott. Azt utolsó pillanatban elkerülte és végül körbeúszkálta. Aztán rácsapott a hátára a farkával. Rámosolygott és elindult egy irányba, néha a hátán úszva vissza-visszanézve. |
*Üstökös is elvigyorodott. Mindig nevetségesnek tartotta Draugherit vigyorgását.
Azzal lemerült a víz alá. Fejét hátrafordította, hogy lássa Draugheritet, de közben egyenletesen tempózott tovább.* |
Draugherit óvatosan begázolt a vízbe. A sejtése beigazolódott: a tengervíz marta a patáit, de igyekezett megfeledkezni róla és végül sikerült is ,mikor beért a mélyebb, hűvösebb részbe. Aztán ránézett a kicsit távolabb tempózó Üstökösre.
- Csak utánad. - mondta és (mintha egy előző életből jött volna) régi, ragadozós módján elvigyorodott. |
*Üstökös kifejezetten utálja a hirtelen meglepetéseket.
Mikor Draugherit felé ugrott, összerezzent, és négy lábbal ugrott odébb. Majd leesett neki, hogy mi is a helyzet, és a tenger felé vágtatott.*
- Na gyere, folytassuk ott - *és orrával a tenger felé bökött. Nagyon jól tudta, hogy Draugherit ügyesebb a vízben, mint Ő, de ez egyáltalán nem zavarta.* |
- Ó, igen. - ez volt az első mosolya, mióta megszállták a lelkét.
- Akkor.....Meneküj, mert elkaplak!!!!!! - kiáltotta. És barátjára vetette magát. |
*Üstökös elgondolkodott.*
- Van kedved úszni egyet ? Még nem fejeztük be, amit elkezdtünk. Akkor jött Szauron. Emlékszel ? |
| - Nincs semmiféle tervem. - mondta. Csüggedten nézett a vízre. Hiába volt a megkönnyebülés, úgy érezte, mostmár egész életében ilyen törődött lesz és elfelejti, milyen is volt a jókedv. |
*Üstökös bevárta Draugheritet.*
- És most mihez fogsz kezdeni ? Vagyis most mi a terved ? |
Hosszú percekig némán tovább toporzékolt a kavicsok közt. Aztán kilépdelt a vízből és lenézet a lábaira. Imitt-amott, ahol az üveg túl mélyre ment, kicsit vérzett, de ez amúgyis gyorsan meggyógyul, viszont a látvány különös volt: a teste fekete volt, de a patái visszanyerték régi színűket!
Végül megrántotta a vállát. Ezzel úgysem lehet mit kezdeni.
Végül inkább Üstökös után lépett.
|
*A furcsa zaj hallatán Üstökös visszfordult Draugherithez.*
- Szól, ha segítsek... |
Draugherit tovább nézte a kettőst, míg végül látta Roquen távozását is.
Aztán véletlenül lenézett a lábaira. Az üveg rá- és beleszilárdult a patáiba, így beügetett a vízbe és hihetetlen gyorsasággal és keménységgel toporzékolni kezdett. |
| *Üstökös követte Draugherit pillantását. egy ideig nézte a két pegazust, majd elunta, és elindult a tenger szélén.* |
Draugherit bólintott. Úgy érezte egy hatalmas kőszikla, ami majdnem agyonnyomta, most legördült róla. És ez hatalmas megkönnyebülést jelentett.
Aztán mereszteni kezdte a szemét a távolba. Egy kettőst nézett a víz felett, nevezetesen az apró Roquent és a mellette óriási Despotát. |
*Üstökös Draugherit mellé ügetett.*
- Biztos lehetsz benne ! vagy ha valami gondod támad, mármint belső gondra gondolok, akkor oszd meg velem, és megbeszéljük. - *válaszolta segítőkészen.* |
| - Nem tudom. De azért remélem, hogy pozitív irányban változom.....- sóhajtotta. |
*Üstökös követte.*
- Vagy egyszerüen csak a gondolkodás más. |
- Ha Te mondod.
Azzal kilépett az üvegből, megnézte lábai állapotát, majd elindult a parton.
- Itt mások a szokások, mint ahol én nevelkedtem. |
*Üstökös elmosolyodott.*
- Hogy alkalmas vagy-e ? Ilyenen morfondírozol drága Barátom. Szerintem sokban számít a hozzáállás és az elhatározás. Ezt gondold meg.
- Miben lennél hibás ? Senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái. Nem baj, ha utad során néhányszor elesel, csak a lényeg az, hogy fel is tudj állni. Ez pedig kapaszkodók nélkül elég nehéz lenne... |
Draugherit állta a másik pillantását és végül válaszolt:
- A párom miatt aggódom. Te nem tudod, de azért indultam el erre az utazásra, amiben belédfutottam, hogy választ kapjak: alkalmas vagyok-e én erre, jól tettem-e, hogy elkezdtem másokat közelengedni magamhoz.
Steel sok-sok lelket őriz. Ha ő meghal, azok mind kiszabadulnak, szóval képzeld el, hogy sok-sok ezer lénnyel történik ugyanaz, mint velünk....
Tényleg úgy gondolod, hogy nem vagyok hibás? Hogy élnem kellene? - ezt már kétkedő hangsúllyal mondta. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Értem Én, most én vagyok a fogó.