|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Jó....Csakhogy mit és hogyan akarsz megszerezni???? Lopni akarsz??? Vagy....mit adhatnánk cserébe? - mondta és hangja csodálkozással, értetlenkedéssel volt tele.
És tudta, hogy Zenitnek nem kellett volna elmondania az álmait, de úgy érezte, joga van tudni.....Valahogy úgy érezte, hogy ennek így kellett lennie.....Ő jobban lett, és Zenit talán majd túlteszi magát rajta és még jó vége is lehet mindennek...Valahogy. |
*Zenit nagyon kényelmetlenül érezte magát. Tudna, hogy Eve minden lépését szemmel fogja tartani az álmai miatt és semmien okot nem akart rá adni, hogy testvére igaznak higgye az álmait.
Bár Zenit magában tudta, hogy az álom valamennyire igaz kellett hogy legyen.*
- Akkor ezek szerint valahonnan élelmet kell szereznünk - *válaszolta a kérdésre.*
- Ismét ki kell mennünk akkor a Sötétségből.
*~De ez nem baj, úgyis már terveztem, hogy kimegyek~ - gondolta magában.* |
| - Megvan már a raktár.....Vagyis, nemsokára meglesz. De mivel töltsük meg? - ismételte meg, miközben öccsét fürkészte. |
*Zenitet ez a mondat kizökkentette mélázásából.*
- Tessék ? - *kérdezett vissza.*
- Boccs, egy kcisit elgondolkodtam. Megismételnéd még egyszer ? |
A raktár előttük feküdt. Hosszú séta volt, de úgy látszott, hogy Zenit még élvezi is, hogy szemügyre veheti a Városát.
Most viszont láthatták, hogy a sárkányok és a többi lény lázas erőfeszítése milyen hihetetlen!
Az alapok készen voltak, és a falak mintha nyújtóznának, úgy emelkedtek a szemük láttára!
- Mostmár csak az lesz a kérdés, hogy mivel töltsük meg.... - jegyezte meg. |
- Meg vagyok elégedve - *válaszolta mosolyova.*
- Jó, persze, megértem. Nekem meg eszem ágában sincs odarepülni nélküled. Szóval haladjunk csak szépen nyugodtan.
*Az út folyamán kíváncsian nézegette a díszítéseket a falakon, a kastély szélén és az ablakokon.
Kifejezetten tetszettek Neki a félelmet okozó hatalmas nagy falak. Megfigyelte, hogy közvetlenül a fal mellett senki sem halad, senki sem áll. Ez kicsit megmosolyogtatta.
~Egy egyszerű fal is milyen hatással lehet a lényekre.~* |
Evenion bólintott és gyalog elindult a fal mentén.
- Ez már kész van. - mondta és egy pillanatra felnézett.
- Igazságszerint távolról szeretem nézni.....Olyan ijesztő, ahogy felém magasodik......Látod, milyen hatalmas? És fekete.....Valahogy úgy érzem, hogy mikor a tövében állok, akár mikor elpusztíthat...Ebben biztos a sárkányvarázs is benne van.....Érdekes a felszíne...mintha fekete üveg lenne....És a sárkányok beleolvasztották a földbe, tehát alulról sem lehet megkerülni....Aki gyalog jön, csak a Kapuk valamelyikén juthat be. Kilenc Kapu, a kilenc torony felől, amik a Kastélyon vannak.....És van többszáz kisebb bástya a falon, a Kapuk felett kettő-kettő óriási, meg néhány nagyobb közöttük.
Odaértek az egyik óriási kapuhoz. Valóban gigantikus volt. Sarkig volt tárva, lények jöttek ki és be, de mindenki dolgozott.
- Még több lény van....Mostmár több ezer is lehet!
Bementek....Az irdatlan boltív is fenyegető volt, de amint beértek, ez a néma, sötét, ijesztő aura lefoszlott.
A kapu szárnyai lenyűgözően voltak díszítve. Itt arcok, ott virágok, levelek, amott karmok, szárnyak, szinte minden rendszer nélkül.
És előttük legalább ilyen rendszertelen és lenyűgöző látvány tárult fel: mindenütt fények, apró házakon, itt-ottt még sátrak előtt. Néhol nagyobb tüzek égtek, de a legtöbb helyen a csillagos ég földrezuhant darabját mintázó apró lámpások fényei pislogtak és ez az egész ozgott, mert a tömeg még mindig, egész nap mozgott, nyüzsgött haladt.
És a tömeg közepén egy óriási, homályba vesző tömeg: a Kastély! Óriási volt, fekete, fenyegető, hatalmas, díszes ablakok, falak mindenütt, erődszerű volt, és az inkább valami csillagok közt lapuló órási szörnyre emlékeztetett, sok-sok szemmel, ahogy az ablakokon fény szűrődött ki.
- Hogy tetszik?
- A raktár épp a Kastély túloldalán van, szóval vár ránk némi séta! De ez a Kapu volt közelebb, és én nem tudok repülni, szóval szívesebben megyek a falon belül....Jó lesz? |
- Ne aggódj, az nem fog még egyszer megtörténni. - *folytatta immár bíztató hangon.*
- Majd megpróbáljuk fejleszteni a képességeidet. - *ígérte.*
- És akkor majd sokkal jobb lesz. Hidd el.
- Megkérhetlek, hogy gyere velem ? Szeretném megnézni, hogy mi készült eddig el. |
| - Remélem...Egyszer már elbuktam....Nem akarom még egyszer azt érezni, hogy nem tehetek érted semmit!!!! - mondta reszketeg hangon. |
*Zenit nagyon meghökkent azokon, amiket Eve mondott Róla. Nem is tudta, erre most mi vígasztalót mondhatna.
Hitetlenkedve meredt maga elé. Sosem hitt az álmokban, de ez most valahogy más volt. Érezte, hogy ebben van valami.
Végül szárnyával átölelte Evét.*
- Nem kell ezeket komolyan venni. Csak álmok. - *mondta.* |
| - Alakok jönnek....Nem tudom hol vagyunk. Közted és köztem is hirtelen megjelenik valami furcsa.....Én szólni akarok, de valahogy mintha nem hallanál......Álmomban megváltozol.....Aztán nagyon sötét lesz és én félelmet és szomorúságot, kétségbeesést érzek.....Néha látlak, ahogy veszélyben vagy, küzdesz, fájdalmaid vannak, de nem tudok tenni semmit, csak távolról látlak. Olyankor egyedül vagy......Néha meg.......mintha nem is Te lennél...Nem tudom miről ismerlek fel azokban az álmokban, csak tudom: Te vagy. Sötét vesz körül, Te nem látod és valahogy az irányít és Te azt használod......Hatalmas vagy és ijesztő....Csatákat látok......Győzelmet, ami Sötétséget hoz és fájdalmat, de mégis a Te győzelmed.....Aztán látlak, amint fekszel.....Árnyak ünnepelnek körülötted.....Te nem vagy Sötét, önmagad vagy......Kevesebb, mint a sötét és diadalmas álmomban, de önmagad vagy...És azt hiszem halott vagy... - mondta és elfordította a fejét. |
*Zenit tekintetével fürkészte Evenion arcát.*
- Miket látsz ? - *kérdezte.* |
Mosolygott.
- Mindne rendben. A Kastély, a falak kész vannak. A raktár készül. A legtöbben most ott dolgoznak, meg a dwarfok esztétikai érzékének tesznek eleget. - mondta hrkantva.
Elindult Zenittel és halkan megjegyezte:
- Tudod......Rémálmok gyötörnek...Azt hiszem többek, mint puszta álmok......És Te is bennük vagy......Ezért nem tudom már néha mi a valóság! Hiába a léleklátásom....
 Lázasan hozta be a lemaradását az építkezésnél, de nemsokára tudta hol a helye és a fagya is, meg a vezetői lépességei hasznosnak bizonyultak!
 Magasan felrepült a Kastély felé és igyekezett belátni az egészet.....
|
*Nautilusz követte Asylont, igaz a földön. Igyekezett nem szemelől téveszteni a pegazust, ami a tömegben elég nehéznek bizonyult.*
- Láthatod, hogy igen - *felelte mosolyogva Zenit és megveregette Evenion hátát egyik szárnyával.*
- Miújság idehaza ? - *kérdezte a tárgyra térve.* |
Nem állt ott tovább: felszállt és gyorsan beolvadt a lassan befejeződő építkezésnél nyüzsgők közé.
Megállt és lenyűgözve nézte a hatalmas, fekete falat, ami előtte volt.
'Ez lenne Asylon új otthona?'
Felszökkent Dayura és odahasítottak Zenitékhez.
A sárkány le sem szállt, csak alacsonyabbra ereszkedett és Evenion így ugrott le róla, majd odaszaladt öccséhez.
- Zenit! Tényleg Te vagy? - öröm és hitetlenkedés volt a hangjában.
 Megcsóválta a fejét (eddig odafenn lebegett), majd visszafordult és elrepült a Kastély felé, át a hatalmas falon.
|
*Zenit ügetve közelítette meg a kastélyt. Amikor már belátott mindent, megállt.
Szemével Evét és Dayut kereste.* |
*Zenit elrugaszkodott a földtől és a levegőben követte az elöl haladókat.*
*Nautilusz a földön követte Őket.* |
A ködfelhő elhaladt felettük és ő már épp kezdett megnyugodni, mikor új, éles érzések nyilalltak belé!
Eveniontól!
- Nincs időnk! - ordította.
Feldobta magát a levegőbe, és eddig sosem látott jeges vihart hajtva maga előtt, elképesztő sebességgel elzúgott előre!
- Valami nagyon nincs rendben! - kiáltotta.
Ő is felugrott, és amilyen gyorsan csak bírt, Asylon nyomába eredt.
A hűség adott reakcióra kényszerítette.
Azonnal Asylon és a kanca után repült. |
- Menjünk tovább - *vágta rá.*
- Eve számít ránk. Ha már eddig eljutottunk, botor húzás lenne visszafordulni.
*Felpillantott a távolodó ködfelhőre.*
- Hátha a segítségünkre lesznek... - *jegyezte meg halkan.*
- Én biztosan tovább megyek - *felelte komolyan.* - Már eldöntöttem. |
- Jaj.
Gyorsan újra megérintette Zenit fejét, így visszaadta a hallását, de még mindig lezárta az elméjét.
Majd gyorsan ismételni kezdett.
- Nézd, amit hallottál, lehet, hogy egy csata. Lehet, hogy a Hajdanéltek Városában. Most döntenünk kell. Továbbmenjünk, vagy vissza?
-És jön valaki.... - bökött fejével felfelé, a hatalmas ködfelhőre, ami meglepően gyorsan haladt! |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Jó....Csakhogy mit és hogyan akarsz megszerezni???? Lopni akarsz??? Vagy....mit adhatnánk cserébe? - mondta és hangja csodálkozással, értetlenkedéssel volt tele.
Lázasan hozta be a lemaradását az építkezésnél, de nemsokára tudta hol a helye és a fagya is, meg a vezetői lépességei hasznosnak bizonyultak!
Magasan felrepült a Kastély felé és igyekezett belátni az egészet.....
Megcsóválta a fejét (eddig odafenn lebegett), majd visszafordult és elrepült a Kastély felé, át a hatalmas falon.