|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Steel végül elég erősnek ítélte meg Razort, hogy elvigye. Amúgysem akart itt maradni.
- Na, indulás haza!
Azzal mágiába kezdett és tovatűntek a semmibe. |
 *Üstökös követte Draugheritet.* |
Draugherit elvigyorodott, a maga sötét, ragadozó módján.
-Rendben! Már úgy is feltöltődtem!
Azzal felágaskodott korábbi pompájával és nekiindult. |
| - Értem. Akkor mennyünk. És merre veszed az irányt ? Mert Én szívem szerint a tengerparthoz mennék. S Te ? - *kérdezte Draugherittől.* |
- Üstökös, én nem akarok itt lenni! - nem jók az élményeim és megmentésed ide vagy oda, nem is vagyok nyugodt. - végre kimondta!
- Szóval, ha befejezted a legelést továbbjössz velem vagy inkább maradnál? Akkor viszont vigyázz Razorral, gondolom neked sem hiányzik még egy kitörés. - és kicsit szomorkásan elmosolyodott. Megkedvelte a pegunit és fájt volna egy újabb baráttól(?) elválni ki tudja mennyi ideig. |
- Értem. Végülis Te tudod...
*Üstökös elkezdett legelni.* |
-Nem hiszem, hogy megpróbálom. Esetleg szóba hozom...Talán...Tudod nem szeretek befolyásolni bárkit is. Inkább hallgatok és figyelek. Hadd fejlődjön magától Razor. Minek győzködjem?
Bevallom, kicsit kelletlen jellem vagyok, ha mások véleményének befolyásolásáról van szó. Nem is tudom miért... |
| - Aha, értem. Majd ezt Razor úgyis eldönti, hogy mit akar végülis csinálni... De Te biztosan meg tudod győzni. |
| - Mondasz valamit. De Razor még fiatal és tanulni elkezdeni sosem késő! Plusz szerintem a saját mágiádat legalább minimálisan megtanulni használni nem kedv kérdése, hanem szükség! Én például sokáig azért vonultam el mindenkitől, mert kisebb kitöréseim során ijesztően ki-kigyulladtam (tudod nálam több tényező is kivételesen módosult, a félsárkányságom miatt) és meg akartam tanulni kontrollálni. |
| - Végülis, elképzelhető. De aki eddig így élt, az nehezen fog a változtatás útjára lépni... |
| - Magam is úgy vélem...De nem vagy hibás semmiben! És ami azt illeti, valahol örülök is a történteknek, elvégre lehet, hogy Razor tanul a történtekből és végre elkezdi gyakorolni a mágiát... |
| - Értem. Sajnálom, hogy az egész miattam történt. Na mindegy, ez már így alakult. A lényeg, hogy mindenki jól van. |
- Hát tudod, az eriszieknek sok érdekes vonása van. Többek közt egy állandó mágikus kapcsolat köt össze minket, amivel érezzük, hogy kivel mi van és tudunk üzenni is, ha kell. Telepatikusan. Tudod az egyik legerősebb tudatú eriszi megtudta, hogy bajban vagyunk és idejött. Ő megkereste Razort és most is vele van. Ő üzent nekem, hogy..nos,talán hallottad...."minden rendben lesz".
Azzal elmosolyodott. |
*Üstökös figyelmesen hallgatta Draugherit szavait.*
- Ez érdekes.
- És honnan tudod, hogy Razor jól van ? - *kérdezte.* |
- Nos, azt bizonyára tudod, hogy nekünk, mágikus erejű lényeknek, hatalmas hatalmuunk lehet. Ezt idővel és tanulással előhozhatjuk és tökéletesen az irányításunk alá vonhatjuk. Amiről viszont szerintem nem tudsz (és a varázslények 95%-a sem tud), az a Kitörés. Megjegyzem hála ezért az égnek...
A Kitörés egy olyan mágikus bomba, amit senki sem használ tudatosan. Legalábbis tudtommal még nem létezik ilyen erős varázslény...Akkor tör elő, mikor a legnagyobb bajban vagy, esetleg amikor a pánik a tudatod és tudatalattid minden gátját elsodorja és az erőd nyersen kiviharzik, esetleg életed utolsó pillanatában. De ez utóbbi a legritkább. Nagyon kevés olyan lény van, aki akkor és ott összeszedi a tulajdon akaratát és ezt -a legtöbbször titáni- erő irányítására felhasználja. Ez ritkaság. És nem is kívánom, hogy gyakori legyen, mert ez az erő túl hatalmas. Óriási pusztítást szokott végezni és szinte mindig elpusztítja azt is, akiből kitör, mindegy, hogy az utolsó perces esetről van-e szó vagy valamelyik másikról. Ritka, hogy túlélje bárki is....Az energia nem mindig jó.....
Razorral is ez történt. Pánikba esett miattad és kitört az ereje. Tudod ő semmilyen kontrollal nem rendelkezik az ereje felett, mert sosem akart vele törődni. Nem is tudott vele semmit kezdeni, ezért történt az, ami történt. Az ereje kitört és tette azt, ami először lehetséges volt....Jó hogy túléltük. És jó, hogy ő is túlélte....
Azzal elmosolyodott. Eddig elég komor és távolba meredő képe volt...
|
*Üstökös elmosolyodott Draugheriten, de csak úgy, hogy a csődör ne láthassa. Az imént Ő is ugyanígy szenvedett a felállással.
Üstökös követte Draugheritet, majd mikor mögé ért, megkérdezte Tőle:*
- Valójában mi is történt ? |
-Prímán. Nem látszik? Egy egész hegyet arréb tudnék rakni!
Azzal megpróbált felállni, de először visszazuhant, másodszor a hátsójára tottyant, harmadszorra viszont képes volt lábon maradni, bár úgy remegtek a lábai, mint egy ma született csikónak.
-Hehehe...khm...- kicsit komolyabban folytatta - tényleg köszönöm. Nemsokára elég erős leszek, hogy valóban bármit megtehessek.
Elég furcsa tettel folytatta: rá se nézve a fűre, igen-igen óvatosan kisétált egy napos foltra és ott a szárnyait szétteregetve megállt.
|
- Ugyan, semmiség. Te is megetted volna. - *válaszolta Üstökös.*
- Hogy érzed magad ? - *kérdezte Draugherittől Üstökös.* |
Harsogó zajra ébredt. Kinyitotta a szemeit és körülpislantott.
- Áhh - ásított.
- Üdv! És kösz, hogy megmentettél.... |
*Üstökös 5 óra elteltével felébredt. Végtelenül gyengénel érezte magát. A sok varázslás teljesen felőrölte az erejét. Még jó ideig feküdt a földön, és az erdőt kémlelte. Figyelte a zajokat, nehogy valami váratlanul érje Őt, és Draugheritet, de semmi gyanúsat nem hallott. Madarak csipogtak a fákon, a levegőben, egyszóval mindenhol. Ez megnyugtatta Üstököst. Ha a madarak nyugodtak, akkor nem fenyeget semmiféle veszély sem.
Majd miután megunta a madarak megfigyelését, megpróbált felállni. Ez elég nehez sikerült Neki. Lábainak alig tudott parancsolni. A felállást szárnyaival megkönnyítette. Majd mikor már stabilan állt, úgy gondolta, hogy jó ez a hely neki. Lehajtotta fejét, és elkezdett legelni.* |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
Steel végül elég erősnek ítélte meg Razort, hogy elvigye. Amúgysem akart itt maradni.
*Üstökös követte Draugheritet.*