Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Eweryn még csak most pillantja meg a számára ismeretlen jövevényt, majd őis köszön neki. * - Szia! Hogy hívnak? - * Kérdezte Eweryn.
- Öhm... Helló. - * Mondta testvére után Khorall. *
|
* semmiből röppen elő Khorall, majd testvére mellett megállva ő is elkezd legelni.* - Mien finom ez a fű, nem? - * Kérdezte öccsétől, rá se tekintve. * |
*Fátum meglepetten néz az új jövevényekre.* - Üdvözletem ! - *köszön udvariasan.* |
*Eweryn kivágtat a tisztásra a fák közül. Megpihen, majd elkezd legelni. Nyomában hallatszik a szárnycsattogás, majd kisvártatva kijön testvére, Khorall. * |
- Teljesen igazad van. Az a fő, hogy egészséges legyen. - *értett egyet Fátum párjával. Majd mikor Lúthien feltette a kérdést, hogy lenne-e kedve sétálni, ezt felelte:* - Milyen jó ötlet ! És ? Hova szeretnél sétálni ? |
*Lúthien vállat vont.* -Hmm, nem tudom biztosan... -*felelte Fátumnak.* -De nem is fontos. Az a lényeg, hogy egészséges legyen. -*Lúthien már cseppet sem volt éhes, mégis lehajolt, és harapott párat a harmatos, zsenge fűből, csak hogy valamivel elüsse az idejét. Nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Szeretett volna csinálni valamit, de semmi ötlete sem volt. Aztán hirtelen eszébe jutott a tenger...!* -Fátum! -*kérdezte Lúthien merengve.* -Nincs kedved sétálni egyet? |
*Fátum védelmezően párja hátára hajtotta fejét, majd így szól:* -Ki ne örülne, egy ilyen hírnek ? - *majd tétovázva kérdezte:* - És ... és mikorra várható a pici ? |
*Lúthien először felkacagott párja döbbenetén, mikor Fátum hirtelen nem jutott szóhoz csodárlkozásában, de később már csak mosolygott rajta. Örült, hogy Fátum is éppen annyira boldog a hírtől, mint ő. Lúthien szorosan odabújt a csődörhöz, és onnan mosolygott fel párjára. Ebben a pillanatban a világ legboldogabb kancájának érezte magát.* -Reméltem, hogy örülni fogsz. -*mondta csöndesen Fátumnak.* |
*Fátum kitátotta száját, majd mondani akart valamit, de egy hang sem jött ki a torkából, ezért becsukta a száját. Majd ismét kinyitotta, és ezt mondta: - *Hiszen ez csodálatos ! -* lelkendezett. Szülők leszünk ! -* és arca ragyogott a boldogságtól.* |
*Lúthien felkacagott. Teste szinte rázkódott a nevetéstől, ezüstös sörénye meglibbent a könnyű szellőben, majd felcsillámlott, ahogy a holdfény átsütött rajta. Aztán sörénye visszahullot kecses, hófehér nyakára. Lúthien mosolyogva nézett Fátumra. Ezek szerint párja még nem is tudja. Lúthien szemei ragyogtak a boldogságtól.* -Csikónk lesz, Fátum. -*mondta halkan a csődörnek, és kissé elpirult. Fürkésző pillantásokkal nézett Fátum szemébe. Figyelte párja reagálását.* |
*Fátum értetlenül nézett párjára, majd körbenézett. Meg akart győződni arról, hogy csak Ők vannak a tisztáson.* - Nem értelek. - *felelte Fátum. *- Nem látok itt senkit sem. |
*Lúthien mosolygott.* -Kedves vagy! -*mondta szelíden, és megpuszilta a csődört.* -De elfelejted, hogy nem vagyok egyedül. -*Lúthien bújkáló mosollyal nézett Fátumra. Születendő kiscsikójukra gondolt, és kíváncsi volt, vajon Fátum is érti-e a célzást.* |
- Dehogy, nincs semmi baj ! - *felelte Fátum, majd párja gyönyörüen csillogó szemeit fürkészte.* - Egyszerűen csak látni akartalak ! Meg akartam győződni arról, hogy minden rendben van-e. Meg hát elég magányos lehetsz itt egyedül. Gondoltam teszek ezellen. |
*Lúthien hallotta a fűszálak zizegését. ~Valaki van itt. ~*gondolta megrémülve, és azonnal felkapta fejét. Ezüstös sörénye meglibbent hófehér nyakán, ahogy sietve körülnézett a tisztáson, és a zaj forrását kutatta. Aztán pillantása megakadt a tisztás szélén álldogáló Fátumon. Lúthien elmosolyodott. Már cseppet sem volt ideges, csak boldog. Könnyed léptekkel ügetett oda a csődörhöz, és halkan köszöntötte.* -Fátum, kedvesem! Azt hittem, csak hajnalban látlak. Hogyhogy ilyen korán...? Csak nincs valami baj? |
*Fátum kilépett a fák közül, és gyönyörködve nézte, ahogy Lúthien legel.* |
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|