|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.20. 15:09 - |
Fayu hatalmas kanyarokat leírva szórakozott az égen! Élvezte az erejét!
Lendülete egy szélviharé volt, kecsessége talán egy fényből született főnixéhez lehetett hasonlatos, vagy az egyetlen hozzá méltó lényhez: egy szerencsesárkányhoz! |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 - Sötétben jobb, mint nappal! - dicsekedett vigyorogva.
|
 Elhaló viszhangként préselte ki magából z utolsó hangot és elmosolyodott Fayu megjegyzésén.
-Hát, valóban szokatlan dolog!-nevetett.
-Milyen éles a látásod?-kérdezte hirtelen. |
Tetszett neki Lindé kiegészítése! Sokkal teljesebbé lett tőle a dala! Lustán körbekanyarogta a másik sárkányt, miközben néha váltogatta a hangfekvést: hol magasan, hol mélyen szólt. És persze Lindé hangja tökéletesen követte....
Elvigyorodott, és mikor a Nap utolsó sugara csillant még egyet a pikkelyeiken, arra gondolt, milyen furcsa: ő Lindét kanyarogja körbe, míg Lindé dala az ő hangjával teszi ezt!
Végigdübörgött még egyszer a világon a daluk, utoljára beleégetve ezt az örökemlékű zengést a lelkekbe és szívekbe, aztán Fayu elhallgatott.
- Sötétben nem énekelni szoktam! |
Lindéé inkább ünnepélyes volt, mint szívfájdító, mégsem emelt semmit sem a hangulaton, legfejjebb egy új szint vitt bele...
A Nap-úgy tetszett-lassan bandukol le, hogy halhassa még a két sárkány énekét, melyet talán senki más nem hall.... |
Mosolyogva bámult a fénybe, és kinyitotta a száját!
Megállás, szünet nélkül ömlött ki rajta egy olyan szívfájdító hang, amit sosem felejt el, aki hallja. Egyszerre volt harangok zengése, patakok és folyók csobogása, meg egy mélyebb lüktetés, talán a szívé, a vér dallamos zúgásába vegyítve. |
Mély levegőt vett, alig láthatón, testét is máshogy fújta fel, mint amikor szoksásosan lélegzik.A levegő kifújásával ő inkább hallhatóbb, mint rezgőbb, mégsem füllel hallható hangot préselt ki magából, amely inkább lélekre hatott.Szavak nélküli volt, csak a puszta hang.Nőiesebb volt, mint Fayué, vagyis magasabb hang, mégis néha alábukott, a rezgésnek, átadva a helyét neki.E kombináció gyönyörűen "hangzott", s bár nem erőltették meg magukat, mégis messze elrepült.
S mintha a Nap még egyszer rájuk vetné aranyos fényét, kifejezve örömét, hogy ilyen szépen búcsúznának el tőle... |
Fayu erre elmosolyodott, és alig moccanva, emelkedni kezdett, mintha csak a levegő emelné! Lindé szemébe nézett, és lassan, belőle kiindulva, inkább érezhető, mint hallhatő rezgés töltötte be a levegőt, felpezsdítve a vért és az elmét! |
-Te viccelsz?!Vajon szórakoztam valaha is életemben jobban, mint ma?!-kis idő után kacagva hozzá tette-Bár, ezt csak én tudhatom, hát válaszolok rá magam:SOHA! |
Töprengőn ő is a Nap felé pillantott.
- Nos.....elég különlegesnek érzed hozzá az ittet és a mostot? |
Gondolkodott.Körülnézett.A Nap már lemenőben volt.-Hamar elment ez a nap!-mosolygott-Mit szólnál, ha énekkel búcsúztatnánk ezt a csodálatos napot?Azt hiszem, ez a birodalom még nem hallott szerencssárkányt énekelni! |
Lindé fölé tekeredett.
- Nos, mivel folytassuk? Mihez lenne kedved? |
Nem akarta leállítani Fayu gondolat menetét, ilyenkor amúgy sem lehetett leállítani.Csak mosolygott, a végén pedig már nevetett, annyira szórakoztatta a sárkány vígsága. |
- Szerintem csodás lehet! - kiáltotta túláradó jókedvtől csillogó szemekkel.
- Gondolj csak bele! Sosem maradsz vitapartner nélkül! Mindig vigyáz rád valaki.....És az a sok ész, amibe két fejbe fér! Csoda, ha nem csorog ki a többfejű sárkányok fülein! Vajon mekkora lehet fejvesztés után az észvesztés? Észbontó kérdés! Huhú! Ha két hétfejű sárkány összeverekszik, mekkora egy-egy alkalom után a fejetlenség? - lovagolt tovább egyre vidorabban a szavakon nagy kanyargásokkal röptében. |
-Hát nem lehet egy kelemes dolog!Pláne, ha a fejek nem értenek valamiben egyet!-vitte tovább jókedvűen a gondolat menetet.Életében nem találkozott még olyan természetű lénnyel, mint Fayu, s ez a jókedv eleinte szokatlan volt neki, s most meg már ott tart, hogy nem tud haragudni a sárkány szeleburdiságára, sőt, ő is nevet a dolgokon! |
- Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Mea culpa! - hajtotta le fejét naaagy bűnbánatában, aztán újabb szelet támasztott, de ez a hátára vette őket, aztán segített megállni erejével. Lassan megálltak az ellenszélben, és Fayu néhány nagyobb rándulás után kilazította a tekervényt, ami a derekuk akart lenni.
- Így jobb, nem? - kérdezte vigyorogva, ahogy lassan szétkígyóztak.
- Bevallom, kezdem sejteni milyen lehet többfejű sárkánynak lenni! - nevetett. |
-Te csak ne nevess!-játszotta a sértődöttet-Ha ilyen viharokat szabadítasz rám, legközelebb vissza se jövök!
Majd a gazdátlan farokra nézett.Ismerős volt neki...
-Várj, kiderítem!-s próbálta mozgatni a sajátját.A kérdéses farok mozgott.-Áh, azt hiszem az enyém!
"Mostmár csak megállni kéne..."
-Héj, a helyett, hogy kacagnál, nem kéne azon törni a fejed, hogy hogy kéne megállnunk?-vigyorgott. |
Lindé nagyon meglepte! Puszta erővel átverekedte magát a szélviharán, mágia nélkül, és visszafelé tartott!
'Huhúúú! Nem semmi!' vigyorgott.
De aztán orra összeráncolódott.....Nem úgy tűnt, mintha Lindé fékezne! Elkerekedtek a szemei, amikor elemi erővel elsodródtak, de a meglepetése egy pillanat alatt tovatűnt, és zengőn felkacagott, vígan rátekeredve a másik sárkányra.
- Nahát, Lindé! Nem tudsz tőlem elszakadni? Milyen szoros ez a kapcsolat! - kacarászott.
Még jó, hogy az ég végtelen! Volt helyük a repkedésre.
- Mondd, ez most melyikünk farka? - nézett szembe egy gyöngyházszín taggal zúgásukban a nevetéstől remegő oldalakkal. |
"Ajjaj!"lepődött meg, s máris siklott a szél elől.Adrenalinja megnövekedett, mivel a folyamatosan gyorsuló szélroham őt is gyorsulásra késztette.Egyszerre izgult, s remélt, hogy megmarad ez a pici előnye a széllel szemben.De nem félt!Ó, mennyire nem félt!Boldog volt, életében még ennyire sose volt boldog!
Mikor Fayu márcsak egy pontnak tetszett, hirtelen beléhasított egy gondolat "Itt ne hagyd!", s ehhez híven egy vadkanyarral egyenesen a szélbe vágott!Sörényét szinte tépte a hatalmas erő, s neki is meg kellett feszíteni izmait, ha tartani akarja irányát.Szemét behunyta, s csak tört előre és előre!A szél néha felkapta, de ő egy pördüléssel irányba állt és tovább küzdött.
Végül ő győzött!A szél tovább száguldott, s ő kikerült belőle, de eggyel nem számolt:olyan erővel küzdött a szélben, hogy felért volna annak a gyorsaságával, így amikor kijutott belőle, nem lassított, s már lendületből is ilyen gyorsan tartott Fayu felé, s nem tudott fékezni.
Neki ütközött, s megint összegabalyodtak.... |
Szél támadt..........Irdatlan, hatalmas szél. Fayu behunyt szemekkel élvezte, lassan visszafogva zuhanását, majd végül hanyattfekve a semmin élvezte az irdatlan orkánt, ami lassan megszületett körülötte!!!
S egy pillanatra rá, amint létrejött, Fayu szemei felpattantak, egyetlen fordulattal hasra perdült, és hatalmasat zendült!!! Mintha a világ szívének kristályharangja szólalt volna meg! A zúgás szétsöpörte a szélrózsa minden irányába a hatalmas erejű szelet, ami rohanásában fényleni kezdett!
Fölényesen felvigyorgott.
'Na ezzel mihez kezdesz!' |
Mosolyogva nézte, ahogy zuhan.Nem vette komolyan, ezért csak egy helyben maradt... |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Sötétben jobb, mint nappal! - dicsekedett vigyorogva.
Elhaló viszhangként préselte ki magából z utolsó hangot és elmosolyodott Fayu megjegyzésén.