 Draugherit a sötétben volt. De az nem bántotta.
Aztán hirtelen azt érezte, hogy áll. Körülnézett. Feketeség vette körül, de a testét látta!
- Jól vagy? - kérdezte mögötte egy hang. Elképedt és megfordult.
- ERIS! - szakadt ki belőle.
A lány ott állt vele szemben.
- Szervusz Draugherit.
- Mit? Mit? Mit keresel Te itt????
- Téged. Azt hitted nem tudom mi történik a lényeimmel? - mosolygott a gazdája. - Végig tudtam. És épp ezért hoztalak ki. Miután megmentetted a barátod. - újra mosolygott.
- Sajnálom, hogy nem segíthettem! - remegett a hangja.
- Nem segíthettél? - a szellemszerű, nemis igazán emberi ábrázaton csodálkozás futott végig.
- Draugherit, Te mentetted meg a világot! Ha nem tartod fel a Sötét Urat, az elözönli Simbelmyne-t és nem lett volna, aki megmeneküljön. Ha nem hívod a többieket, nem győzik le a sötét lények legtöbbjét és legveszélyesebbikeit! De a világ megmenekült. Teljes győzelem született! A világ hálával tartozik neked, és kérlek ne haragudj, de csak én köszönöm meg Neked, félsárkányom! Minörökké köszönöm. - és újra mosolygott.
- Nem kell félned többé. Épp hogy nem gyengébbé, hanem erősebbé tett a változás az életedben! Meg fogod látni.
Draugherit nem lepődött meg, hogy Eris tudja mi járt az elméje legmélyén. De most valami meglepte.
- Hogy érted, hgymajd meglátom, Hát nem..
- Nem, nem haltál meg. Sosem engedném! És el is jött az ideje, hogy elbúcsúzzunk és Te elinduj élvezni az életed! Készen állsz?
Mielőtt válaszolhatott volna, Eris felemlte fehér, fénylő kezét és az majdnem végigsimított az arcán.
Ugyanis amint a bőréhez ért, Draugherit vakító fényt látott, aztán egy rándulással felébredt.
A tengerparton volt.
Felállt és a szíve megtelt örömmel. Körüllötte a többi elesett eriszi ébredezett.
- Élünk! Győztünk! - ujjongott.
- Neked hála - súgta egy hang a szélben.
Mind egy irányba fordultak. A parton...messze...egy alak állt. Emberi, de hosszú, sötét haja a nap rá-ráeső fényében vakító aranyszínnel csillámlott.
Az alak felemlte egyik kezét, majd ragyogó villanás látszott és mikor újra oda bírtak nézni, a part már üres volt.
'Köszönöm' gondolta.
Majd felágaskdott.
- Győztünk! Győztünk!
És lassan a többi eriszi is vele kiáltott, majd egyetlen hangorkán töltötte be a partot:
- GYŐZTÜNK! GYŐZTÜNK! GYŐZTÜNK!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Meg. -*bólintott Lúthien.* -Ami nem lett volna baj. Normális körülmények között meg tudnám védeni magam, de így... -*megrázta fejét.* 
Fényvihar érdeklődve nézett a kancára, miután biccentett Despotának.
*Despota kezdte únni magát.*
- Szerintem mind megyünk.