Témaindító hozzászólás
|
2007.08.15. 23:07 - |
Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Döbbenten nézett Pallasra. Mi lehet a baj? Talán egy rossz emlék? Talán Hébé mondott valami megrázót?
A fiatal "rokonra" pillantott, és intett neki fejével.
Hébé magától is menni akart, ahogy a nagy kancát látta, így most gyorsan meghajolt, és felszívódott.
- Pallas, drágám, mi baj? - lépett a pegunival szembe.
Szárnyával letörölte könnyét és aggódva nézett rá, hisz talán valahogy az Örök Tél is megárthatott!
- Mondd el kérlek mi bánt, szerelmem! - kérte halkan, fejét Pallaséhoz érintve. |
*Igen, Pallas tudta. Ameno-ra sok dolog vár. De mindent csak sorjában!
A lelke méllyén tudta, hogy sok izgalomban lesz még részük, míg Ameno felnő. Úgy szereti a családját! Mihez kezdene párja, Zeiron nélkül? Minden nap megköszönte, hogy a Sors összekötötte útjukat.
Most viszont... olyan végtelenül fáradtnak érezte magát a sok megpróbáltatás után! Úgy érezte, nem tesz meg mindent szeretteiért.
Némán pillantott maga elé, miközben arcán egy árva könnycsepp gurult.* |
Ő is bólintott Pallas szavaira.
- Ó, nagy öröm és megtiszteltetés volt! - legyintett szárnyával.
- Hisz Ő a Nyugodt Síkok örököse! - mosolygott szélesen, megrázva sörényét.
- Nagyon okos kiscsikó és nagyon lelkes! Büszkék lehettek rá! |
*Pallas hálásan mosolygott Hébére.
Gyorsan Ameno mellé lépett, felemelte szárnyaival a kiscsikót és a hátára tette. Kedvesen megcirógatta a kicsit.*
- Nagyon hálásak vagyunk. - *fordult a peguni felé.* |
- Áh, elaludt - mosolygott boldogan, ahogy egy hirtelen lépés után szinte a semmiből újra Hébé és Ameno előtt termettek.
Pallasra mosolygott.
- Minden rendben! Nem igaz?
- Áh, üdv! - köszönt halkan és mosolyogva. Eddig éberen őrizte a csikó álmát, de most megrázta a sörényét és fintorogva elmosolyodott.
- Nem volt semmi baj, habár a kívánsága nagyon érdekes lett! Majd meglátjátok! |
*tanácstalanul nézett körbe, mintha abban bízott volna, hogy szülei egyszer csak előtoppannak.
Hiányoztak már! Fáradt volt... kimerítette a sok izgalom, de úgy, hogy apja védelmező alakja nem volt a közelében, nem akaródzott pihenni neki...
Hébé lábai elé sétált és lefeküdt a mező puha füvére.* |
- Valahol, ahol a térkép nem mutatja őket... - mormolta.
- Vagy talán....épp útban vannak? Vagy rejtőznek? Vagy itt vannak valahol - nézett körül. |
- A térkép - *ismételte halkan, majd ismét kinyitotta a térképet és szüleire koncentrált.
Eltelt 1 perc, majd még egy... de nem történt semmit.
Mikor újra kinyitotta szemeit, a térképen egy lény sem volt.*
- Akkor hát hol lehetnek? - *fordult Hébéhez.* |
- Hát tudod, a térképeddel egy pillanat alatt rájönnénk... - mondta pajkosan, de aztán komolyan folytatta:
- Ez nem lehet nagy táj, könnyen rájuk fogunk akadni. |
*Komoly kifejezéssel az arcán bólintott, összehajtogatta a térképet és tollai közé csúsztatta óvatosan.*
- Vajon merre lehetnek még apuék? Olyan rég elmentek már... |
- Zseniális! - hűlt el a mosolya.
- Nagyon vigyázz erre, kicsi Ameno! Értékes és nagy veszélyt is rejt magában... |
*Ameno ezt egy újabb kihívásnak vette és heves bólogatásokba kezdett. Másodszorra már sokkal hamarabb meglelte a keresett személyt.
Az első pötty fölött eközben megjelent egy kis köd, ami lassacskán összeállt névvé. A térkép megnevezte az egy-egy pontot!
Hamarosan Fortissimo is kapott egy kis pöttyöt a térképen.* |
- Elképesztő! - suttogta a pöttyre meredve, elmosolyodva.
- Meg tudod találni...Fortissimót is? - kérdezte lelkesülve. |
*Vigyorogva válaszolt:*
- Igen! |
- Nahát, működik! - lelkendezett.
- Mozog?? - hüledezett. |
*Várakozón nézett Hébére.*
- Legyen Alcar. - *egyezett bele. Ránézett a térképre és erősen koncentrált a névre. Egy ideig nem történt semmi. Már kezdett volna aggódni, de ekkor halványan kezdett derengeni egy jel.* |
Elondolkozó lett az arca.
- Nem is tudom...Habár...Nos, van egy eriszi pegazus, furcsa lény, Alcar a neve. Vajon ő merre kóborol az új időkben? |
*Hébéhez fordult.*
- Kire vagy kíváncsi? |
Lelkesen mosolygott.
- Miért is ne! |
*Felnézett a pegunira és bólintott.*
- Pont ilyennek képzeltem el. Csodálatos!
*Izgatottan szökkent néhányat.*
- Kipróbáljuk? |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|