|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.21. 13:50 - |
 Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Daclose feltápászkodott.
- Megmaradok......Nem gond, már kerültem rosszabb helyzetbe is - felelgette.
Megrázta magát, összetekerte a szárnyát, és elindult felfelé.
- Megyek, lefekszem. |
-Na ebből mostmár tényleg elég!-Ordította a tulaj, és egy gyors varázzsal négyszeresére nőtt. Leszedte Daclos-ról az őt támadókat.
-Mindenki tűnjön el, aki nem itt alszik!-ezzel a fél vendégsereg elrohant. A nagy része valójában a szálló vendége volt, de úgy megijedtek, hogy elrohantak.
-Jól vagy?- sietett ode Isisse a ménhez-Nagyon megsérültél.
A tulaj is odament, már lekicsinyedve.
-Elnézést kérek az incidensért. |
Sajnos a tömegből már egész sokan köréjük álltak, így szinte párbajteret alakítottak ki, elzárva az öreg, hatalmas törp kocsmárost Daclose-tól és a két kegyetlen fenevadként csapdosó lénytől! Vadul kiáltoztak nekik, de a nagy peguni beszorult egyikük alá, szárnyait sem tudta használni, így javarészt csak szarvával szúrt, hasított vagy esetenként harapott, miközben tűrte az ütleget és fenyegetőn nyerített!
Hatalmas volt a ricsaj, de egy dolog biztos volt: a verekedésnek egyhamar nem lesz vége! |
Megjelent a tulaj.
-Mi folyik itt?-Bömbölte
-Valaki felborította Daclose-t, aki még többjüket felboratotta.- modta Isisse
-Abbahagyni a verekedést!-Ordított tovább. |
Hirtelen valaki hátulról meglökte Daclose-t, aki elbotlott egy székben, és vagy három lény borult fel végül! Mögötte egy elég ocsmány külsejű gómféle állt, vigyorogva, előtte meg egy törp és két ogreszerű emberféle állt fel a romok közül. Mindnek dühösen villogott a szeme. Daclose-nak nem maradt ideje sem elnézést kérni, sem magyarázkodni vagy a bajkeverőt előállítani, mert a hármas rátámadt! Hátraugrott, újabb lényeket borítva fel, aztán védekezpn maga elé kapta szárnyát.
Hamarosan óriási csetepaté alakult ki a szűknek tetsző teremben! Asztalok-székek borultak fel és törtek össze, lények estek egymásnak, Daclose és a két ogre meg középen hempergett egy gombócban dulakodva. |
-Rendben, Nagyon köszönöm!-mosolyodott el Isisse. |
- Mindenki így lehet ezzel először - mosolyodott el.
Elindult a ház felé. A nap már lassan amúgy is lement, tüzek gyulladtak a fáklyatartókon, füstök áradtak a kéményekből. Minden olyan barátságos és otthonos volt, hogy Daclose maga is elazult tőle mindig, ha látta.
Beléptek a nagy ajtón, és valódi tömegbe léptek be! Hozzájuk hasonló kevés volt, de nemcsak törpök ültek a nagy pultnál, hanem emberek, fél-lények is, és a legtöbben nagyban ettek-ittak. Asztalok, székek közt ügyeskedett át a hatalmas peguni, a hosszanti fal mellett végigfutó pulthoz. Néhány mogorva bányász rá akart morranni, de nagy termete és elszántsága miatt hamar letettek róla.
Végül, mikor már épp elpilledt a kandallókból áradó hőtől, visszamászott Isisse-hez.
- Van szabad ágy odafenn, az én szállástermemben - intett a rönkökből ácsolt durva, nagy lépcső felé, ami a kicsi emeletre vezetett. |
-Inkbb megyek veled! Legalább lesz a köezelben valaki ismerős! Nem nagyon ismerek errefelé senkit! |
- Én sem mentem még fel soha. Valószínűleg nem is fogok - mondta, miközben beértek a faluba.
Egy hatalmas rönkház állt a központtól nem messze, néhány fától övezve.
- Elsősorban ott fogadnak vendégeket - intett arra fejével.
- Én is ott lakom, de ha nagyon akarod, megkérdezheted a törpöket, hogy hol lakhatnál még..... |
-Igen! Mostmár emlékszem! Rubyék sokat meséltek erről! Csakhogy mivel nem nagyon megyek magasra a hegyen, nem nagyon foglalkoztam a történettel. |
Csodálkozva nézett az egyszarvúra.
- Hát nem tudod? Hogy jöhettél ide, ha nem tudod? Egy nagy mágusról nevezték el a hegyet, akit a saját gonosz bűbájai söpörtek el, és abból született az a nagy vihar, ami mindig tombol a hegyen, azért nem lehet egyszerűen megmászni....Mindig figyelni kell, hogy nem kerül-e a lény túl közel a viharhoz....Van olyan rész például a magasban, ahol nem lehet beszélni sem, mert megidézed a vihar erejét!
- Jobb lenn a faluban... |
-Ugyan miért? Nekem nem tűnik félelmetesnek!! |
Bólintott.
- Ez az egyetlen falu a környéken...A hegytől sokan félnek... |
Isisse elmosolyodott, és egyenletesen lépkedett a mén után. Elértek egy faluhoz.
-Ez az a falu?-érdeklődött a kanca |
- Rendben, menjünk! - mondta nyugodtan, és a kanca mellé lépve elindult. |
-Ha jól vettem ki a szavaidból, akkor éppen ode tartassz. Amennyiben nem bánod, veled tartok! |
'Tehát simbelmyne-i' nyugtázta gondolatban magában.
- Ha jó szállást keresel, nem messze innen, továbbhaladva ezen az úton, a hegylábnál lévő faluba jutsz. Én is ott szálltam meg. Én is valamiféle...vándor vagyok.... |
-Igen. Legalábbis erre a kis időre. Vándorlok. Most éppen itt szállok meg. Legalábbis, ha találok egy kényelmes kis zugot. |
Végigmérte a kancát, majd büszkén felelt:
- Üdv! Én Daclose vagyok!
Érdeklődőn nézett a kancára:
- Idevalósi vagy? |
Isisse lépteket, pontosabban patadobogásokat hallott.
-Hm. Vajon Ki lehet ez?-feltápászkodott, és látta, hogy egy mén közeledik felé. 0Mikor már egészen közel ért hozzá a lény, megszólította, bár egy kicsit bátortalanul:
-Üdvözöllek. Az én nevem Isisse. Benned kit tisztelhetek?- mobndta, a végére már eléggé felbátorodva, mosolyogva. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
Daclose feltápászkodott.