|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Jó egy órás vágta után a távolban megpillantottak egy hatalmas, fekete falú várat.*
- Na!
*Lelassította lépteit és megállt.*
- Gia itt van. Valahol bent a várban. Jó lenne észrevétlenül bejutni... |
 Szó nélkül követe a mási klényt. |
*Zenit furcsa rezgéseket keresett a levegőben, amiket nem sokára meg is talált.*
- Megvan!
*Megállt és bemérte, merről jönnek a furcsa "jelek".*
- Arra.
*Nem fejtette ki bővebben. Egyszerűen csak kelet feléfordult és vágtatott tovább.* |
Gyorsan vágtatott és furcsa érzékeit messzire előre kinyújtotta. Semmi.
'Gia! Merre vagy!?'gondolta, de választ nem kapott.
Gyorsabban, és gyorsabban igyekezett rohanni előre, és némán elismerte, hogy a peguni az oldalán jól bírja a kegyetlen tempót. |
*Bólintott.*
- Akkor hamar meg fogjuk találni.
*Hamarosan kiértek a NagyKapun, és dél felé vették az irányt.* |
| - A Sötétségen belül kapták el. - mondta komor, száraz hangon. |
- Ahol tudok, segítek. - *felelte.*
- Halvány sejtésetek sincs, hogy merre lehet? Itt, a Sötétségben, vagy ezen kívül? |
Ironikusan pillantott a pegunira.
- És miért? Nem tettem érted semmit, és ha jól sejtem Gia sem. Biztosan ezt akarod? |
*Megrázta a fejét és kis híjján elesett.
Amint visszanyerte egyensúlyát a kifelé vágtázó unikornisra tévedt a pillantása.
Gyors vágtába ugrott és csakhamar beérte a kancát.*
- Úgy döntöttem, segítek megkeresni. |
- Köszönöm. - hajtotta meg a fejét.
Egy szót sem szólt ezen túl, csak megfordult, és vágtázni kezdett kifelé. |
- Nemrég repült el innnen. Úgy emlékszem, hogy dél felé repült. - *felelte közönyösen.*
- Többet nem tudok... |
A kanca megrázta a sörényét, és az alaposan begyakorolt, méltóságteli, kijózanító, közönyös hűvöséggel válaszolt:
- Bajban van. Én és egy másik illető ismerjük őt, felfigyeltünk az érzelmeire és az öszezavarodottságára, majd hirtelen az elméje csendbe borult. Most meg akarom találni, hogy legalább azt tudjuk, él-e még. Legalább azt mondd meg, ha nem okoz túl sok kényelmetlenséget, hogy merre találom. |
*Zenit a tűzpiros unikornisra nézett. Alaposan szemügyre vette, csak azután felelt.*
- Ami azt illeti, igen... - *felelte.*
- Mért érdekel? - *kérdezte közel sem barátságosan.* |
Bevágtázott a hatalmas kapun.
Senki sem próbálta megállítani, ő pedig nem állt meg. Valakit keresett a szemeivel, bár maga sem tudta kit, csak érezte: tudni fogja, ha megtalálta.
'Egy vezető.....Egy vezető...'
Akkor tűnt fel neki a sétálgató, figyelő, irányítgató peguni.
Odalépett hozzá.
- Üdv! Egy pegunit keresek. Láttál mostanában errefelé egy fehér kancát? Két fémpánt van a mellső lábain. Találkoztál vele? |
 Kis ideig hallgatott. Már tudta, hogy Asylon elment. Pillantása üres és távoli lett.
- Igen. Bármi jöjjön, nekem ott kell lennem. Oda tartozom....Bármi jöjjön......Bármit hoz is a Sors....Nincs más lehetőségem...Nincs más választásom.....- mondta távoli, furcsa hangon. |
 *Bólintott.*
-Gondolom, nincs más, amiért itt kéne álldogálnom. Te is jössz, ugye? -*kérdezte halkan.* |
- Köszönöm!
Igyekezett nem kimutatni megkönnyebbülését. Bánta volna, ha a csődör eltűnik. Jó, egyenes, nemes, értelmes lények tűnt, és Evenion érezte, hogy szükség lesz rá. Az, hogy feleslegesen elrohan, valószínűleg veszélybe, nem lett volna bölcs és jóra vezető.
- Visszajössz a Kastélyon belülre? |
*Nefadar bólintott.*
-Rendben van. -*biccentett Eve felé.* -Maradok. |
 Gia megrázta a fejét és keserű, összetört hangulatban elsuhant.
'Csak messzire innen! Messzire!' |
*Miközben leszállt a kastély falai közé még hallotta az utána kiáltott szavakat, de nem törődött velük.
Leszállta után besétált a kastélyba.* |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Szó nélkül követe a mási klényt.
Kis ideig hallgatott. Már tudta, hogy Asylon elment. Pillantása üres és távoli lett.
*Bólintott.*
Gia megrázta a fejét és keserű, összetört hangulatban elsuhant.