|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Leolan kitépte magát Üstökös segítő szárnyaiból, mert a sokk eltűnt, mikor látta az ostobaságig vakmerő egyszarvút.
- Tűnj onnan! - futott felé. A lény közben követte (újfent) őt követte, így az egyszarvú időlegesen megmenekült attól, hogy az egyik farok kettétörje a gerincét.
Nekiesett az egyszarvúnak.
- A Sötétség lénye ellen mit sem ér a szarvad! Tűnés!
Azzal elugrott a lecsapó nyelv útjából, ami épp az előző helyén vágott árkot a kavicsokba.
Hátranézett és épp a lény szemeibe bámulhatott bele. Kirúgott a hátsó lábaival, amitől néhány kavics beléjük repült, és szélsebesen az erdő fái közé ugrott.
|
 - Nah, mindegy. Simbelmynééééééért!! * Azzal eszeveszett futásba keveredett, és a szörnyek a lábba szúrta, hegyes villogó szarvát. Eddig minden rendben ment, csak az a baj volt, hogy beleragadt a szarva. majd kiabálni kezdett: * - Valaki segítsen! |
| * Eweryn a mentőakcióra nézett, majd csak ennyit tudott kinyögni: * - Tűűnjünk innen! |
 Diadém eszméletét vissznyerve látta ,hogy megmentője bajban van ezért a szőrny felé vágtatott szarvát előr szegezve és olyan erősen amennyire csak tudta bele döfte a szörnybe, hogy a pegazus megmeneküljön. |
 *Despota gyorsan felpattant, és a bajba került pegazus elé repült. A szörny ismételten kilökte a nyelvét a kanca felé. Ő gyorsan megkeményítette a szárnyát, és a nyelv útjába tettem.
A nyelv viszont olyan sebességgel csapódott ki, hogy magával sodorta Despotát. Igaz, a lövés célt tévesztett.
*Üstökös gyorsan Leolan mellé repült és elkezdte noszogatni.*
- Gyerünk, támaszkodj nekem, és mennjünk innét. |
| * Eweryn az ismeretlen lény szavára sem törődve nekifutott a lény lábának, s bele akarta szúrni a szarvát. Végül annak csak annyi lett az eredménye, hogy megtorpant, és visszafordult. * - Hogy kerülnek ezek ide? |
| Diadém észrevette, hogy az egyik lény a szörnyhöz repül, de látott meg egy másikat, aki a szörny hátán ugrált.:-Fúj!-gondolta magádan. |
Leolan számára túl gyorsan peregtek fel az események!
A két egyszarvú, amint ostoba módon a lény útjába kerül, aztán a pegazus, akik tudomást sem véve a halálthozó farkakról ugrál a lényen!
Felüvöltött és először is nekirepült a pegazusnak, amivel épp elsodorta a lecsapó farkak útjából.
- Vigyázz a farkaira és a nyelvére! - üvöltötte a másiknak, mivel a dög rettentő hangon ordítani kezdett a sikertelen lecsapás miatt.
Aztán egy szédítő légcsavarral az egyszarvúkhoz repült. Először a kancát lökte be egy fa mögé, aztán, mivel a gyíkszörny hihetetlen trappban megindult feléjük, szemberepült velekikerülte a nyelvét, röptében belerúgott a fejébe, aztán újabb légcsavarral az egyszarvú csődörhöz repült.
- Tűnj innen! - kiáltotta, de aztán a dübörgésre megfordult. A lény ott volt a sarkában. Az előbbi akciójával úgy feldühítette, hogy a lény egyenest őt üldözte. Az unikornist félrelökte, de neki már nem volt ideje elmenekülni. A kivágódó nyelv telibetalálta a szárnyát, így lezuhant a talajra, a gyik elé.
'Most mi lesz?' és csak a méregfogakat látta a rémülettől tágranyílt szemeivel. |
*Üstökös észrevett egy pegazust, aki épp megtámadja a szörnyet.*
- Despota ne !!! - *kiáltotta rémülten, és sebes vágtába kezdett a levegőben.* |
| Diadém hátra pillantott, és egy idegen unikornist látott:-Szia! -üdvözölte. |
*Despota békésen szunyókált az erdejében.
Egyszer csak arra ébredt, hogy reng a fa, amin alszik. A rengések szabályosan jöttek, mindig 1 másodperc elteltével követték egymást.
Despota felpattant, leszállt az erdő füvére, és kiügetett az erdőből.
Ahogy kiért, egy rettenetesen gusztustalan lényt pillantott meg, aki éppen az erdeje előtt vonszolta magát.
Úgy döntött, egy kicsit megpiszkálgatja ezt a lényt. Ezért rászállt a hátára, és ugrálni kezdett rajta.* |
| * Eweryn lassan, és óvatosan odament a tengerparti erdőhöz. Meglátott 2 lényt,és köszönt is nekik. * - Sziasztok! * Mondta. * |
| Diadém kibaktatott a tengerparthoz amikor 2 lényt pillantott meg a levegőben, és valamilyen másikat a tnegerben. |
A lény szürke színű volt, ami miatt először egy gyíkba oltott elefántra emlékeztetett, és ezt csak erősítette, mikor kiderült, hogy az ormánynak látszó valami a folyamatsoan kilógatott nyelve, ami nyilvánvalóan rendkívül gyors és csonttörő csapásokra képes.A képet kicsit rombolta a két méregfog a száj elején, valamint az ezer csápszerű farok a test végén. Iszonyú volt....Mint a Sötétség.
- Hogy fogom én ezt legyőzni? - kérdezte leginkább magától, csendes kétségbeeséssel. |
*Üstökös is egyre közelebb repült a lényhez.* |
| Leolan követte Üstököst, de aztán egy szelíd ívvel újra a part felé kezdett húzni. Párhuzamban repülve a parttal egyre közelebb került a lényhez. |
*Üstökös megrázta a fejét, pislogott párat, majd felnézett.
Hihetetlenül ocsmány lényet látott. Azelött nem is gondolta, hogy ilyenek is élnek a Földön.
Odafordult Leolan felé, és bólintott.
Elrugaszkodott a földön, felszállt, és beljebbrepült.* |
Leolan orrába orrfacsaró, keserű és valamiért rémítő szag vágott. Elnézett a parton a messzeségbe.
- Üstökös! - a hangja szinte suttogott - Nézd! Ott...a parton....
A világ egyik legfurcsább lénye vánszorgott feléjük, egyértelműen egyben az egyik legveszélyesebb is.
- Repüljünk ki a víz fölé! Gyere! Jobb ha előbb mi vizsgáljuk meg Ezt, minthogy ő venne észre minket! A szél felőle fúj....
És felszállt. |
*Üstökös hátrált néhány lépést és lehajtotta a fejét.
Nem akarta, hogy a kanca lássa, miként küzd a szemébe vánszorgó könnycseppekkel.* |
Leolan odalépett a másik elé, de olyan közel, hogy annak szarva, szinte érintette a homlokát.
- Draugherit nem azért ment el a homályba és a sötétbe, hogy minden elvesszen. - mondta halkan, miközben nem is pislogott.
- Steel nekem elmondta, mert jóban vagyunk, hogy Draugherit bízik benned. Bátornak és erősnek tart. Draugherit nem szokott tévedni. Ha kiérdemelted a barátságát, akkor nem vagy az, amiként most beszélsz.
Légy bátor! A barátaidért.... |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leolan kitépte magát Üstökös segítő szárnyaiból, mert a sokk eltűnt, mikor látta az ostobaságig vakmerő egyszarvút.
- Nah, mindegy. Simbelmynééééééért!! * Azzal eszeveszett futásba keveredett, és a szörnyek a lábba szúrta, hegyes villogó szarvát. Eddig minden rendben ment, csak az a baj volt, hogy beleragadt a szarva. majd kiabálni kezdett: * - Valaki segítsen!
Diadém eszméletét vissznyerve látta ,hogy megmentője bajban van ezért a szőrny felé vágtatott szarvát előr szegezve és olyan erősen amennyire csak tudta bele döfte a szörnybe, hogy a pegazus megmeneküljön.
*Despota gyorsan felpattant, és a bajba került pegazus elé repült. A szörny ismételten kilökte a nyelvét a kanca felé. Ő gyorsan megkeményítette a szárnyát, és a nyelv útjába tettem.