|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 - Úgy lesz - *felelte Despota.*
*Üstökös fogta az üzenetet. Draugherit mellé sétált, és a fülébe súgta:*
- Igen, várható volt... - *majd visszalépett néhány lépést, és gondolatban folytatta: ~Ne feledd, nagyon sokat számít a hozzáállás és az elhatározás. Emlékezz azokra, amiken beszéltük. Akkor nem lesz baj. ~* |
Draugherit először Despotának válaszolt:
- Ha jól sejtem, ez a festői hely sem marad már sokáig ilyen. - itt egy pillanatra Brünhildére sandított, aki szomorúan bólintott. - Szükség lesz itt is jó harcosokra! Vigyázz az erdődre!
Aztán Üstökösre pillantott. Látta rajta, hogy rosszul esik neki, amit hall, így belebámult a szemébe és a tudatával megszólalt:
'Ne bánd! Mindketten sokmindenért felelünk. Várható volt, hogy az élet elszólítja az egyikünket. Lehet, hogy nemsokára találkozunk! Lehet, hogy nemsokára Neked is küzdened kell a szeretteidért. És lehet, hogy sosem találkozunk újra. Én részemről úgy vagyok ezzel, hogy örülök a szerencsének, hogy megismerhettelek! És ha meghalnék...hát, akkor őrizz meg emlékiedben és tanulj meg gyorsan úszni!' viccelte el a gondolat végét.
- Remélem nemsokára minden jóra fordul.
Kicsit összeszorult a torka.
- Jó szerencsét! Vigyázzatok magatokra....
|
*Despota válaszolt elsőként*
- Sok szerencsét. De ha esetleg kéne a segítség, rám számíthatsz - *és rákacsintott Draug-ra.*
*Üstökös sokkal nehezebben fogadta ezt el, mint Despota. Nem tudott magából egy szót sem kipréselni.* |
Brünhilde metsző pillantással, némán meredt Draugheritre.
- Jól van. - mondta végül a csődör.
- Meggyőztél.
Keserveset sóhajtott.
- Nézzétek - fordult Despotához és Üstököshöz - ti nem hiszem, hogy tudtok róla, de az utóbbi időben sötét dolgok kezdődtek Simbelmyne-ban. Én a többiektől értesültem róla, de még nem volt elég erőm rászánni magam az indulásra. De most, hogy Brünhilde itt van, már nyilvánvaló, hogy nagy a baj. Nem nyaralhatok itt tovább, mennem kell. A feladatom, mint Alapítónak, a többiek védelme. De a sötét dolgok mindenkire kiterjednek lassan, így itt az ideje indulnom és tenni a feladatomat: védeni az ártatlanokat, harcolni az új lények ellen... |
*Despota és Üstökös némán hallgatták Draugherit és Brünhilde szóváltását.* |
Draugherit tartása megtört és lehajtott fejjel válaszolt:
- Igazad van. De úgy éreztem el kell szakadnom egy időre!
- Hát persze! Tudom. De a felelősség az felelősség! |
*Üstökös értetlenkedve nézett az egyik, majd a másik lényre. Nem akart beleszólni, ~majd Draugherit elmondja, ha akarja~ - gondolta.*
*Despota rosszallóan nézett Brünhildére. Nem szerette a veszekedős kancákat...* |
- Brünhilde! - mondta rosszallóan.
- Nézd, én nem változom! - mondta keményen.
- És egyébként sem értelek! Szükség lenne rád, Te meg itt játszadozol! Te is tudod. - mondta és szembeállt Draugherittel úgy, hogy az arcuk szinte összeért.
- Tudod miről beszélek. |
*Üstökös bólintott, de ennyivel le is tudta a megismerkedést.*
*Despota nyugodtan hallgatta a beszélgetőket.* |
- Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta kissé hidegen.
- Köszönöm a szárnyamat, Draugherit. |
- Üdv, Despota! - mondta.
- Nos. Ez a kanca itt Brünhilde, ez a fehér peguni pedig Üstökös. - intett mindkét lénynek. |
*Üstökös követte a partra Draugheritet. Amikor leszállt a partra, udvariasan köszönt a jövevénynek.*
- Üdvözöllek. A nevem Üstökös. |
*Despota követte Brünhildét.
Végül Ő is befutott.*
- Szia Draugherit. |
Draugherit szégyenlősen elvigyorodott, visszarepült Üstökös mellé, és egy lehetetlenül ügyes bűbájjal pár perc alatt megszárította: a tűz közvetlenül a tollakon lévő víznek ment, de a tollakat nem bántotta.
- Na, gyere! - kiáltotta önfeledten. És visszarepült a másik két lényhez. |
*Üstökös szemrehányóan Draugherit után kiáltott.*
- Mennék Én, ha tudnék ! Csakhogy a szárnyaim vizesek ! |
Brünhilde alig hallotta Despotát.
Aztán meglátta a félsárkányt és boldogságtól zengő hangon felkiáltott:
- Draugherit! Draugherit!
Draugherit elcsodálkozott az ismerős hangon, így a part felé fordult, ahol meglátta Brünhildét.
- Nahát! Gyere Üstökös, bemutatlak egy érdekes barátomnak!
Azzal könnyedén kiröppent a parta, leszállt és észrevette Brünhilde sérülését, úgyhogy neki is látott a gyógyításnak.
Pár perc múlva kész is volt. Elégedetten elmosolyodott. |
*Üstökös elmosolyodott.*
- Aha. csak akkor folytassuk, ha rendben vannak a patáid. Mondjuk a tenger vize nem tesz rosszat, mert tele van sóval, és az kifertőtleníti, de rád bízom. |
- Csak a patáim! - kiáltott le.
Levitorlázott és körberepülte Üstököst.
- De ha gondolod, felőlem folytathatjuk!
Hirtelen harsogva felnevetett.
- Legutóbb pont ilyen helyzetben voltunk, mikor Szauron ránk akadt! Csak akkor még itt volt Titán is.... |
*Üstökös is feljött a felszínre. Látta, hogy Draugherit valami ütyködik a levegőben. Mivel megunta a várakozást, a víz felszínét egy kis helyen megkeményítette (megfagyasztotta) és arra kiugrott. Jól megrázta magát, majd felkiabált Draugheritnek:*
- Mi a gond ? |
Draugherit kényelmesen úszkált és a patáit figyelte. Aztán megijedt. A patái vékony, homályos, rózsaszín szalagot húztak maguk után.
'Ez nem néz ki jól.'
Aztán rádöbbent, hogy Üstökös már csaknem beérte, így kínlódva tempózni kezdett. Nem volt igaza. A patáit meg kell gyógyítani, csak aztán folytathatja!
Intett Üstökösnek és felúszott a felszínre, aztán felszállt. Pár kör alatt sikerült rendbehoznia a patáit, de ez legyengítette, így egy kicsit még maradt a meleg levegőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Úgy lesz - *felelte Despota.*
