Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Halihó. - susugta egy kicsit reszketősen.
- Kiválóan vagyok. Nem látszik? Legyőznék még egy sárkányt is! Vagy egy félsárkányt!
Megpróbált feltápászkodni, de visszazuhant a fűre.
- Ezt most inkább nem erőltetem. - vigyorodott el.
- Kösz, hogy megmentettél és kösz a varázskört is. Ő ki? - kérdezte az idegen pegunira bámulva. |
Draugherit kuncogott.
- Na ja. - azzal elindult Razorhoz, aki elég kábán meredt rájuk.
- Halihó öcskös! Hogy vagy? |
- Látod ? Felébresztetted a nevetéseddel ! - *szólt Draugheritre Üstökös.* |
Draugherit félig harsogva, félig keserűen felnevetett.
- Ramatyul? Az nem kifejezés! Egy négylábú hulla, inkább!!! A lápba azért kerülhetett, mert rájött a bolondóra. Velünk már csak így van: néha elindulunk a horizont felé. Vagy kalandokra vágyott és eltévedt... Ahogy látom ébredezik, kérdezzük meg tőle! |
*Üstökös követte Draugheritet, és érdeklődve hallgatta elbeszélését.*
- Vajon hogyan kerülhetett a lápba ? - *tette fel a kérdést Üstökös.*
- Elhiszem, ha te mondod. De azért még mindig elég ramatyul fest, már bocsánat, hogy ilyet mondok, de így van... |
Ő intett egyet a szárnyával és elindult a forrás felé.
-Beragadt a lápba. Neki tiszta helyek kellenek. Teljesen kimerült és nem is talált ennivalót. Aztán tényleg beragadt az iszapba, ahol fogalmam sincs mennyi időt tölthetett, aztán végül mágikusan segítséget kért és én három nap múlva találtam rá. Akkor hoztam ide. És sokkal jobban fest, mint mikor ráakadtam, nekem elhiheted!
Azzal ivott. |
*Üstökös puhán letette lábait a fűre, néhány métert még tovább vágtatott, majd lelassította magát és megállt. Szárnyait halkan összezárta, majd Draugherit mellé ügetett.*
- Elég rosszul néz ki. - *állapította meg.* - Mit is mondtál, mi történt vele ? |
Könnyedén érkezett a talajra barátja mellé. Ő épp aludt. Gondolkozott, felébressze-e, de végül hagyta. Ha Üstökös felébreszti úgy is jó, ha nem, hadd pihenjen, legföljebb sétálnak az ébredéséig egyet. |
Razor az első ébredésnél azt hitte, hogy meghalt. Úgy gondolta, hogy ha így is van, akkor már igazán mindegy és önfeledten legelészett, kinyújtózva ivott (lábra állni nem bírt) és végül lassan-lassan felmerült benne a gyanú, hogy mégiscsak él. Idővel észrevette a köréírt mágikus kört és akkor már biztos volt abban, hogy valaki mégiscsak megmentette. De vajon ki?
Aztán igen-igen gyenge perzselődés-nyomokat talált maga körül, mikor már tisztán látott és képes volt gondolkodni.
'Draugherit' jutott eszébe és elmosolyodott. Aztán néma, nyugodt álomba süllyedt. |
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|