Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
Michaelangelo egy pillantra Lilinára nézett, majd visszafordulva válaszolt.
- Igen. Nyüzsögnek odakint az átkozott lények! Valakinek a nyomait követhették....Ide nem juthatnak be, de ha kimentek meg fogják találni a helyet, ahol át kell törniük a mágikus falat! És sokan vannak.... Nem sok esélyetek lehet..... |
*Lilina dermedten figyelte a jelenetet, majd a párbeszéd végén döbbenten mered Michára.*
-Azt mondtad, nem tudtak követni minket!! |
*Üstökös (megelőzve Despota csípkelődős megjegyzéseit) válaszolt elsőként:*
- Miből gondolod ezt ? - *kérdezte halkan és nyugodtan.* - Kik vannak kint ? Ismételten valami szörnyű, visszataszító lények ? A Sötétség szolgái ? - *kérdezte lényegretörően.* |
- NE! - ordította, mire megrezdült a barlang. Egy pillanat alatt talpon volt és minden érzéke kifelé fordult.
'Hála érte az égnek....Nem érezték meg...' gondolta a kinti lények rezdüléseit figyelve....
- Ha kimész, légy bármilyen bátor és erős, meghalsz..-mondta halkabban a csődöröknek. |
*Despota kisétált a cseppkőbarlang közepére. Visszafordult, mintha valakit várna. Visszanézett oda, ahonnan jött. Lassan, komótosan közeledett egy lény felé. Köralakja már kirajzolódott a fényben: Üstökös ballagott felé.*
*Üstökös megállt Despota mellett.*
- Mész is ? - *kérdezte.*
*Despota nem szólt, csak bólintott.*
*Üstökös nem faggatta tovább a csődört.* - Akkor Én is megyek. - *mondta végül.* |
*Lilina érezte maga mellett a csődör megfeszülő, szinte ugrásra kész testét, meg a feszültséget és az idegességet, ami Michából áradt. Így már képtelen volt visszaaludni. Kibújt a pegazus szárnya alól, feltérdelt, majd végül felállt és körülnézett, de semmi zavarót nem látott. Értetlenül pillantott Michára.*
-Mi a baj? |
Michaelangelo gyorsan bólintot (vagy inkább csak biccentett) és már a sötétebb barlangfalak felé frdult a ffejével. A figyelme szinte teljesen kifelé fordult.
'Nem juthattok be....' |
*Lilina - még mindig álmosan - kissé meglepődött azon, hogy a csődör annyi kimerítő földvarázslat után máris kipihente magát, de nem firtatta tovább a dolgot, csak visszahajtotta fejét lábára:
-Tele vagy meglepetésekkel. -*mondta csukott szemmel, ismét félálomban.
-De azért, ha nem muszáj... -*itt huncut-félénk mosollyal felpillantott Michára.* -...a szárnyadat ne vedd le rólam. -*mosolygott föl a csődörre. |
Gyorsan Lilinára kapta a tekintetét és igyekezett eltűntetni korábbi arckifejezését.
- Valahogy...kialudtam magam! - mondta, reményei szerint hihető hangon.
De közben az érzéki végig égtek a figyelemtől, amit a föld kényszerített rá, akin most ide-oda mászkáltak a sötét lények! |
*Lilina megmoccant és felnyögött álmában. Végül nehézkesen kinyitotta a szemét, és álmos pillantást vetett Michára.*
-Mi baj? -*kérdezte halkan, még félálomban.* -Nem tudsz aludni? |
Michaelangelo nem sokkal Lilina elalvása után ébredt.
Az érzékei bizseregtek.
'Valami történik...Valami, valami.....Ajjaj!'
Odakint a sötétség lényei a barlangrendszer körül járkáltak. Sokan...
'Még jó, hogy a védőzárakat megjavítottuk.'
Hacsak nem egy főlény jön, nem fogják még csak észrevenni sem!
De azért ébren maradt.
Fülelt, figyelt a többi érzékével.
'Ide úgysem jöttök be. NEM.' gondolta megkeményedő arccal és sötét, gyémántkemény tekintettel. |
*Lilina is visszahajtotta fejét a földre, két mellső lábára és ő is lehunyta szemét. Csak feküdt csöndben, és sokáig éberen figyelte az apró neszeket: a víz csöpögését, a többiek mocorgását, a barlangjáratokban süvítő szellőt... egyszóval nehezen tudott elaludni. Érezte, hogy odakint már pirkad... igen, a horizonton épp most kel fel a nap...
De végül a fáradtság győzött: amikor már egy jó ideje hallgatta maga mellett Michaelangelo lassú, egyenletes szuszogását, szép lassan őt is elnyomta a mély, megnyugtató álom...*
|
- Nem haragszom. Megértelek. De tényleg óriási veszélybe sodortad magad. Jó, hogy találkoztál Razorékkal. (Hát...igen...ő kicsit.....hm.... veszélyesen szokott reagálni....). Ha segíteni akarsz, itt is segíthetsz....Tán többet is, mint ott...- mondta komolyan, de már csukott szemekkel, félálomban, komoly, de őszintén békés hangon. |
-Köszönöm. -*mondta csöndesen Lilina. Sokkal kellemesebb volt Micha szárnya alatt feküdni, mert így legalább nem fázott, de elszégyellte magát a pegazus szomorkodó hangját hallva, és úgy gondolta, jobb, ha most már mindent elmesél. Lassan, kissé vontatottan kezdett bele:
-Miután megjött Eweryn és te olyan feldúltan ott hagytál minket... szóval, én kimentem a barlangból. Követtem Razort... a kövemmel, tudod... valahogy megéreztem Razor jelenlétét ott, ahová egyszer már lépett, de... mindegy, lényegtelen... tudom, hogy butaság volt... -*motyogta pirulva.* -...de akkor még jó ötletnek tűnt! -*tette hozzá sietve. Majd lassan folytatta.* -Aztán, mikor odaértem a Sötétséghez, valahogy megtörtem a Határt, és Maud meg Razor azonnal visszaküldtek... sőt, Razor kis híján a fejemet rúgta le dühében... mondjuk, meg is érdemeltem volna...-*zavartan elhallgatott, aztán folytatta.* -Nem... nem akartam elmondani neked... azt gondoltam, haragudni fogsz, vagy dühös leszel érte. |
- Razor és Maud? Szóval jártál a Sötétségben? - kérdezte elszomorodó hangon.
Aztán komótos mozdulattal kinyújtotta egyik szárnyát és beburkolta Lilinát.
- Meg ne fázz..... |
-Ne légy ilyen borúlátó! -*korholta szelíden a csődört Lilina, újra azzal a tőle megszokott vidám kedvességgel a hangjában, miközben leheveredett a földre, nem messze Michától.
Lilina egy sanda oldalpillantást vetett a pegazusra, majd elfordult és lehajtotta fejét a földre. Kicsit kényelmetlennek érezte a hideg, kemény, nyirkos követ. Nem igazán ehhez volt szokva, hiszen mindig is erdőben élt, és a tisztásokon, a puha, zsengeszálú fűben aludt, de ez a barlang még mindig jobb... -*gondolta magában*- ...mint az az erdő. Itt legalább vannak barátai; olyanok, akik törődnek vele, vigyáznak rá és gondoskodnak róla.*
- Egyébként pedig -*folytatta Lilina, immár csukott szemmel.* -bármennyi gonoszságot is alkot a Gonosz; Sötét Nagyurat vagy sárkányt, vagy undorító földalatti csúszómászót, a Sötétségnek nincs túl sok esélye, ha minden harcosunk olyan elszánt, mint Razor és Ma... -*a lehető leggyorsabban elharapta a mondatot, bár legszívesebben a saját nyelvét harapta volna le. Miért nem bírja sosem befogni a száját?! Mindegy, Micha talán már alszik is, vagy csak egyszerű nyelvbotlásként fogja majd föl a dolgot.* |
- Minden rendben? - kérdezte fürkészőn, majd végül ásított egyet.
- Nem lenne kedved aludni? Ugyan már nem sok van hátra az éjből, de itt amúgy is szabad a pihenés.
Lefeküdt a földre, majd mélyet sóhajtott.
- Még - tette hozzá csendesen. |
*Lilinában feloldott valamit Jaddis viccelődése. Melegség öntötte el erre a kis csípkelődésre, és egyszerre tisztán élt benne az a tudat, hogy újra barátok közt van, biztonságban, otthon, és ide semmi gonosz nem jöhet utána. Persze ezt eddig is tudta, de most valahogy ettől a kis tréfától igazán megértette, és ettől meg is nyugodott.*
*Biccentett Jaddisnak, és megfordult, hogy csatlakozzon Michaelangelóhoz. Odaballagott a csődör mellé a kis félreeső gyertyaláng mellé.*
|
Michaelangelo csodálkozva nézte az érzelmes jelenetet. Aztán csak elmosolyodott.
- Szia Lilina! Örülök, hogy visszatértél! És rendben van! Csak kérned kell és leütlek! - viccelődött. |
*Lilina sebesen ügetett keresztül a járatokon, míg végül ismét a jól ismert csappkőbarlangban találta magát. Az első, akit meglátott, Jaddis volt, aki egy ismertlennel beszélgetett. Habozás nélkül Jaddis nyakába ugrott, és kétségbeesetten ölelte át a kancát.*
-Jajj, Jaddis, istenem, de örülök neked!! -*pihegte az örömtől elfúló hangon.* -Könyörgöm, Jaddis, ha még egyszer ki akarok menni innen, nagyon szépen kérlek, üss le! |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|