Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
Asylon azonnal magyarázni kezdett:
- Csak bújócskáztunk! És akkor én fényleni kezdtem, Zenit meg elsötétült....És én ki tudom fehéríteni!
Újra megérintette Zenitet és végighúzta oldalán a szárnyát, mire a másik csikó egy fura festményre kezdett emlékeztetni.
Maud a két csikóhoz ugrott.
- Sok sikert fiúk! Csak így tovább! Legyetek, amik vagytok és tegyétek, amit akartok! - súgta nekik, majd szélsebesen elvágtatott.
- Ha jól sejtem, az Erők élnek.... - mondta rejtélyesen Üstökösnek. |
*Zenit először Asylont nézte, meg a műveletét.
Aztán ránézett Maudra. Nem tudta mire vélje amit mond.
Aztán az érkezők felé nézett.*
*Üstökös is megérkezett Steel oldalán.
Meglepődött, amikor észrevette, hogy Zenit fekete színű lett valamilyért. A rajta levő fehér folt meg kifejezetten vicces volt.*
- Na, ez meg miért történhetett ? - *kérdezte Steeltől.*
- Nem megyünk közelebb ?
*Meg se várta Steel válaszát, elindult a csikók és maud felé.* |
Asylon elképedve nézte.
- De ez nem festék! És nem is árnyék! Tényleg fekete lettél!
Hozzáérintette szárnyát Zenit vállához és ekkor jött a kettes számú meglepetés: ahol megérintette, Zenit világosodni kezdett!
- Hűha! - kapta el a szárnyát.
De aztán megnyugodott, mert látta, hogy Zenitnek semmi baja.
Még elégedettebben nézett a két kicsire.
- Ez az! Mindkettőtök ereje beindult! Jó kis muri! Láthatóan Zenit erején kívül esel, Asylon. Pont mint anyád.... Ez érdekes jövőt hoz a világnak! - nevetett.
Steel megállt a csikóktól nem messze és érdeklődve nézte a fehérfoltú, fekete Zenitet. |
*Zenit végignézett magán.
Alig hitte el, amit látott. Tetőtől-talpig fekete volt. Még a szarva is.
Továbbra is összezavarodva állt.
Az elképedéstől egy szót sem tudott kipaszírozni magából.*
*Üstökös bólintott és Steel után indult.* |
Asylon lihegve meredt Zenitre.
- Fekete vagy! - suttogta kimeredt szemekkel.
'Hogy lehet ez???? Ez nagyon ritkán nem Sötét mágia!!! Zenit pedig nem semleges!!!! EZ fekete mágia!!!!' sikoltoztak a gondolatai.
Steel, aki eddig Üstökössel odébb áldogállt, meg is hallotta fiát.
Kitapogatta a csikó tudatában, hogy mi a baj, megnyugtatta őt, majd a pegunihoz fordult.
- Zenittel van valami...Jobb, ha megnézzük. - mondta és a csikók felé indult.
Ő már korábban kiszúrta mi is történt, így most odaügetett.
- Nahát, nahát! Gratulálok Zenit! Végre használod az Örökséget!!!!
|
*Zenit arra kapta a fejét, ahonnan a fény sugárzott. A fény forrása valahol a cseppkövek között kellett hogy legyen.
Szemeit alig tudta nyitva tartani, de küzdött, hogy láthasson. Aztán egyszer csak a szőre befeketedett és sötétséget kezdett árasztani magából. Így már könnyen nyitva tudta tartani a szemét.
Az elképedéstől azonban megmozdulni sem bírt. Csak hitetlenkedve meredt Asylonra.* |
Asylon kétségbeesetten fojtotta vissza lélegzetét is. Az előbb rosszul mozdult és alatta bizony megcsikordult a kő!
Egyre inkább izgatott lett, a következő pillanatban pedig, minden koncentrációja ellenére, úgy felragyogott, mint valami lámpás! |
*Zenit megdermedt. Füleit hegyezte. ide-oda mozgatta őket.
Az imént, mintha valami zajt hallott volna.* |
A rés kezdett irtó kényelmetlen lenni! Hideg víz csöpögött rá, kemény kövek nyomták, de mégis egyre jobban lelapult! Zenit pont ott volt előtte!
'Most nem akarok semmítődni. Nem akarok, nem akarok!' mondogatta magában. |
*Zenit nyugodt lépésekbe kezdett.
Arra ment, amerre az imént Asylon.
Befordult néhány cseppkő mögé. Ott keresgélte Asylont.
Benézett minden repedésbe, de nem talált senkit...* |
Csodákozva nézett Zenitre, aztán elvigyorodva elinalt.
- Te tudod! - kiáltott hátra.
Aztán odarohant a barlang falához és befurakodott egy szűk hasadékba.
'Ez jó lesz....Elöl szinte teljesen eltakarnak a cseppkövek!' |
- Még nem fogtalak meg ! na, gyerünk, szaladj ! majd ha megfogtalak, akkor te leszel a fogó. de most még nem. |
- Ezért mondom: köszönöm! Csak azt nem tudom hogy is csináltam! - nevette el magát.
- Azt hiszem én meg is vagyok! Akkor most bújj el Te! |
- Igen ??? Gratulálok ! |
Körbeugrálta Zenitet.
- Semmítődtem!!! Egyszer csak kinnvoltam a barlangok előtt! Mert nem akartam, hogy elkapj! Nagyon közel voltál! |
*Zenit egy szavát sem értette Asylonnak.*
- Mi ? Mi történt ? és miért köszönhető Nekem ? Nem csináltam semmit. Vagy mégis ? |
Asylon végre visszaért! Zenitet láta meg először így egyenesen odarohant hozzá és elújságolta a történteket:
- Képzeld Zenit! Sikerült!!! Sikerült, sikerült, sikerült! És Neked köszönhetem!!!! - lelkendezett. |
*Zenit beugrott a cseppkövek mögé.
Megtalált egy adak port, de senki sem állt ott.
Letörten ügetett tovább.* |
Rémülten meredt a közeledő léptek irányába! Felfeedzték!
'Ne! Ne! NE! Neeee...'
Ekkor hihetetlen dolog történt: semmitődött! Először ő sem értette, csak elképedve nézte, hogy teste felbomlik, aztán egy hatalmas rántást érzett, suhanást és a következő pillanatban a barlangrendszer bejáratánál állt!
- Jéééé! Sikerült! - kiáltotta! Ez volt az első alkalom!
De hiába próbálgatta újra, nem tudott visszajutni így a cseppkőbarlangba!
'Akkor sem bánom!'
Örömmel és igyekezve ügetett be. |
*Zenit már sokadjára nem talált meg senkit.
Kezdett ebből elege lenni.
Aztán hirtelen halvány derengést látott az egyik cseppkő tömörülés mögül.
Gyorsan megindult a hely felé.* |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|