|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.19. 18:50 - |
Egy apró, még alig egy éves peguni vágtatott a Köd-tó felé.Lihegett, szőre csapzott volt és szárnyai is fakultnak tűntek.Mintha menekülne!
Sebesen vágatott a tó felé, de hirtelen megbotlott.Gyorsan talpra állt, majd fülét hegyezve körülnézett.Körülötte az erdő hirtelen lángba borult, de a lángok azonnal el is tűntek.A kis peguni, bár nem tudott úszni, ijedten ugrott a vízbe, de a levegő hiánya és fulldoklás miatt nagyokat csapkodva próbált kievickélni a vízből.Szerencsére sikerült neki.
Ahogy kiért térdre botlott.Fázott, belülről mégis égető érzést érzett.Kínozta tűz, mintha belülről kezdene elhamvadni.
Nem értette mi lehet a baja, köhögve sett hirtelen össze.Eleme a tűz volt, mégis az elől menekült.
Kezdett múlni a fájdalom.Lassanként felállt.Még egyet köhögött, szájáből sűrű fekete füst szállt fel.Összehúzta magát, majd lassan elindult a tóparton.
A tó körül hirtelen újabb lángok csaptak az ég felé, de ezek nem tágítottak olyan hamar.A kiscsikó nem akart újra a vízbe ugrani, de félt a tűztől is.Nem volt mást tenni, átugrott a tűzön.Érkezése nem volt hibátlan, gyengesége miatt megbotlott.De felugrott és néhány vágtaugrásig eljutott, majd a tűz újra eltűnt.Mikor átugrott a tűzön, testén egy fekete folt, annyise látszott elemének köszönhetően, de belülről újra égetni kezdte valami.Szentül meg volt győződve, hogy a tűz, de ebben mégis kételkedett.Nem volt sok ideje gondolkodni, a torkában és gyomrában érzett égő fájdalom egyre nőtt, és a kicsikó egyre gyengült.Újra csak összesett, de már nem tudott felállni.Homályosan kezdett látni, de kitartott és nem hagyta el magát.Még ébren, de tehetetlenül feküdt a földön segítségre várva.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Most kezdett jobban lenni.Lassacskán felállt és Narya szemébe nézett.
-Megkeresem a szüleimet!-mondta neki félénken.
Megfordult és el is indult az erdő felé.Egyre gyorsabban és gyorsabban, de ahogy a fákhoz ért újra megjelent a tűzfal.
A csikó ijedten ugrott hátra.Visszafordult majd vágtában visszaindult Narya mögé.
|
Elnézést, ez kimaradt)
Közben Ennyába súlyos fájdalom hasított, de nem mutatta..."Ízisz"gondolta magában. |
 Elcsodálkozott a csikón. Egyedül van? Ekkora erővel???
Enya javaslata viszont majdnem leverte a lábáról! Méghogy ő tanítson?! |
 Nem védte meg Domentet, bár tényleg nem pártolta, ezt a kissé csikóhoz durva modort...de megértette!Az elem nem játék, s nem csodálkozott, hogy Narya megmérgesedett.Tudta, hogy nem rosszszándékú ez a felháborodás.
-De jó, hogy itt vagy Narya!Mostmár nem lesz baj...Nem kell feltétlenül eltompítani...ha megtanítod neki, hogy uralja, nem lesz baj!Nem így van?-próbálta lehűteni a kedélyeket.Sajnálta Domentet, hogy egyedül van, ezért is kelt így a védelmére. |
Doment nem iazán étette Narya szónoklatát, de azért figyelt, mert igencsak megszeppent tőle.
-A szüleim nem tudom hol vannak!-mondta már egyre szomorúbban.
|
- Heh - mondta foghegyről, aztán végül mégiscsak lehajolt, és mélyen a fiatal szemébe nézett.
- Hm...valóban nem tudod használni az erődet....Ez veszélyes dolog. Nagyon veszélyes. A tűzelemű lények esetében ritka, hogy ilyen korán felébredjen bennük a varázserő. Ha rosszul használod, Kitörést támaszthatsz, elpusztíthatod magad vagy a környezeted, kárt tehetsz másokban is.....A szüleid, vagy valaki más, nem figyelmeztetett?
Kis ideig nézegette még a csikót.
- Elfojthatnám az erődet, de annak csak még rosszabb vége lenne...Egyszer minden megkötő-bűbáj eloszlik....s akkor aztán jóccakát! |
-Én...Én nem csináltam semmit!Az elemem a tűz!-erősködött, de tudta, hogy egy felnőtt, pláne szigorú lény ezt nem fogja megérteni.Ismerte már ezt a szüleitől.
|
 Aminelee kicsit hátrahökkölt amikor megjelent az új lény.Kicsit furcsálta a durvaságát.
~Ő még csak csikó könyörgöm....Mit sem tud az erejéröl~-szitkozódott magában de nem szólt egy szót sem nem akart beleavatkozni |
| - Mi dolgod Neked ezzel a hatalmas erővel? Miért támasztasz zavart benne? Ez az elem nem játék! - mondta szigorúan, számonkérőn, teljesen egyenesre kihúzva magát. |
-Doment vagyok!-válaszolta félénken visszahúzódva eredeti helyére.
-A tűz..a tűz az elemem!
|
"Óh, mostmár értem.Szóval mágia."nyugodott meg, bár tudta, milyen veszéllyel jár pont a tűz mágia egy ilyen csikónál.
Meglepte, hogy pont egy ismerős arcát lát.
Nem szólt közbe, ez a tűz elemüek területe... |
Narya érezte a bajt, és bár nem tudta hogyan, de követte az ösztöneit, amik hívták-húzták az ismeretlenbe.
Átsuhant a tenger hullámai felett, a tengerparti erdőcske felett, egy rövid kis síkság felett, majd hirtelen a semmiből ott termett alatta a Varázserdő. Itt már kicsit nehezebb volt, de ment tovább furcsa érzései után, és hirtelen valami ködös vízparton elenyészett a "nyom".
Fejét tekergetve, undorodó arccal ereszkedett alá, és gondosan kerülve a vizet, a part felé szökkent a levegőben.
Nem értette mi hozhatta ide! Senkit sem látott....
Aztán hirtelen a lelkében újra érezte a furcsa hívást-sürgetést-sajgást. Megrázta a fejét, és újra körbeperdült.
Ekkor már látta őket! Két felnőtt volt és egy csikó a túlparton....A csikóból sugárzott a furcsa érzet!
Feléjük száguldott, majd ledobbant a parton, becsukva szárnyait. Izzó szemeivel végignézett a hármason, majd végül csak a csikót vizslatta. Elég gyengének és rémültnek tűnt....
- Ki vagy? - kérdezte tőle kemény hangon, de nem volt rideg.
- Mi dolga egy ilyen kis kölyöknek a Tűzzel? - szikrázott fel a szeme. |
Doment, ugyanis így hívták a kis pegunit, egy szót sem szólt, csak ijedten nézte, és tűrte a körülötte lévő, segíteni próbáló kancákat.
Doment sem tudta megomdani baját, de érezte, hogy nem a lázzal van a gond.Teste forró volt, de a vízzel vagy a hűvős párával csak azt tudták elérni, hogy fázni kezdjen.
Becsukta szemét, majd kinyitotta.A kancák itt léte mégiscsak jó hatással volt rá, de nem tudta meggyógyítani.Már jobban érezte magát, bár a belső fájdalom nem csillapodott.
Egy hirtelen pillanatban a kis peguni köhögni kezdett és lángnyelvek csaptak ki a szájából.Teste egyre forrósodott.Az első megjelenő lángnyelvekkel megjelent a tó körüli tűzfal, de egy kis idő múlva rá kellett döbbennie, hogy ezt csak a tűz elemű lények láthatják.
Egy szót sem szólt, csak a felállással és a meneküléssel foglalkozott.A tűfal eltűnt, és mivel Doment nem tudott felállni, a kékes kanca mellett maradt.
|
Aminelee kis sétát tett éppen az erődben.
-Milyen szép is itt....Nem sokára a köd tóhoz érek...Remélem majd lehűt-gondolkozott el
Épp odaért a tóhoz.Hirtelen oldalrakapta a fejét mert látott valamit.Gyorsan odavágtatott.Meglátta a kiscsikót a földön és a kancát aki próbál neki segíteni
-Istenem!Mi történt?-érdeklődött miközben lefeküdt a kicsikó mellé
-Nagyon forró.-hirtelen egy zsebkendőt varázsolt magaelé, felállt odavágtaott a tóhoz, bevízezte a zsebkendőt majd bisszament és a csikó fejére tette. |
A Köd-tónál keresett nyugalmat.Ma nem várta, hogy egy halálán levő csikót talál...Amikor meglátta, a kis élőlényt, gyorsan odavágtatott és lefeküdt mellé.
A kis test forró volt, s segíteni akart rajta.Testéből kicsapódott hűvös pára, hogy a csikót hűtse...Enyában felébredt az anyai ösztön... |
Egy apró, még alig egy éves peguni vágtatott a Köd-tó felé.Lihegett, szőre csapzott volt és szárnyai is fakultnak tűntek.Mintha menekülne!
Sebesen vágatott a tó felé, de hirtelen megbotlott.Gyorsan talpra állt, majd fülét hegyezve körülnézett.Körülötte az erdő hirtelen lángba borult, de a lángok azonnal el is tűntek.A kis peguni, bár nem tudott úszni, ijedten ugrott a vízbe, de a levegő hiánya és fulldoklás miatt nagyokat csapkodva próbált kievickélni a vízből.Szerencsére sikerült neki.
Ahogy kiért térdre botlott.Fázott, belülről mégis égető érzést érzett.Kínozta tűz, mintha belülről kezdene elhamvadni.
Nem értette mi lehet a baja, köhögve sett hirtelen össze.Eleme a tűz volt, mégis az elől menekült.
Kezdett múlni a fájdalom.Lassanként felállt.Még egyet köhögött, szájáből sűrű fekete füst szállt fel.Összehúzta magát, majd lassan elindult a tóparton.
A tó körül hirtelen újabb lángok csaptak az ég felé, de ezek nem tágítottak olyan hamar.A kiscsikó nem akart újra a vízbe ugrani, de félt a tűztől is.Nem volt mást tenni, átugrott a tűzön.Érkezése nem volt hibátlan, gyengesége miatt megbotlott.De felugrott és néhány vágtaugrásig eljutott, majd a tűz újra eltűnt.Mikor átugrott a tűzön, testén egy fekete folt, annyise látszott elemének köszönhetően, de belülről újra égetni kezdte valami.Szentül meg volt győződve, hogy a tűz, de ebben mégis kételkedett.Nem volt sok ideje gondolkodni, a torkában és gyomrában érzett égő fájdalom egyre nőtt, és a kicsikó egyre gyengült.Újra csak összesett, de már nem tudott felállni.Homályosan kezdett látni, de kitartott és nem hagyta el magát.Még ébren, de tehetetlenül feküdt a földön segítségre várva.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elcsodálkozott a csikón. Egyedül van? Ekkora erővel??? 
Nem védte meg Domentet, bár tényleg nem pártolta, ezt a kissé csikóhoz durva modort...de megértette!Az elem nem játék, s nem csodálkozott, hogy Narya megmérgesedett.Tudta, hogy nem rosszszándékú ez a felháborodás.
Aminelee kicsit hátrahökkölt amikor megjelent az új lény.Kicsit furcsálta a durvaságát.