|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Toronto mérgesen összehúzta szemeit, s leült a kanca előtt.Látszott, hogy készülne valamire....
 ....de Aqene közéjük lépett, s kicsit hátrébb tessékelte a kölyköt.Ezután kicsit furcsán nézett fel a kancára.
-Csak a köszönömöt várta, amiért talpraállított!De...nyugodj már meg egy picit!Ennyire csúnyák lennénk?Ez a kölyök segített neked, a falka a közelben sincs.....
Mi bajod van???
|
 Arilin nagyon nem értette mi történik vele, így többször is rémülten felsikított, elvégre a járkáló nyuszi is elég szokatlan látvány, hát még ha az lebegtetni kezdi, de akkor ijedt csak meg igazán, amikor a fura kölyök elé állt!
Fájós lábát nejezen mozgatva próbált hátrálni, és közben nyafogva beszélt a kölyökhöz, de szemében közben riadalom ült:
- Mit akarsz tőlem? Miért nézel így? Én nem tudok most futni vagy játszani veled! No mi az? Nem tetszik, hogy itt vagyok? Dehát hová mehetnék? Mit bámulsz rajtam?! |
Hátrapillantott.
-Toronto!Te mit keresel itt?-kérdezte, de a néma kölyök, mint mindig, nem válaszolt.Aqene újra a kanca felé fordult.
-Ő Toronto!Egy a falkában lévő kölykök közül!Elképesztő nagy ereje van, de az egész falka mit sem tud róla, ugyanis nem beszél....
-Szerintem az egész falkát el tudná tenni láb alól, ha akarná...
-Szerintem kinézett téged magának!Lehet segít neked.....vagy nem tudom...bizonytalanodott el...
Toronto nagy izzó szemei végig a kancát lesték.Toronto első mozdulata az volt, hogy nyusziját a földre csúsztatta.A nyuszi egyszeriben felállt, s a lóféle lény felé kezdett ballagni.Amikor a nyuszi hozzáért a kancához, a teste egyszercsak ebegni kezdett.Mintha egy szellem emelte volna fel és irányította volna a peguni testét, ugyanis talpraállította.....
A lebegés megszűnt, a anyuszi összeesett, de Arilin a lábán állt....
Toronto odasétált, felvette a nyusziját, s várta a köszönömöt.... |
Arilin megrezzent, mert feltűnt neki a villogó fehér szempár a nagy farkas mögött.
- Az ki? - kérdezte sírós, rémült hangon, összehúzva magát a fűben, mint egy őzgida!
- Miért bámul?? |
-Én kérek bocsánatot!-lépett vissza hozzá-Nem tudtam, hogy alszol.
Toronto még mindig hátulról figyelte a kancát...látszott, hogy igen-igen koncentrál....
|
Felriadt az érintésre, és ijedtségében nagyot csaoptt a szárnyával, szinte elsöpörve a hímet. Csak későn vette észre ki jött oda hozzá....
- Bocsánat - motyogta halkan, kicsit feltámaszkodva. Szégyellte magát, hogy bántotta a farkast, de eléggé félt is ahhoz most, hogy ne akarja újra megtenni egy hirtelen feltűnő idegennel. |
Aqene nem szerette, ha -akár idegent is- sérülten csrben hagynak.Egy óra múlva visszanézett Arilin felé.Mikor látta, hogy nem mozdul, odarohant, s böködni kezdte az orrával.
-Hahó!Élsz még?
Észre sem vette, hogy Toronto követi.A kölyök a nagy hím mögött állt, s nagy, izzó, fehér szemeivel bámulta a kancát.
Közben a falkából néhány farkas, úgy döntött körülnézni támadt kedve.Lehet, hogy Derondo fárattságból, de rávágta, hogy mehetnek, s ez volt a lényeg....
|
Arilin hatalmas, fehértollú szárnyaiba burkolózott, egészen összekucorodva a mező füvén. Nagyon rövid ideig sírdogált így, mert hirtelen ólmos fáradtság tört rá, és ájulásszerű álomba zuhant. |
-Hát ahogy akarod!Csak egy tényleg egy utolsó kérdés: Őszintén!Mit fogsz csinálni itt egyedül?Van néhány farkas a falkában, akik ha erre tévednek nem segíteni akarnak majd....de ahogy akarod...-mondta kissé szórakozottan, majd Pandával az oldalán visszaindult a falkához.
|
- Hagyjatok békén! - nyafogta fáradtan, és szárnyait nagynehezen felemelte, hogy elkezdje velük dörzsölni arcát, mint a nyűgös, nagybeteg kisgyerek a képét, mielőtt sírvafakad.
Elege lett a nagyokos hímből, aki csak szórakozik rajta, és a fekete-fehér faggatózóból is. Csináljanak, amit akarnak! |
-Ahogy gondolod!Mondtam!Itt is hagyhatunk, s boldogulj egyedül!-mondta Arilinnak.
-Csak egy kérdés!-lépett közelebb Panda-Mi történt egyáltalán, hogy nem tudsz felállni?
|
A hirtelen, szinte a semmiből előbukkanó farkas nagyon megijesztette! Főleg a szavaival! Már éppen varázsolni készült, amikor az Aqene nevű lény megvédte. Arilin bizonytalankodva méregette őt is, de lassan hinni kezdett neki. Főleg, mikor a másik, még vadabb farkas elment.
- Afrai Falka? - kérdezte bizonytalanul - Akkor még többen vagytok? - riadozott elkerekedő szemekkel, főleg, hogy az elképesztő külsejű farkasféle lény előkerült. Tényleg többen vannak....
- Én nem tudom mi bajom van, lehet, hogy nem is gyógyító kell nekem - mondta őszintén, a fekete-fehér lényt vizslatva, a fűbe lapulva. |
-Hát szép!Segítenék, Te buta, ha nem vetted volna észre!
 -Az evést vállalom!-ügetett közelebb, s szólt közbe a már kíváncsi, mély hangú, kissé komor Rabló.
-De itt van a közelben a falka, majd osztozunk!-vigyorgott halkan.
-Fejezd be!Pegunit nem eszel!-torkolta le sötétszürke farkast, majd visszafordult a lóféle felé.
-Figyelj!Ha bántani akartunk volna, már rég bántottunk volna!A nevem Aqene, s afrai vagyok!Az Afrai Farkas Falka tagja.Így már jó?
-Van köztünk pár gyógyítani tudó farkas!De ha gondolod, izz is hagyhatunk!
Rabló látta, hogy rá nem lesz szükség, úgyhogy inkább visszaballagott a falkához....úgyis van más dolga is.
 Panda viszont közelebb lépdelt a fekvő máguslóhoz.
-Üdv!-biccentett a peguninak.
|
Elhallgatott, amikor a nagy hím kinevette, de a szavait hallva megsértődött! Rendben, ezek szerint talán nem falják fel, de nem kéne így bánni vele!
- Én nem hisztizem! - fortyant fel.
- Honnan kellene tudnom, hogy megbízható vagy-e? Farkas vagy! Azok mindenféle lényt megesznek! Ki vagy te és milyen gyógyítóról beszéltél? - kérdezte gyanakodva, távolságtartón.
Az biztos nyilvánvaló volt, hogy nem tud felkelni. |
Aqene a kanca első szavaira igencsak elképedt, majd hangosan felnevetett, amit aztán nem igazán tudott abbahagyni.
-És még Én tartom a távolságot!-nevetett jóízűt-Dehogy akarok belőled enni!Ellenkezőleg!Segítenék!Látom fáj a lábad!Fel tudsz állni egyáltalán?Van köztünk néhány gyógyító....ha nem hisztizel szívesen segítenek....
|
Rémülten kapta fel a fejét a hangra, hiszen azt hitte egyedül van. De ezek szerint valaki rajtakapta ebben a kiszolgáltatott állapotában!!! Szégyenkezve és ijedten kereste a hozzá szólót, de elszörnyedt, mikor a hatalmas farkashímet megpillantotta. Erősnek tűnt, izmosnak, tagbaszakadtnak, tömörnek, egy fémtövises nyakörvvel! Biztosan ragadozó és hatalmasat harap!
- Menj...menj innen! Nem mész innét?! Belőlem nem eszel! Nem csapsz be! Én erős mágus vagyok, tűnj el innen! - kiabálta megremegő hangon, habár próbált ijesztő lenni, és megpróbált felkelni, de ezzel csak azt érte el, hogy arca eltorzult a fájdalomtól, és visszazuhant a fűbe.
- Ne gyere közelebb! - kiabálta még hisztérikusabb hangon, amikor feltűnt neki, hogy a farkas még mindig ott állt mellette...és méregeti..... |
 Derondo bizalmas beszélgetésbe kezdett egyik falkatagjával, Astorral, mikor a közelben nyerítést, sírást hallott meg.
Felsóhajtott.
Kihúzta magát, majd felugrott egy farönkre, hogy belássa a terepet, s falkáját.
-Áhh....Aqene!Kérlek nézd meg az érkező, igen elkeseredett hangúnak tűnő idegent!....Rabló!Fedezd őt!Ha semmi baj, visszajöhetsz!...Panda!Te pedig menj velük, s ha bah van gyógyíts!-adta ki a parancsokat, majd visszaugrott Astorhoz.
Aqene Reversre tekintett, majd elindult, hogy végezze feladatát.De mégegyszer visszapillantott....
Sóhajtozva szimatolt a levegőben, mikor észrevette a fűben fekvő, sírdogáló pegunikancát.
Hamar elfeledett mindent a döbbenettől, mert ily nemes lényeket még nem látott ilyen elkeseredettnek.
Odarohant hozzá, hogy segítsen, de eszébe jutott, hogy ez lehet nem jó ötlet.Tartani kell a távolságot az első lépéseknél.Megijedhet és rosszabbra válhat a dolog....sokkal rosszabbra.....vagy neki is ronthat Aqenének, bár ezt nehezen tudta elképzelni.
A farkashím pár lépésre megállt a lénytől, hogy tisztámn láthassák egymást, várt egy kicsit majd megszólalt.
-Üdvözöllek!Mi történt?Talán tudok valamiben segíteni?
Rabló és Panda közben távolabbról figyelték a párost, ha baj van, közbelépnek....
|
Arilin puhán huppant le a mező dús füvébe, és elkeseredetten sóhajtott egyet. Máskor semmiféle hangja nem volt a leszállásának.....
Végignézett magán, aztán legyintett és elfintorodott. Csoda, hogy ideért. Még jó, hogy erre a füves részre ráakadt, mert különben a leszállásból baj is lehetett volna. Óvatosan hajtogatta össze nagy szárnyait, aztán nekiesett a fűnek, mert úgy érezte éhen fog halni, habár a fájdalom eddig feltartotta.
'Most vajon mihez kezdjek?' töprengett magában, és nem tudta legyűrni szorongását. Ha önvizsgálatot akart volna tartani, alighanem az első néhány perc után elkezd sírni. Annyira meg volt ijedve! Nem látszott rajta, nem is mutatta, sőt magának sem ismerte be ezt. Ilyen lélek volt....
Ötpercnyi eszegetés után arrébb akart lépni, de rosszul mozdult, és a lába beakadt egy fűcsomóba! Megrémülni sem maradt ideje, csak azt érezte, hogy nagyon-nagyon vakító fájdalom lobban a vállától végig lefelé, aztán elesett!
Egy másodpercig betöltötte a döbbenet, aztán a fiatal kanca halk, magas hangon sírva fakadt a fűben fekve! |
Aqene is közelebb lépett Revershez, de csak biccentett neki....
 -Én Algon vagyok!A szárnyas farkas Doren, a nyakláncos Gordon és a most érkező nyakörves pedig Aqene!-mutatta be társait.
Aqene végig-végig Reversen tartotta a szemét, de egy szót sem szólt.
 -Mi van veled, Aqene?Nem szoktál, így....ilyen csöndben lenni?Szerelmes vagy?
-Mi?Hogy?...Semmi, csak merengtem....-válaszolta kissé zavartan a nyakörves farkas.
-És ki a gazdád?-kérdezte Syrena. |
*Meglepetten pillantott a három közvetlen falkatagra. Nem akart udvariatlannak tűnni, így gyorsan viszonozta a bemutatkozást.*
- A nevem Drayok.
*Lopva oldalra pillantott, ahol Revers-t sejtette, de testvérének hűlt helye volt! Mivel elég nagy lett a nyüzsi körülöttük, be kellett érnie a ténnyel, hogy Revers itt van valahol a közelében, biztonságban.*
*Revers fülét hegyezve, mosolyogva válaszolgatott a kérdésekre. Először persze bemutatkozott.*
- A nevem Revers és csak a véletlennek köszönhetem, hogy erre tévedtünk Drayokkal.
*Érdeklődve pillantott végig a három farkason és a nevük után érdeklődött.* |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
Arilin nagyon nem értette mi történik vele, így többször is rémülten felsikított, elvégre a járkáló nyuszi is elég szokatlan látvány, hát még ha az lebegtetni kezdi, de akkor ijedt csak meg igazán, amikor a fura kölyök elé állt!
