|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 16:13 - |
-Szóval  , itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
-Majd ideküldjük Diadémot!-vigyorgott Kavarkád-Rengeteg feltérképeznivaló nővény van, ráadásul hasonlít a szülőföldjére.
-S jó hely lenne a családjának is!-tette hozzá Nemes.
A kanca bólintott, s felnézett az égre.-Hm, milyen rég volt már együtt a banda!Jócskán csak a tudatalatti képekből és adatokból ismerjük egymást!
-Ne aggódj, egyszer megint lesz "családi gyűlés", és akor mindenki ott lesz!
-Lehet,-bújt párjához Kavarkád...-lehet.. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Élesen figyelt, míg a lény föl nem kelt, és akkor is lökdösni kezdte.
- Gyerünk! Mozgás! |
*Értetlenül nézett a hírtelen haragra kelt pegunira.*
- Jól van... Már nem is érzem magam olyan fáradtnak - *mondta halkan és feltápászkodott.* |
Hatalmasat dobbantott, és az ifjú szemének szegezte szarvát.
- Köd is lesz! Örök köd, sőt, sötétség! Ostoba vagy, ha most engedsz ennek a hatásnak! Lehet, hogy sosem tudsz majd felkelni! Meg akarsz halni?! - sziszegte könyörtelenül. |
*Elterült a földön.*
- Kicsit muszáj pihennem. Mintha köd lenne a fejemben... |
| - Rossz ötlet! Nem biztonságos. |
*Forgó szemekkel hallgatta a pegunit.*
- Most, hogy mondod, már rémlik... - *mondta halkan.*
- Én asszem kicsit pihenek itt. - *válaszolta az utolsó mondatokra és lehuppant a földre.* |
- Igen - felelte lassan, összehúzott szemekkel nézve a lényt. Kezdte sejteni a lényeget.
- A Gyönyörök Kertjében találkoztunk, ahol Te csatlakoztál hozzám, bár én hazafelé tartok a Birodalomba. Az általam megélt dolgokról kérdeztél...Aztán az a fa magához csábított......én elrángattalak, de ha jól sejtem nem maradtál érintetlen a hatásától..... - mondta komoran, lassan.
Aztán végül vállatvont.
- Én folytatom utam, Te tégy ahogy jónak látod, de légy óvatos! - mondta afféle lezárásképp, és elindult újra.
- A Vadvidék elég sajátos hely, mostmár meg is tapasztalhattad! - szólt hátra. |
*Meglepetten nézett a mellette haladó pegunira.*
- Hát Te meg hogy kerültél ide? - *kérdezte csodálkozva.*
- Egyáltalán ismerjük egymást? |
- Én! - mondta mérgesen, nagyot dobbantva.
- Mi bajod? |
- He? - *kérdezett vissza.* - Szólt valaki? - *nézett körbe.* |
- Mit csinálsz? - hörrent fel végül, mikor a lény már sokadszorra ment neki, telibetalálva sérült, oldalához kötött szárnyait.
- Talán rosszul vagy? |
*Szórakozottan haladt a peguni mellett. Egyszerűen képtelen volt egyenesen menni, így többször is nekitántorodott Honornak.* |
Szigorúan horkantott. Éles pillantást vetett a fiatal csődörre.
- Nem olyan rég a kalandjaimról kérdeztél. Az igazság az, hogy pusztán az életbenmaradásomat is annak köszönhetem, hogy óvatos voltam mindennel. Fel voltam készülve a veszélyre, így gyorsabban tudtam rá reagálni, mikor jelentkezett. Ez a Vadvidék! Nem véletlen a neve! Vad mágia és annak szabad felhasználó, annak szülöttei élnek itt! Hatalmasak! Mi pedig....egyelőre csak vaksötétben tapogatózó idegenek vagyunk.....És nincs jogunk ölni! Ők vannak itthon. Nekünk kell megtanulni a játékszabályokat. |
- Ezek alapján a kifejezetten ronda, taszító dolgok nem veszélyesek? Azokhoz oda szabad menni? - *kérdezte kíváncsian.* |
- Vigyázni kell! - sziszegte, dühvel palástolva rémületét. Tovább taszigálta a lényt, de közben ide-oda kapkodta a tekintetét.
- Isthal barlangjaiban számtalan veszélyes dolog van! Minden, ami kicsit is gyanús, legyen egyben veszélyforrás is a számodra! Sokminden vadászhat itt ránk.....Főleg, ha valami nagyon is csodásan szép és csalogató! |
*Atencion értetlen arckifejezést vágott, de pillantását nem akarta/tudta levenni a gyümölcsökről, egészen addig, amíg úgy nem érezte, kitörik a nyaka, ha nem fordul előre.
Miután elszakadt a fától, nagyot sóhajtott.*
- Pedig de finomnak látszódtak... |
- Állj meg! - nyerítette hihetetlen erővel, majd kétségbeesett tempóval lezárta elméjét, és a fiatal lény után ugrott.
Ha mást nem is, edzettséget szerzett kalandjai során, így még időben Atencion elé ért.
- Ne nézd! Menjünk tovább! Gyerünk! - nyihogta olyan hangosan, hogy zengett a sziklafolyosó, amiben eddig haladtak, és nekifeszülve az egyszarvúnak, taszigálni kezdte elfelé a fától. |
*Miközben csendben sétáltak, egyszer csak furcsa hangokra lett figyelmes. Körbenézett, de nem látott senkit. Megvonta a vállát és tovább haladt.
~Biztos csak halucináltam~
Néhány perc múlva ismét meghallotta a hangokat, de immár hangosabban. Megállt és alaposan körülnézett, miközben fülei antennaként mozogtak egyik irányból a másikba.
Nem messze maguk mellett-mögött, megpillantott egy hatalmas, gyönyörű almafát.*
- Az eddig is ott volt? - *kérdezte zavartan. A kérdést hamarosan el is feledte, mert a fa egyszerűen vonzotta. Amint kicsit közelebb ért, észrevette, hogy természetellenesen hatalmas, minden színben pompázó almák vannak a fán, elérhető magasságban! Igen! Ez kell neki!
Feldobottan ügetett a fa ágai alá* |
| Csendben haladt tovább. Elmerült gondolataiban. |
- Igaz - *válaszolta megadóan.* - Ez most így alakult. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
, itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
Élesen figyelt, míg a lény föl nem kelt, és akkor is lökdösni kezdte. 