|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.04. 22:18 - |
 Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Csendben maradt.Kicsit bámult a szélbe, majd lassan szeme Dulonra siklott.Eleinte kissé félénken nézte, hiszen mi lesz, ha hirtelen kinyitja szemét, és rajta kapja?De a csődört elnézve kissé feloldódott.Még jobban tetszett neki, hogy fújja a szél:kisimult arc, s mintha a szél még jobban kiemelné a mén vonásait:az izmokat, a meg-meglátszó ereket....Elwen egész belefeldkezett.Különös mosoly ült arcára.
|
 Dulon kicsit megijedt, mikor maga mellett hallotta a kanca hangját, mert nem vette észre, hogy ide jött.
-Igen!Így már tényleg nincs olyan meleg!-válaszolta, mikor teljesen ki tudott mászni gondolatai kupijából.
Felemelte fejét, becsukta szemét, s kihúzta magát.Élvezte a szél erődő fúvását... |
Jó álma nem soáig tartott...Nem is volt mély!Amint felébredt, látta, Arany már alszik, hát csendben felkelt.Dulon viszont nem volt a helyén.Kicsit álmosan körülnézett.Épp meglátta a csődört.Nem hallotta, mit mondd, de szíve gyorsabban vert.Oda akart menni.
Nem volt bátor kanca, mégis odalépett hallkan Dulon mellé, hogy Arany ne ébredjen föl.
A szél megint feltámadt.-Ezzel a kis szellővel annyira nem is érezni a Nap égető sugarait, sem a meleget, nem igaz?-mosolyogta szelíden, hallkan. |
Ahogy a kancák álomra szenderültek, dulon felállt, s álmodozó sétára indult, otthagyva barátait.
Nagyot szippantott a friss levegőbe.Neki ugyanúgy jólesett a hűs szellő fúvása, mint Elwennek.
Gondolatai folyamatosan csordogáltak el szeme előtt, s egy pillanatra sem álltak le.Ahogy Elwen eszébe jutott, mélyebbre süllyedt gondolataiban.
-Elwen csak a barátom?-gondolkozott már hangosan. |
Nem Dulon mellett foglalt helyet, inkább kicsit távolabb tőle, a tölgyfa egy másik tövében.
Megmozdult a szél.Jól esett, ahogy megingatta sörényét, és végig simogatta izzadt részeit.Szerette a szelet, bár a föld közelebb állt a szívéhez-elvégre ez volt az eleme.
Hozzásimult a tölgyhöz, mint a gazdájához.Jó volt érzeni a kéreg érdes érintését....Neki úgyhatott, mintha párna lett volna...Beszívta a fa jó illatát,s nem is vette észre, kis időre álomba szenderedett. |
-Jó ötlet!Arany már teljesen ki van!Látszi rajta!Meg mindenkin!-mondta mosolyogva.
Elwen után ügetett az árnyékba, s bár nem ő látszott a legfárattabnak, elsőként feködt a fa törzsének tövébe.
Sok helyet nem foglalt, úgy értem az árnyék elég nagy volt, hogy akár 10-15 lóféle is elférjen. |
Amikor Dulon Aranyhoz érintette orrát, valami megrökönyödést érzett a lelkében, kissé meg is rándult a teste, de szerencsére a háttérben maradt, senki sem láthatta. ...Leszidta magát, miért volt ilyen önző, hiszen Dulon csak kedves volt Aranyhoz-a barátjához-,és amúgy is, mi köze neki a csődörhöz, hogy mit csinál?
Különben is...Dulonnak ő maximum barátja lehet, semmiképp sem érezhet iránta többet, legalábbis még nem mutatta ki különösebben....Ennél fogva, mégha neki tetszik is a mén, semmiképp sem helyezheti ezt a szálat az első sorba....vagyis nem viselkedhet vele különben, mint másokkal....S, ha egyszer, tán az orra előtt fog Dulon szerelembe esni egy másik kancába, semmiképp sem lehet féltékeny a másik kancára...hiszen Dulon választott így...
Miközben ezt végig gondolta, némi komor csalódottság, bánat suhant át az arcán, s ennek tetejében, még el is képzelte, Dulon hogyan nyílik meg előtte, hogy meséli, mennyire, bele van esve a kancába-amit egy szerelmes barát szokott tenni a titoktartó barátjának......Végül megrázta fejét "Még azaz idő nem jött el!", s mosolyt erőltetett magára.Miközben odalépett Aranyékhoz, elhatározta, ha valaha is lesz ilyen szituáció, nem fog a pár közé állni, sőt, igyekszik őket majd boldoggá tenni...mert akkor Dulon is boldog lesz...
-Akkor pihenjünk le!-lépett oda (végre valahára:P) Aranyékhoz.Nem messze tőlük épp volt egy jó, terebélyes tölgy, hűs árnyékkal a mostani melegben....-Gyertek, pihenjünk le ott!-mosolygott, s könnyedén ügetett az árnyékba.Az iménti gondolatmenete már nem is látszott rajta... |
 Arany 3 Dulon szavára felemelte a fejét,és lágy hangon megszolalt.-Nem nincs semi baj csak egy kicsit már elfáradtam-
|
Arany mellé vette az irányt.
Mikor odaért orrával finoman megbökdöste Arany arcát.
-Mi a baj mondd?Történt valami? |
Arany 3 csöndben ballagot tovább mit sem törödve a többiekel. |
-Bizonyára fáradt!Megértem, jó sokat hülyéskedtünk ma.-mosolygott szelíden. |
Elwen mellé ügetett és úgy haladt tovább a Varázserdő felé.
-Mi baja van Aranynak?-kérdezte Aranyra bökve.
|
-Nekem megfelel a Varázserdő!-mosolygott Dulonra.Aranyra nézett.Mosolygott:-Úgy láton, Arany is arra akar menni!-mivel Arany éppen arra az irányba indult el, amerre a Varázserdő van! |
Arany 3 mikor leért a fölsre jol megráztta magát így a nagyobb gyümölcs daraboktól meg szabadult,de még mindig ragacsos volt.Arany 3 kelemetlenül éreztte magát.Minél elöbb szertett volna egy tavat vagy valami kis forást találni,hogy minél elöbb lemoshassa magáról a ragcsott,és egy kiscit ,meg is szomlyazott.Lassan elgondolkozva elindult az egyik irányba,nem is törödve merre megy.Már nem maradt sok energiája,se kedve semihez. |
-Dől a faaaa!-kiáltotta és Arannyal egyszerre "dőlt ki"-lassabban hajlott meg a "szár", mintha kidőlt volna-a növény, amin voltak.Persez a földre kerülés nem járt nehézséggel:még idejében elegendték az indák a lábaikat, tehát időben le is ugrohattak róla... |
Dulon jót nevetett a kancák viccelődésén, versenyzésén, majd elvágta az őt tartó indákat és leugrott a földre.
-Inkább menjünk olyan helyre ahol biztos, hogy van valami tó!Csak nem találkozunk addig senkivel!-nevetett, arra célozva, hogy mindenki tiszta gyümölcsdarabkás, mint a yoghut.
-Mondjuk mehetnénk az Erdőbe, vagy a Fenyvesbe....esetleg a Varázserdő?-hangjával kiemelte az utolsót.
-Nah gyertek!Szálljatok le a földre!-vigyorgott.
|
Ő viszont arra gondolt, Arany indái bizonytalanok, ezért fogta magát, rátette varázsat Arany indáira (amikkel Elwent fogta Arany), s velük rátekerte magát Aranyra (vagyis az Aranyt tartó indákra).
-Nem hiszem el, hogy ilyen távlatból ne látnál!-vigyorgott.Persze csak játékból "versenyzett" a másik kancával-a félreértések ellrülése végett-, nem volt bene semmi rivalizálás...Miért is lett volna?! |
Arany ujra megemeltte Elwent te már olyan magasan volt hogy az indák már alig atrtoták a kancát.Lassan ujabb indák tekerettek fel a kancára aztán arra gondolt hogy Dulon még joval lejebb van. |
-Nem, még mindig semmit!De hátha te igen!-és most 15 méterrel növelte meg Arany magasságát. |
Arany ujra elmosolyodott."Hát jo...te akartad"Gondolta és legalább még 5 méterel magasabra emeltte Elwent.-Na most már látsz valamit?-Kérdezte gunyolodva. |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Csendben maradt.Kicsit bámult a szélbe, majd lassan szeme Dulonra siklott.Eleinte kissé félénken nézte, hiszen mi lesz, ha hirtelen kinyitja szemét, és rajta kapja?De a csődört elnézve kissé feloldódott.Még jobban tetszett neki, hogy fújja a szél:kisimult arc, s mintha a szél még jobban kiemelné a mén vonásait:az izmokat, a meg-meglátszó ereket....Elwen egész belefeldkezett.Különös mosoly ült arcára.
Dulon kicsit megijedt, mikor maga mellett hallotta a kanca hangját, mert nem vette észre, hogy ide jött.
Arany 3 Dulon szavára felemelte a fejét,és lágy hangon megszolalt.-Nem nincs semi baj csak egy kicsit már elfáradtam-