Témaindító hozzászólás
|
2007.10.03. 23:01 - |
Óvatosan leereszkedett a furcsán szép talajra.
- Tetszik itt? - kérdezte különösen mosolyogva az utána jövő Csillagfürtöt. Nagyon furcsán érezte magát itt!... |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Mondd Lwyll - kezdte lassan - hogy érted ezt? Elmondanád nekünk?
Elkezdett pityeregni.
- A nagyréten voltunk, anyuka is meg a lidik is, meg mindenki. Játszottunk, sokat. Aztán jött sok zaj, fények fentről, nagyokat csaptak a földbe. Anyuka és mindenki futni kezdett, de én elestem......Láttam, ahogy ilyen nagy micsodák jötték mindenfelől - bökött a felhőkre-, és aztán nagy mumusok jöttek le, elvitt mindenkit, csak engem hagyott ott, hasaltam a hidegben, nagyon féltem! Senki sem jött vissza értem, anyukát azóta sem láttam......
- Nem kell félned - súgta.
- Mi megvédünk, nem engedjük, hogy elvigyen a mumus! Anyukát sem vitte el örökre! - hazudta félig-meddig. A csikó nagy szemekkel nézte rá, félig hitetlenkedőn, félig reménykedve.
Csendbüszkeség megeresztett neki egy mosolyt, és gyorsan kapkodva a lábát elindult.
A csikó megnyugodott, és hamarosan el is aludt, így Csendbüszkeség kissé háborgó lelke is lehiggadt. |
*Meglepetten, leblokkolva nézte a kis unikornist.* |
Bólintott párjának, és felemelte a csikót.
- Nem lesz semmi baj - mondta halkan.
De Lwyll valósággal reszketett és egyre a felhőket nézte!
- Anyukát is egy ilyen fönti mumus vitte el - kezdett szepegni.
Erre már döbbenten nézett Csillagfürtre! |
*Csillagfürt először nem értette a dolgot, míg Ő is fel nem pillantott az égre.
Nagyot sóhajtott és párjához fordult.*
- Keressünk fedezéket, ha csak nem akarunk elázni. |
Csendbüszkeség is bíztatón, kedvesen nézett a csikóra.
- Jönni fog a mumus - suttogta, felnézve az égre, ahol nagy, hóhasú felhők gyülekeztek és vándoroltak. |
*Szeretetteljesen nézett párjára, majd megbökte szárnyával, ezzel jelezve, hogy kicsit menjen odébb.
A kis törékeny csikó mellé lépett és lehajtotta a fejét.*
- Tudok segíteni? - *kérdezte kedvesen.* |
Csendbüszkeség hátán közben Lwyll mozgolódni kezdett.
Hátrafordult hozzá
- Minden rendben? - kérdezte nyugodtan.
A csikó csak megrázta a fejét, és lefelé kezdett csúszkálni.
Óvatosan letette, de a lény meg sem mozdult.....
- Hm.....
Segélykérőn nézett párjára.
- Talán valami kancás dolog lenne? Menjek el? |
*Elmosolyodott párja szavait hallva.* |
Elmosolyodott.
- Az Élet egén mindig jönnek viharfelhők. Attól vagy erős, különleges és jó, ha meglátod a viharfelhők ezüst szegélyét, ami a Napot ígéri - mondta békésen. |
*Értetlenül pillantott párjára.*
- Ez nem értem... |
- Én is, kedvesem. Én is - súgta vissza mosolyogva.
- És mindig megkeressük az ezüst szegélyt - mondta halkabban. |
*Mosolyogva fúrta orrát párja dús sörényébe.*
- Örökre melletted maradok, ezt megígérem neked. |
Elmosolyodott.
- Akárhogyan is, most boldog vagyok! - vallotta be hangosan.
- Kevés dolog miatt kell aggódnom végre! Itt vagy velem - nézett szinte ragyogón párjára. |
*Viszonozta párja csókját, majd Ő is a csikóhoz fordult és a kicsi arcát fürkészte.*
- Úgy látom, tetszett neki. - *állapította meg.* |
Cuppanós csókot nyomott párja arcára.
Aztán hátranézett a csodálkozó csikóra, aki még mindig csendben üldögélt a hátán.
- Remélem tetszett az első repülés! Ne aggódj, majd megszokod....Ezt a helyet pedig majd megérted, ha nagy leszel..... - mondta nyugodtan. |
*Hirtelen elfeledett minden gondját-baját, amint talajt ért.
Párja kérdésére lelkesen bólogatott.* |
Óvatosan leereszkedett a furcsán szép talajra.
- Tetszik itt? - kérdezte különösen mosolyogva az utána jövő Csillagfürtöt. Nagyon furcsán érezte magát itt!... |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|