Témaindító hozzászólás
|
2007.08.23. 13:17 - |
Lunur lassan sétálgatott a Tundrán.Legjobb "barátnőjét", szinte testvérét kereste, Arast.Úgy volt, hogy itt találkoznak.Sajnos rá kellett jönnie, hogy Aras még messze jár.Úgy döntött addig pihen egyet.Bemászott egy nagyobb fenyő alá és lefeküdt, de semmiképp sem aludt el. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Igen!Egészen biztos!......Deeee...remélem nem lett baja!
Ahogy Lunur befejezte mondatát, Aras vágtatott be közéjük.Alig tudott megélni!Meg sem szólaltak és Lunur és Aras egymás nyakába ugrottak az örömtől, hogy láthatják egymást.Csak ezután fordultak Hóreményhez!
-Szia!Én Aras vagyok!
-Én pedig Lunur!-vágott még közbe.
-Bocsi a késésért, de nem akartak beengedni a birodalomba!-mérgelődött.
|
Megkönnyebbülten sóhajtott, és mosolyogva közelebb ment.
- Az én nevem Hóremény. Bevallom, féltem, hogy egy medvébe vagy farkasba botlottam! Örülök, hogy nem így lett!
Körülnézett.
- Biztos, hogy itt lesz találkozód? - kétkedett. |
Lunur felállt és úgy válaszolt.
-Üdv!Köszönöm a kérdést, minden rendben, csak várok valakire!.....Egyébként Lunur vagyok! |
A tundrán vágtatott át, jókora lendülettel, vidám mosollyal, mikor észrevette, hogy valami előszürkéllik egy fa alól.
Azonnal fékezett, mert egyfelől lehetett valami vadászó lény, másfelől egy bajbajutott.
- Üdv! Minden rendben? - kiáltotta oda kissé bizonytalan hangon. |
Lunur lassan sétálgatott a Tundrán.Legjobb "barátnőjét", szinte testvérét kereste, Arast.Úgy volt, hogy itt találkoznak.Sajnos rá kellett jönnie, hogy Aras még messze jár.Úgy döntött addig pihen egyet.Bemászott egy nagyobb fenyő alá és lefeküdt, de semmiképp sem aludt el. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|