|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 17:13 - |
 Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
- Isten hozott a Pikkelyképűek vidékén! - vetette oda,már jól ismert hangon.
Ahogy a moha lepte tábla mögé pillantottak,lehetett látni a vidék töredékét.Ahogy azt a környék neve is mutatta,itt éltek a félig-ember, félig-hüllő kinézetű népek.Testüket pikkely borította,emberszabású testalkatukat csak hosszú farkuk és sárkány-szerű fejük hamisította meg.Elég ellenséges nép volt,de ez csak álca volt.A tündékhez hasonlóan,ők az íjászat harcterén emelkedtek ki.Érdekes kis közösség ők.
- Nah,hogy tetszik? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Csak bólintott egyet.
- Kövess! - mondta majd elindult.
Ki idő múlva már elhagyták a piacot és újra a főtéren kötöttek ki.Most jobbra kanyarodtak el.Egy hosszabb sorházhoz közeledtek,majd Ayani odament a 2. ajtóhoz.Az ajtó igencsak ütött-kopott fából volt,mellette pici csontokból készült szélcsengővel.Szarvával megkocogtatta a csengőt,ami meglepő módon lágyan csilingeltek,mintha csak fémből lettek volna.
Az ajtó hangos nyikorgással kinyilt és egy kis dragzor fiúcska pillantott fel a két egyszarvúra.Tekintettéből óvatosság sugárzott.
- Szia,Zeoky!Hadawar ugye tud minket fogadni? - kérdezte lágyan csengő hangon,mire a fiúcska gyorsan bólintott és kinyitotta az ajtót a két lénynek.
Könnyedén belépkedtek.A lakás ablakain át mohón szűrődött be a fény,megvilágítva a sok csontvázat,könyvet,szerszámokat és tégelyekben tartott különös löttyöket.Mintha egy laborban lettek volna.A kis dragzor egy szempillantás alatt eltünt a szomszédos szobában,majd pár perc múlva visszatért egy igencsak idős fajtársával.Kopott,szutykos fehér köpenyt viselt,amin az idő eléggé meghagyta nyomait.Pikkelyei is már igencsak megviselten festettek,hisz elszürkültek.Bal kezén egyik ujját egy mű-ujj helyetesítette.
- Ayani!Üdv szerény klinikámban! - tárta szét barátságosan karjait,majd átölelte a kanca nyakát.
- Üdv Hadawar!Látom személyiséged még mindig meghazuttolja korodat. - szólt Ayani kedvesen,mire a dragzor könnyedén felnevetett.
- Bizony az idő azért engem sem kímél,de nem adom be egykönnyen a derekam.Mégiscsak dragzor vagyok vagy mi a szösz. - nevetett ismét,mire Ayani szélesen elmosolyodott,de aztán Herceghez fordult.
- Ő itt egy barátom.Csunyán megsérült egy viaskodás alkalmával és gondoltam te talán...
- Ne is folytasd! - emelte fel kezét csendet intve - Egy-kettőre ráncba szedem és úgy fog virítani,mint a makk!
Ayani hálásan mosolygott az öregre,majd Hercegre pillantott,mi a véleménye. |
 -Oké akkor látogassuk meg azt a dokit! |
| - Hát jó... Te tudod. - mondta kétkedve,de inkább nem eröltette - Szerettem volna még csavarogni,de így nem hagyhatlak magadra.Hova akarsz menni? |
| -Túlélem mint eddig mindent az életemben!-mondta és végignézett testén.Főleg szügyén fájt a seb.A többit apró karcolásnak vette.Vissza tekintett a dragzorra.Egy nagyot sóhajtott és tovább ment. |
- Vagy csak úgy tett,mintha játszana veled... A dragzorok már csak ilyenek.Szeretik,ha kemény legénynek hiszik őket.
A következő szavakra egy kicsit zavarba jött.
- Túlzol,barátom.De nem érdekes.Biztos,hogy ne kezeltessük a sebeidet? - nézett továbbra is aggódva a sebekre,majd Hercegre. |
-Majdnem meghaltam!Nekem nem úgy tünt minha meggyült volna velem a baja!Végig csak játszott!-mondta.
-Ayani!Te tartottál életben!Csak te tartottad bennem a lelket!Ha nem állsz ott akkor lehet ,hogy ott pusztulok el!-mondta.
-A sebeimet hagyd!Csak menjünk egy tóhoz ahol kimoshatom őket! |
- Nekem az az "utcai kölyök" inkább egy igencsak kisportolt és tapasztalt harcosnak tűnt.Szerintem már az is csoda,hogy ennyi ideig küzdöttél vele!Mi ez,ha nem becsület? - mondta bátorítóan - Másokat sitty-sutty levert,de veled meggyűlt a baja.Igen,vesztettél.Megesik az ilyen.Nem lehet mindenki örök nyertes.
Mondta nyugodtabb hangon.
- De mi volt az a nézés?A tekinteted teljesen elsötétült. |
-Oda a becsületem ,egy utcai kölyök levert!Ennél nagyobb szégyen nem is érhetett volna!-mondta.
-Gyalázatos vagyok!-mondta és tovább lépkedett fejét lehajtva. |
A közönség hangosan újjongani kezdett.Mindenki oda volt a suhancért,aki diadalittasan pörgette fegyverét és már várta is a következő ellenfelét.A közönség másik fele azonban sajnálattal tekintett az egyszarvú felé.
Ayani gyorsan Herceg mellé lépkedett.
- Jól vagy?Testedet csupa seb borítja!Azonnal orvoshoz kell fordulni,addig egy tapodtat sem mehetünk tovább! - mondta Hercegnek ellentmondást nem tűrő hangon. |
| Homályosan látott.Felkelt.Döcögve é szégyenteljesen elindult.Inkább nem szólt semmit mikor elment Ayani melett.Minnél elöbb el akarta hagyni a várost. |
- Válaszolj! - ordította a dragzor és várt.
Ayani csak figyelte az eseményeket.Nem tudta kivenni Herceg tekintetéből mit akar jelezni.
A dragzor egyre unottabban nézte a mént,majd levette nyakáról a baltáját.
- Eredj haza,veszteském!Nem való neked az utcai párbaj. - azzal megvárta,amíg a mén feláll. |
| Nem tudott mit tenni.Nem mozdult és nem szólalt meg.Utoljára ránézett Ayani-ra és szemében minden elsötétült. |
| bocs ezt nem kellett volna vissza vonom írok újat! |
-Dögöl meg!-mondta és kirugta a dragzor kezéből a baltát és ellenfelét is kigáncsolta.Mégegyszer belerugott.Megvárta míg az felkel és újra belerugott.Majd szájába vette a lény baltáját ami eddig még a szügyében volt.Meglendítette és úgy repült ,hogy lecsapta a lény fejét.Herceg nehezen és küszködősen odalépkedett Ayani-hoz.
-Gyere menjünk!-mondta.Sebe fájt de próbálta elrejteni érzéseit.Lassan és döcögve haladt. |
A dragzor suhanc még mindig elemében volt.Sebeinél a pikkelyek beforrtak.Frissen gyógyult nyakát balra,majd jobbra megnyújtotta,ami hangos ropogást hallatott.Felkapta a baltáját a földről és Herceghez lépett.A baltát szorosan a nyakához tartotta.
- Végezzek vele?! - ordította a közönség felé,akik hangosan hol éjjeneztek,hol fújjogtak.A dragzor a ménhez fordult.
- Látod,látod.Ez a Te bajod.A düh elönt és a vesztedet okozza. - vigyorgott a markában - Nah,próbálkozol még vagy feladod,lovacskám? |
| Felnyerített.A baltát kitépt testéből.Még egyszer a kancára nézett és melső lábai összerogytak.Lassan felált és az ellenfeléhez lépett.Átszúrta szarvával a nyakát és végighúzta az egész testén és Herceg összerogyott. |
A dragzor csak még szélesebben elvigyorodott.Könnyedén felállt és a mén felé mutatta eltört karját.
- Brahium elderil! - azzal karjának már kutya baja sem volt - Sokat kell még tanulnod rólunk,dragzorokról.
Vigyorgott,majd baltáját Herceg felé dobta.Az szélsebesen,pörögve repült a mén felé és jól beleállt a szügyébe.
Ayani szörnyülködve nézte a harcot.
- 'Úgy tudtam,hogy ezek csak kis,barátságos mérkőzések!' - bámult dermedten,eszébe nem jutott volna,hogy valamelyik fél élet-halál harcra készül.
- Éji Herceg!Szállj ki míg nem késő! - kiáltotta,és ekkor érte a mént a balta csapása. |
| Valóban ronda nyomokat hagyott testén a sok szilánk.Most már tényleg ideges lett.Újra fellökte ellenfelét és újra felágaskodott ás rádobbantott a másik kezére úgy ,hogy az eltörjön.Egy sötét kéz szerüség emelkedett ki a földből és megragadta a dragzort és a falhozvágta.A kancára pillantott és tekintetéből egy kérdés sugárzott ,hogy megölje-e!ha a kanca igennnel bólint akkor átszúrja a testét.Ha nem akkor még játszik vele. |
| Megradta széttört fegyvere darabjait és hihetetlen sebességgel a mén felé dobálta azokat.A szilánkok csúnyán felsértették Herceg testét. |
Felnyerített és lábra pattant és az ugró dragzort hason rugta.Mikor ellenfele a földre került felágaskodott és az egyik fegyverére dobbantott és eltört. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
-Oké akkor látogassuk meg azt a dokit!