|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.19. 18:04 - |
 *Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
-Még sose jártál itt? - nyerítette Carnenre pillantva és kérdőn felvonta a szemöldökét.* -Azt hittem, ennek a szigetnek minden apró szegletét úgy ismered, mint a saját patádat...
*Megrázta sörényét.*
-Mindegy, nem számít. Ezek szerint téged is érnek még meglepetések. Örülök, ha tetszik a táj, de nem emiatt hoztalak ide.
*Visszafordult a víz felé, és arcán megjelent vagány, csibészes mosollya.*
-Mondd csak... -*kezdte, tekintetét le sem véve a vízről.* -...úsztál már delfinekkel?
*Válaszra sem várva előre lépett, majd tisztán, hangosan elnyerítette magát. Ajkait azonban korántsem nyerítő hangok hagyták el; Feno furcsa, távolba vesző, leginkább visításra emlékeztető kiáltást hallatott, majd vigyorogva a vízbe gázolt.
Alig néhány másodperccel később két delfin feje bukkant ki a vízből, majd megjelent egy harmadik, negyedik, ötödik, és így tovább, mígnem egy tizenkét fős delfincsapat nem lubickolt a part menti sekélyes vízben. Feno megfordult és biztatóan intett egyet fejével.*
-Gyere. -*kiáltotta a parton álló kancának.* -Ne félj, egyik sem bánt. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Iroc lépett fel utoljára a tákolmányra, és elfintorodott. Nagyon bizonytalan volt ez a csónak! Nem mutatta ugyan, de meglepte, hogy mind felfértek rá. Talán mágia lehet a dologban...
Végigpillantott a parton, és halkan megjegyezte:
- Az a pár ott talán nem is tudja, hogy hamarosan itt az ősz. Akkor pedig itt nem lesz jó világ. A tengerpartnak megvannak a maga veszélyei. Nem kellene őket figyelmeztetni?
Duopéra sandított.
- Akár velünk is jöhetnének, hiszen ha ezen a parton vannak, a Szigethez is közük kell legyen. Az a hajó elég nagy, nemde?
Időközben ügyet sem vetett Lothela hápogására, aki valamiféle védelmezési és hősködési mániát emlegetett. Ilyesmikre nem szokása ügyet vetni, mióta az eszét tudja. |
*Mély lélegzetet vett és megindult a csónak felé. Jobbnak látta, ha Ő lép fel elsőnek, igaz, az a lépés inkább szökkenésre sikerült. A fa kopogott a patái alatt.
Megállt a csónak egyik oldalán, helyet adva a többieknek is.*
- Mehetünk? - *kérdezte a kis csapatot.* |
Iroc nem különösebben akart válaszolni a kancának, és nem is erőlködött, mikor az Lotheláék után ment. Nem volt mit tenni: el kellett fogadni a társaságát. A maga részéről nem is akart nagyon vigyázni rá, de ha Neeka és nővére a védelme alatt állt, akkor alatta állt ez a fehér lény is. Igaz, megfogadta, hogy mostantól nem töri magát.
Szeretett volna már haladni, hazaérni, de nem rohant a hármas után. Duopéra pillantott, és várt, hogy a kanca előremenjen. Mondhat rá bárki bármit, udvariasságra nevelték! |
 -Igen!-biccentett kicsit.
-Elhatároztam, hogy elmegyek a Rémségek szigetére, s el is megyek.........veletek.De rám nem kell vigyáznod!A bajban elboldogulok egyedül is!Hisz nem vagy az apám, és eriszi sem vagyok!Csak Lotheláék barátja!-egy ideig várt Iroc válaszára, de még mielőtt megszólalt volna, előre ügetett Lothelához.
|
Egy ideig még figyelte a kék, homlokköves lényt, aztán hátrapillantott, és intett Lotheláéknak. Nem tudott jobbat kitalálni, mint megbízni Duopéban.
- Így utazunk tovább. Legyetek óvatosak! - kísérte a testvérpárt a csónakhoz, de útközben megállt, és Iára meredt.
- Továbbra is velünk akarsz tartani? - kérdezte hűvösen, nemigazán vágyva ennyi felelősséget! |
*Semlegesen figyelte a két unikornis szóváltását.
Amikor Iroc felé fordult és Neki címezte szavait, csöppet sem érezte magát kellemesebben! Rezdüléstelenül állta a mén pillantását, de legbelül igencsak vívódott. Először mintha dühöt érzett volna Irockal szemben! Mégis mit gondol magáról, hogy a szavát kéri?! Már igencsak bánta, hogy felajánlotta a segítségét és így belekeveredett ebbe az egészbe. A csapat, igaz, nem hozzá tartozik, mégis, kötöttséget jelent, amit Duope igencsak ki nem állhatott!
Orrlyukai kitágultak, mély lélegzetet vett és bólintott, továbbra is tartva a szemkontaktust.* |
 Döbbenten nézett Irocra, hogy előbb erényesen rászól (ezt persze teljes mértékben megértette), majd mégis felszállna a hajóra.
-Duope-re nézett, hogy mi lesz a válasza. |
Hűvösen pillantott Iára.
- Hány csatát éltél már át? Mennyi harci tapasztalatod van? Képes vagy előre megérezni a bajt, ha közelít? Én nem akarlak megbántani, de nem hiszem, hogy értenél bármi ilyesmihez! Dönts ahogy jónak látod, engem végülis csak Lotheláékért küldtek......Te akartál velünk jönni!
Ugyanakkor valóban fontos volt az idő. Valami közeledett. Érezte az összes Érző és Látó az erisziek közt....Töprengve, vívódva nézett a hajóra.
- Add a szavad, hogy nem esik bajunk! - nézett egyenesen Duope szemeibe. |
Nem igazán akart beleszólni a vitába, de azért mégis felbátorodva lépett Iroc mellé.
-Nem tűnik rossz szándékúnak!-fürkészte a mént-Biztos megbízható a hajósa, és tényleg hamarabb odaérnénk! |
*~Ha nem mondod rá sem jövök~*
- A kalandokat többnyire Ő keresi, kizárt dolognak tartom, hogy Őt meglepje valaki. - *véleményezte a dolgot.* |
Kimérten intett nemet.
- Egyszerűen csak nem szeretném, ha úgy jönne egy váratlan kaland, hogy minket is veszélybe sodorhat. Főleg őket - mutatott Lotheláék felé.
- Ők nem harcosok - tette hozzá alig hallhatóan halkan. |
*Kissé összehúzta szemeit és fürkészve figyelte Irocot.*
- Kalandvágyó jellem - *hangzott a kitérő válasz.* - Talán baj van ezzel? |
- Az a mi dolgunk - fejezte be a kék lény mondatát határozottan. Aztán leintette őt.
- A védenceim nekem segítenek azzal, hogy elfogadják a vezetésem. Milyen lény a társad, hogy hajója van???? |
- Szíved joga. - *válaszolta csendesebben.* - Esetleg illene Őket is megkérdezned, bár ahogy látom, egyiknek sincs önálló véleménye... - *mondta még lemondón, mielőtt elfordult volna.*
- A kérdésedre a válasz pedig csupán az, hogy a hajó kapitánya meg Én egy csapatba tartozunk, így tudunk kommunikálni. Az már csak a Ti szerencsétek, hogy épp erre járt és Én épp erre akartam kinyújtóztatni elgémberedett négy végtagomat. - *felelte egyenesen.* - Az, hogy Ti ezzel nem éltek... |
Sötét izzás villant meg a szemeiben, ahogy a lény felé fordította a fejét.
- Nem volt olyan rég a Sötétség ideje. Te pedig hirtelen feltűnsz itt, és egy pillanat alatt kerítesz egy hajót a semmiből...Csak én érzem ezt gyanúsnak??
Fejével hátraintett a hármas felé.
- Őket rámbízták. Mindennél fontosabb az épségük. Mindennél! Az én felelősségem. Nem kockáztatok - mondta keményen. |
*Duope-nek még éppen sikerült feltörő nevetését magába folytania, de a mosoly így is kiült az arcára.*
- Az is a felszínen közlekedik - *mutatott rá.* - De azzal ugye nem árulok el nagy titkot, hogy nem túl ajánlatos minden hajónak a vízfelszín fölött időzni? Valamint ahogy Én tudom, nincs is sok kikötő a Birodalomban.
*Közelebb sétált a vízhez és lehajtott fejjel a hullámok között tükörképét nézegette.*
- Az gyors hajó - *fűzte még hozzá, majd ismét energiától duzzadva a csónakféleséghez vágtatott és egy könnyed mozdulattal rajta termett.* - Ez meg biztonságos.
*A csónak puhán visszasiklott a vízbe és normál, kényelmes és biztonságos tempóban megindult a hajó felé.
Miközben egyre távolodott a parttól és maga előtt látta azt a néhány lényt, akit csupán most ismert meg, elmeregett, vajon miért is segít nekik? Egy ideig még elmorfondírozott ezen, míg a csónak el nem érte a hajót, majd vissza nem indult a partra.
Kényelmesen leszállt a csónakról és Iroc mellett ért földet. Fejét furcsa lendülettel fordította a mén felé.*
- Mi nem tetszik? Fejtsd ki, kérlek... |
Horkantott.
- Azt hiszem jobb lesz, ha megvárunk egy olyan hajót, ami a felszín felett közlekedik - mondta, még mindig bizalmatlanul nézve a furcsa alkotmányt. |
*Duope mintha egy pillanatra megilletődött volna! Aztán persze mindez tovatűnt.*
- Mi mi? - *kérdezett vissza és kissé megrázta magát pontosan ügyelve arra, hogy a többieket ne vizezze össze.* - Ez - *bökött orrával a csónakféleségre* - egy spéci csónak, amit nem kell se kormányozni, se hajtani, úgy visz el a hajóhoz. Ahoz ott - *bökött ismét orrával, most a távolban horgonyzó hajóra.
Az unikornis kifakadását hallva jobbnak látta egyenlőre hallgatni arról, hogy a hajó bizony kalózhajó. A vitorlák nem árulták el, mivel nem voltak felhúzva.*
- Kellett egy hajó. Hát itt van. |
Nemigazán értette mit akar Duope, de amikor a vízbe rontott, még utána kiabálni sem tudott, annyira leesett az álla. Milyen lény lehet ez?!
A feltűnő hajó azonban nem nyugtatta meg, nem töltötte el örömmel vagy megkönnyebbüléssel, nem késztette csodálkozó vagy hálás mosolyra. Iroc tüzesen, vadul ágaskodva állt a parton, visszatartva mind a három kancáját a csónakhoz lépéstől.
- Mégis mi az?! És mi folyik itt?! - nyihogta számonkérőn, sötéten meredve a még mindig tajtékot vető vízre. |
*Elhúzta száját és mélyen szippantott a levegőből. De ez nem egy sima légvételhez hasonlított, sokkal inkább volt sárkányi, mint lóhóz illő. Duope szeretett így beleszippantani a levegőbe. Így sokkal több információt és illatott tudott érzékelni, mint a hagyományos módon.
Irochoz fordult és szája egyik szélét mosolyra húzta.*
- Szerzek Nektek hajót!
*Alighogy kimondta a három szót, vágtába ugrott és eltűnt a habok között! A vízfelszín alatt, ahol már nem látta senki, gyorsan felvette sárkány alakját és a vízfelszínt borzolva a háta fölött indult egy irányba.
***
Aki nem figyelte árgus szemekkel a tengert, annak elsőre fel sem tűnhetett, hogy a vízfelszínt megtörve egy árbóc, majd egy egész hajó tűnik fel.
Duope először még a fedélzeten állt egy másik lény mellett, akinek csak az árnyékát lehetett látni, nem sokkal késöbb pedig már a vízből léptetett kifelé. A partra kicsúszva egy furcsa alakú csúnakféleség pihent.*
- Tudom, nem egy szokványos hajó... - *ismerte be, amikor kiért a többiekhez.* - De jobb, mint a semmi. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
Iroc lépett fel utoljára a tákolmányra, és elfintorodott. Nagyon bizonytalan volt ez a csónak! Nem mutatta ugyan, de meglepte, hogy mind felfértek rá. Talán mágia lehet a dologban...
Döbbenten nézett Irocra, hogy előbb erényesen rászól (ezt persze teljes mértékben megértette), majd mégis felszállna a hajóra.