|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:40 - |
Megálltak a rét szélén, és körülnéztek.
- Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.
 - Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
- Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Kyara elnevette magát, de gyorsan szégyenlős mosolyba fullasztotta a dolgot.
- Hát ez szép.....Igazán megértő lehet a gazdád......Mint az enyém! - mosolyodott el szélesebben.
 Biccentett, a levegőbe rúgta magát, és gyorsan,de alacsonyan szállva a sövény felé lendült!
Felhúzta magát kicsit a sövény előtt, és hökkenten le is pottyant a földre!!!
- Ez egy labirintus! |
 Kissé vigyori észavart arcot vágott.-Nos, elég kellemetlenül!Épp ott , találkoztunk, ahol az elöbb indultunk:az erdő melletti patakparton.Inni akart, én meg nem vettem észre alacsony repülésemben.Egy szárnycsapásom fejen sújtotta, s belelüktem a patakba.Elég nagy áradás volt akkor, s a pataknek is erős sodrása volt....Ha megnem mentem, talán meg is fulladt volna....-mosolygott elpirulva, szégyellősen.
|
 -Veled megyek!-szólt egyből.
|
Körülnézett kinyújtott nyakkal.
- Arrafelé látok egy nagy sövényt - intett nyugatra.
- Megnézném.....Hátha valami izgalmas. |
-Értem!-mondta majd vissza hajolt a fűhöz.Még kitépett egy két fűcxsomót aztán újra felemelte a fejét.
-Ma megyünk tovább vagy még maradunk?-érdeklődött. |
A kancára nézett, sőt, egyenest a szemébe pillantott.
- Jó reggelt. Én sosem alszom jól...De ez nem másnak a hibája, hanem csak a saját életemé - mondta mormolva, egy utolsót nyújtózva.
- A világ, ahonnét jöttem, nagyon veszélyes hely volt, nagyon vad. Csikókortól kezdve ahhoz illő életre neveltek....Az alvás...sosem adatott meg nekem nyugdtan - magyarázta el fintorogva. |
Lassan felemelte a fejét.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Jól aludtál?-érdeklődött. |
- Az is érdekes lehetőség! Mindig lenyűgöz a Mágia sokszínűsége!! - mosolygott.
- Egyébként hogy találkoztál a nevelőddel? - lett hirtelen furcsa a hangja. |
-Ó, már értem!-világosodott fel-Igazad van, ami a több eleműeket érinti...Bár már hallottam olyanról, akinek két eleme volt...de az egyik volt a lét elem, a másik pedig az, amelyet varázsolni tud... |
- Ó nem, nem. Nem úgy értettem, hogy több lenne, hanem hogy eredetileg is ez volt-e.....Tudod erős varázsra megváltozhat, vagy akár a saját megszokástól is.....A Sötétség miatt lett például Heru....kicsit más.....De Kryannáért is soká aggódtunk.....Kyrador még épp előtte született, Thalion meg még a veszély előtt.....Hó nem is itt....Csak két csikót érinthet a Sötétség jelenléte. De reméljük nem lesz semmi baj, ellentétben a szegény orbisziek kicsi csikójával....
- Úgy hallottam sokan vannak, újabban, akik azt hiszik több elemük van. Kicsit abszurd. Attól, hogy sok varázshoz ért, péládul Éjfél, nem gondolja magát többeleműnek. Más, ha valaki monjduk beszorul kettő közé születéskor, ilyenek a Jég eleműek, akik kicsit a vízhez és a hóhoz is konyítanak, vagy a hozzájuk hasonlók. De én sosem mondtam, hogy repüléselemű lennék, csak mert jól megy. Tudom, hogy a Fény az elemem. |
-Igen.Bár még nem hallottam, hogy valakinek élete során több eleme ett volna!-nézett kiváncsian a kancára. |
Kyara megrendülten nézett Éji Táltosra.
- Sajnálom....Úgy tűnik sokkal több lény életére hatott a Sötétség, mint hihettük volna.....Meg a mértékét sem gondolhatjuk talán.....Mindig a Sötétség volt az elemed? |
-Nos,nem sokat tudok mesélni...gyakorlatilag átlagos pegazus vagyok:kiskoromban a szüleim a hegyekben neveltek fel.A sötétség idején sokat kellett harcolniuk a trollokkal.Amikor elég erőd voltam, én is részt vettem, egy-egy összetűzésben, de még fiatal voltam a Nagy Csatához, s csak ők ketten mentek el...Azóta sem jöttek vissza! |
Roquen egy rándulással felriadt könnyű álmából, és körülnézett rögtön élessé váló szemekkel. Látta, hogy nincs veszély, így felállt, és megrázta magát. Szárnyával csapott párat, hogy bemelegedjenek, majd pár falást ő is evett.
Aztán elgondolkozva a messzeségbe nézett. |
Nem sokat aludt.Amikor a napo kezdett felkelni felemelte a fejét.Lassan felállt.Legelészni kezdett. |
Roquen nem aludt még, már amennyire ő aludni szokott, de arra tanították, hogy ha nem is tud aludni, pihenjen, és azt sem tudta mit tegyen vagy mit mondjon a kancának, így némán, mozdulatlanul hevert végig a földön. |
Egyenlőre nem bírt elaludni.Felkelt.Ránézett Roquen-re.Elindult galoppban.Leírt néhány jó nagy kört.Újra leheveredett.Mostmár elaludt. |
- A társaim nem számítanak, nem kell őket sajnálni - mondta keményen.
- Mindig is megoldottuk a dolgainkat - tette még hozzá.
Leheveredett ő is.
- Nem számít..... - mormolta még, ahogy testére simította szárnyait, letette fejét, és lehunyta szemeit. |
Lehajtotta a fejét.
-Bocs!-mondta.Hamar oda értek a fákhoz.Lefeküdt az egyik fa tövébe.A földre hajtotta a fejét de nem bírt aludni. |
Roquen hátrakapta a fejét, és elképedten meredt a kancára. Aztán megrázta a sörényét, és torokköszörülés után azt mondta:
- Nem számít......Menjünk - mormolta, és továbbindult a fák felé. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
Biccentett, a levegőbe rúgta magát, és gyorsan,de alacsonyan szállva a sövény felé lendült!
Kissé vigyori észavart arcot vágott.-Nos, elég kellemetlenül!Épp ott , találkoztunk, ahol az elöbb indultunk:az erdő melletti patakparton.Inni akart, én meg nem vettem észre alacsony repülésemben.Egy szárnycsapásom fejen sújtotta, s belelüktem a patakba.Elég nagy áradás volt akkor, s a pataknek is erős sodrása volt....Ha megnem mentem, talán meg is fulladt volna....-mosolygott elpirulva, szégyellősen.
-Veled megyek!-szólt egyből.