|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Pont olyan, mint te! - kiáltotta a fiatal csődör után.
- Csak ő azért törődik másokkal! Azért jött el veled ide! Miféle uralkodó vagy te?! Még a leghűbb, legkitartóbb szövetségesed sem érdekel annyira, hogy törődj azzal, hogy egy szó nélkül elment?! Te is szavak nélkül, érthetetlenül cselekszel!!!! És durván! És ez fáj másoknak!!!!! És tudhatnád, hogy királyként nemcsak a célok, de az eszközök is számítanak! Vagy ennyire erős benned a Sötétség?! - sikoltotta még Zenit után.
'És az, hogy a népeddel törődsz, még nem ugyanaz, mintha törődnél.....' gondolta a peguni után nézve.
Most először találkozott Zenit furcsa viselkedésével, és ez megrázta.
|
*Zenit felszökkent Gia mellé a levegőbe.*
- Szerinted Asylon az, akinek lehet parancsolni ? Megy a saját feje után. Nem tehetek ezellen semmit. - *sziszegte.
Azzal fogta magát és visszaszállt a kastély falai közé.* |
- Igen. Igazad van....csak azt felejted el, hogy aki hozzád tartozik, azzal kellene foglalkozni! - mondta halkan, majd elfordult, felszárnyalt és nemsokára elhagyta a Kastélyt.
Aztán csak sodródott... |
*Zenit körbepillantott. Az összes szem a közelükben rájuk szegeződött.*
- Asylon felnőtt pegazus. Azt csinál, amit akar. Oda megy, ahova akar ! Érted ?
*Közelebb lépett Giához, mélyen a szemeibe nézett.
Utána fogta magát, és tovább sétált.* |
| - Tényleg nem érted?! Asylon idejött. Letette, amit hozott. Aztán elment! - kiáltotta mostmár kétségbeesve. |
- Igen, Asylon azért ért hamarabb ide, mert mi, megvártuk, amíg Nautilusz elteleportálgatja a többit. És mi nem semmítődéssel jöttünk, mint Asylon. hanem repülve. És az úgy lassab. Igaz, igyekeztünk.
*Zenit megállt és Giát fürkészte.*
- Akkor mire értetted ? - *kérdezte kimért hangon.* |
Megrázta a fejét. Aztán még csüggedtebb hangon folytatta:
- Nem. Én nem erre értettem....Tudtam, hogy élelemért mentetek....De Asylon már visszaért.....Letette....Aztán egy szót sem szólt, csak elment...... |
*Zenit állta Gia pillantását.*
- Elmentünk és hoztunk élelmet. - *felelte tárgyilagosan.*
- Asylon is jött, igaz, nem kérte rá senki. - *folytatta a válaszolgatást.* |
Meglátta az érkezőt és odarepült hozzá. Mikor már Zenit mellett állt, csak akkor szólalt meg. A csődör szemeibe nézett és kicsit szomorú hangon beszélni kezdett:
- Mi történt? Hol voltatok? Asylon miért ment el? |
*Valószínűleg odakinn (a Sötétségen kívül) éjszaka lehetett.
A szárnyas lények nesztelenül hasították az eget. Senki sem szólt. Láthatóan már mindenki várta az érkezést.
A Sötétségben 2-3 órán keresztül repültek, míg végül megpillantották a kastélyt.*
*Zenit repült az élen. Ő szállt le elsőként a hátsó kapu előtt. Besétáltak, majd a pegazusok egy intésre szétszéledtek és folytaták az építkezést.
Zenit körbepillantott. Most másik úton jöttek a Sötétségbe. Hátulról közelítették meg a kastélyt.
Körbepillantott. Tekintetével Evenion-t kereste, de nem találta.
Szorongás fogta el. Kivágtatott a Főkapun. Amint a távolba pillanott, megnyugodott. Egy nagy alakot pillantott meg, akinek a társaságában egy kis fehér pötty és egy fekete állt.
Megnyugodva ügetett vissza a falak közé.* |
 Felfelé intett a fejével.
- Mert úgysem tudod tartani velük a lépést. Lehetsz hatalmas, erős, gyors és nemes, de akkor is lesznek dolgok, amikre nem leszel képes, és amikkel felesleges erőfeszítés küszködni. Kérlek, érts meg. Itt sokkal hasznosabb lehet, ha maradsz, mintha rohansz és rohansz, és végül vagy bajba kerülsz, vagy bajba keversz másokat.....Ha későn érkezel, azzal sokmindent elronthatsz.....Maradj! Itt segíthetsz eleget, de az is lehet, hogy mire Te kiérsz innét, ők már visszafelé jönnek. Azt keresd, hogy mit tehetsz meg. Ne azzal szenvedj, amit nem. |
 *Nefadar hirtelen fékezett le és torpant meg a kanca előtt. Nemes, arisztokratikus, de kissé értetlen pillantást vetett rá.*
-Miért ne? -*kérdezte.* -Azt hittem, elkél itt minden segítség. |
A semmiből dobbant le Dayu hátáról a csődör elé.
- Ne menj. Kérlek. Felesleges. |
*Nefadar a földön vágtatva követte a többieket. Lényegesen lassabban halad így, ám Ruth sérült szárnya miatt egyenlőre nem terhelhette azzal a sárkányt, hogy hátasként használja. A földön nyargalt, hatalmas, nyújtott léptekkel haladva, sorra ugrálva át az útjába kerülő akadályokat.
Sötétarany szarva vörösen csillogott a vértől. Ez bosszantotta. Bosszantotta, megrendítette és undorította. Megállt, és a fekete földön nőtt, elsárgult fűbe törölte szarvát, amíg at többé-kevésbé teljesen tiszta nem lett. Ezután szemével újra kiszúrta a feje fölött suhanókat, és ismét a nyomukba eredve vágtatott tovább.* |
- Sok szerencsét. - suttogat és szemeivel még sokáig figyelte a távolodó lelkek fényét.
 Ügyesen manőverezett, így Zenit csapatának legvégén repülve el tudta kerülni, hogy barátja kiszúrja.
Még a testéről sem kellett lemondania, mert a többi pegazus azt hihette, hogy Zenit tudja, hogy ő is jön.
Csak remélte, hogy valamelyik nem fog kotyogni, de a komoly teremtmények nem tűntek olyannak, aki fecsegni vágyik, és Zenit sem volt most beszélgetős kedvében. Így ettől sem kellett aggódnia!
Evenion már korábban, míg haza tartottak, hosszas győzködésre, beszélt neki rémálmairól, de ő is kicsit megnyugtatta a kancát, Zenittel is beszélt, és attól is jobban lett, és mindkét barátja érdekében Asylon elhatározta, hogy az eddigieknél is jobban fog vigyázni Zenitre, ezért is ment most is vele.
Szerette, ha Zenit közelében lehet, mert valahogy nyugodtabb volt, ha szemmel tarthatta. Sokat gondolkodott rajta, és be kellett ismernie, hogy bizony félti a pegunit. Önmagától, attól amit tehet, a veszélyektől, amikbe belekeveredhet.
'Óriási ez ereje! Szüksége van segítségre! Hisz lélekre még épphogy felnőtt!' merengett.
Ismerte a barátját ahhoz, hogy tudja: saját maga sosem akarna rosszat, de a hatalmas erő és az a különös szertelenség és a tilos határainak előszeretettel való súrolgatása, bizony veszélyessé tette. Jó ötletek és gyönyörű álmok, amiket meg akart valósítani, de a módszerei! Asylon úgy érezte, hogy nem bizalmatlanság az oka, hogy nem akarja Zenitet magára hagyni....Inkább jogos féltés!
Ezen mélázott, míg lassan elmaradt mögöttük a Kastély..... |
- Úgy lesz - *ígérte testvérének.
Az 50 pegazus elé lépett (pontosabban 51, de Zenit csak 50ről tudott).*
- A Ti segítségetekre lesz szükségem, hogy elegendő élelemmel tudjunk szolgálni az itt lévő lényeknek. Először az erdőbe megyünk.
*Zenit széttárta szárnyait és a levegőbe emelkedett. Mögötte az összes kiválasztott pegazus így tett.
Nemsokára tovatűntek az égen...* |
- Persze. De légy óvatos.
Ügyesen becsusszant a többi pegazus közé.
|
- Rendben. Akkor indulok és hozok élelmet. Körülbelül 3 óra múlva várjatok vissza. Rendben ?
*Végiggondolta az utat.*
- Igen, annyi idő elég lesz, ha jól számoltam.
*Amíg Eve válaszát várta, 50 pegazust hívott maga köré.* |
| - A raktár legkésőbb egy hét múlva kész lesz. A jelenlegi létszám szerint egy hónapra elég élelem fér bele.....Vízzel nincs gond....Az van elég......De élelem nincs..... |
- Azt bízd csak rám - *felelte magabiztosan.
Már megvolt a konkrét elképzelése.*
- Mikorra készül el a raktár ? Mennyi élelem és víz fér majd bele ? - *érdeklődött tovább.* |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Pont olyan, mint te! - kiáltotta a fiatal csődör után.
Felfelé intett a fejével.
*Nefadar hirtelen fékezett le és torpant meg a kanca előtt. Nemes, arisztokratikus, de kissé értetlen pillantást vetett rá.*
Ügyesen manőverezett, így Zenit csapatának legvégén repülve el tudta kerülni, hogy barátja kiszúrja.