|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.04. 17:21 - |
 A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
Bekocogott a kapun, és kipillantott a gigantikus mólóra és az ezerféle hajókra, aiket ide-oda himbált a szél.
Minden út hozájuk vezetett.
- No igen...Az egész sziget felfedezése itt kezdődött.....Talán érthető miért jobb itt benn vihar idején... |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Pajkosan elmsolyodott.-Előbb hadd érjek le!Utána beszélhetünk a dologról.-és már vágtatott is lefelé.Mikor leért egy hosszú utcán kezdett vágtatni.
-Na gyerünk Anor, utolérsz-e?! |
Kacsintott.
- Mindenkinek kell néha egy kis játék. Egy kis kilépés a megszokott normákból. Épp Neked mondjam? Sokkal rugalmasabbá és élénkebbé teszi a lelket!
Megmozgatta szárnyait.
- Repülnék kicsit, ha nem jelent problémát. |
Ő is felnevetett.Bólintott, látva a Bajvívók terét!
-Mi angelidek felettén szilaj kedvű lények vagyunk...azaz némely társunk!Ki hinné, hogy Koni is azért játszik Yashával, mert néha már elege van az ártalmatlan lélekből.Persze ilyenkor nem ront rá senkire, de elfogja a harci kedv!Ezért jó, ha kéznél van egy tanultandó, játékos farkas!-mosolygott.Ezt még senkinek sem árulta el, nem tudta, miért csúszott ki a száján.Talán vissza is vonta volna a kijelentést, ha nem Anornak mesélte volna el. |
Csillogó szemekkel hallgatta Vad Szélt.
- Tudod, hogy úgy meséltél ezekről az eddig számomra jellegtelen dolgokról, hogy én is kezdem érezni miért tiszteled és csodálod őket? Kedvem lenne elindulni azokat is felfedezni! Hogy lássam azt, amiről beszéltél! Furcsa, hogy éppen ezekben lel valaki szenvedélyt...Bár...másoknak az örök utazgatás rémítő vagy idegen....Hm....Sokfélén szép a világ.
Hirtelen észrevett valamit, és elmosolyodott.
- Nézd! - mutatott szárnyával a város egyik utcája elé.
- Az a Kereskedők utcája. A legtöbb üzlet ott köttetik. Egyszerűbb odamenni csupán a rakományod papírjait magaddal vive, mint néha többezer kilót kirakodni hiába, hiszen a következő órában esetleg az új tulajdonos már rakodná is vissza, és vinné tovább. Sokminden cserél ott kényelmesen gazdát.....De amekkora viták megesnek, mikor valaki azt hiszi (és néha joggal), hogy becsapták! Látod?
A mén két díszes öltözetű madárforma lényre mutatott, akik a mélyben, egy széles utcán, amit díszes házak szegélyeztek, éppen hatalmas vitát folytattak le! Tarajforma fejtollaik felmeredtek és gyakran hihetetlen rikácsolást megeresztve kiabáltak egymásra.
Anor csak mosolygott.
- Nem olyan komoly ez a vita, mint amilyennek látszik! A járókelők is tudják, hogy két pillanat múlva már ez a két lény akár éppenséggel egy ivóban ünnepelhet együtt, hogy milyen jó üzletet is kötöttek. Bizony, a Kereskedők utcája meglepően mozgalmas hely!
Egy harmadik alak rontott elő, kissé szegényesebb öltözetben, a két lény közé ugrott, és gesztikulálni kezdett egyikőjüknek. Az rámeredt, majd mindketten rohanni kezdtek az utcán egy ház felé, míg a harmadik, imént vitázó döbbenten nézett utánuk.
Felnevetett.
- Bevallom, engem szórakoztatnak!
Egy másik hely felé intett. Egy nagy, sáros téren legalább egy tucat lény fetrengett-csúszkált össze-vissza.
- A Bajvívók Tere! Elég szép, tisztességes birkózások szoktak megesni. Én még nem küzdöttem ott, de hallottam olyanokról, akik igen. |
Bólintott.
-Engem végtelen pusztaságok, a magas hegyek, s a viharok vonzottak.Bennük mind megtalálom a reníthetetlenséget, s a vadságot, ami nem engedlemeskedik senkinek!A villám bárkibe becsapódhat, a hegy bárkire ráomolhat, a puszta akár enkinek sem mutatja a kiutat magából.Még is legtöbbször szelídek, a hegy csak áll, a villám fába csap, a puszta pedig elterül némán.Mind a távolságba néznek éveezredekig, míg a hegy el nem kopik, a pusztából dombság növekszik vagy tenger takarja be, a vihar fel nem oszlik. |
Bólogatott.
- Azt hiszem nem vagyok éppen tökéletes társaság-lelke! De ilyeneknek is lenni kell! - mondta vállvonogatva, a távolságot nézegetve.
Szárnyával az ezerszínű ég és víz felé intett.
- Ez vonzott mindig magához! Fény és távolság! Mindig drága volt nekem....Mindennél, a társaságnál is fontosabb. Valahogy.....nem is éreztem magányt... - merengett, majd gyorsan elhallgatott. Sosem szokott ennyit beszélni magáról - döbbent rá. |
| -Igaz!-nevette-Vannak faragatlan lények!Csoprtban meg isten csapása! |
Felnevetett, és gyorsan megrázta a fejét.
- Ugyan, dehogy! Hogy minden nap ki tudja mennyit kutyagoljak, gyakran udvariatlan csoportok élén, mindig rájuk figyelve, és közben igyekezzek érdekes előadást tartani?! Nem menne nekem! Ha valakit kedvelek, annak örömmel mesélek, de idegenekkel szemben nem vagyok olyan könnyed! |
| -Néző pont kérédése.-mosolygott bólintva.-Megfordult már a fejedben, hogy idegen vezető légy? |
Elmosolyodott.
- Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni. Ilyenkor csak egy dolgot lehet tenni: elvonatkoztatni. Keress olyat, ami több!
Szárnyával finoman arrébb invitálta Vad Szélt.
Kissé tovább mentek a tornyot követő köríven, és Anor újra kimutatott a mellvéden. Itt már nem a város volt alattuk, nem is a kikötők, hanem maga a tenger. Itt a fellegvár ugyanis kinyúlt a tenger fölé. Kétoldalt a sziget, előttük a végtelen kékség.....minden szörnyű szépségével.......
A város és a kikötő szinte eltörpült, ahogy a magasban a tengerre néztek. Pedig ott volt az is alattuk!
Anor nyugat felé intett.
A sziget ott összeölelkezett a vízzel, és a horizontot is eltakarták a magas fák, amik ott nőttek.
Gyönyörű volt a sok sötét sziluett a kékséggel, az éggel!
- Lehet, hogy ez a sziget nem az álmok álma sok lénynek...de a szépség még itt is itt van. |
| -Valóban!-nézte ez a sirályok táncát, s az átlátszó kékségben a nagy hal rajok állatkénti mozgását.Aztén Lenézett az utcákra!Tényleg megszédült egy kicsit.-Hát igen!Nem szoktam hozzá, hogy ilyen magasan vagyok.-mosolygott. |
Sok ezer lépcső....mindet megmászták!
Nagyokat, széleseket, rendezetteket, tisztákat, díszeseket....és ezek tökéletes elentéteit, de a fellegvár csodás körteraszára végül csak kiengedték őket. A vihar elvonult, hétköznap délután volt - szabad volt a belépés, főleg egy eriszinek és társának!
A széles köveken lépdelve, a vastag és szügyig érő mellvéd mellett, Anor úgy érezte, hogy biztonságos fészek ez a hely, és a csodás kilátás mégis izgalmassá tette!
- Azt hiszem a part épp látszik innen...bár kissé ködös az idő - jegyezte meg, és a hatalmas távolságba fúrva pilantását kutatott egy darabig a szigetet innen láthatóan hatalmasan körülölelő tenger felett.
- Arra! Arra van a szárazföld! - mutatott szárnyával egy irányba, ahol a horizont kissé sötét színű volt.
- Pár óra út...mégis, innen úgy tűnik, mintha sosem lehetne elérni! Egyszerre vagyunk elérhetetlenek és közeliek a Birodalom többi része számára! - mosolygott.
- De azt hiszem ez egy ilyen rémes helyhez így illő! Tetszik a kilátás? Innen is csodás! - jegyezte me, és kihajolt a mellvéden, lepillantva a hihetetlen mélységben húzódó utcákra. Legalábbis, innen a pegazusnak kényelmesnek tetszett, de egy szárnyatlan talán ódzkodott volna.
Kíváncsian pillantott Vad Szélre. |
| -Akkor, legyen a fellegvár!-nevette el magát. |
Anor szélesen elvigyorodott.
- Mennyi minden közös bennünk! - nevette el magát, és továbbindult.
- Hová szeretnél menni? Megjegyzem, a fellegvárból gyönyörű a kilátás! - bökött a fejével a feléjük magasodó monstrumra. |
| Elmosolyodott.-Egy véleményen vagyunk! |
Elmosolyodott, szárnyaival széles mozdulatot tett, és mélyen meghajolt.
- Megtisztelsz a barátságoddal! Azt hiszem mi ketten nagyon sokat tanulhatunk egymástól! |
| -Valóban!-mondja moslyogva.-De kevesen tudják belőlem kihozni az érzéseimet.Csak azoknak nyitok kaput és vagyok őszinte, akik az ellentétem, mégis értékes lények, nem csak a semmit mondó ökörködés árad belőlük.Te az előbbiek közé tartozol!Megértesz, udvarias vagy, és úgy látod a világot, ahogy én csak néha.Most a te szemeddel nézek én is, vagyis segítesz előhozni belőlem azt a lényt, akinek a szíve határtalan.Az ilyen lények, ha ők nem is tudnak róla, közel állnak a szívemhez!Legbelül, őket tekintem barátaimnak!-mosolyog.A 'barát' szóra elpirulna, de valahogy nem született ezzel az adottsággal.Talán még jobb is így! |
- A Bölcsesség is olyan, hogy többféleképp létezik...Mint az élet, ami egy virágban és egy unikornisban éppúgy teljes, de a kettő nem egy! - tette hozzá.
- Mindenesetre köszönöm szavaid, de nekem van még mit tanulnom, azt hiszem, hogy elérjem. Sok lény meglep engem a létével, Te is ilyen vagy! Ha igazán bölcs lennék, nem éreznék ilyesmit.....Bár....jobban átgondolva nem szívesen mondanék le a szívemről a tökéletes bölcsességért! Sokan mondják, hogy a bölcsesség a tökéletes nyugalom....de én becsülöm a tüzet, ami a Napban ragyog és engem is eltölt erővel, másokat pedig boldogít, vagy épp az esőt, ami felüdíti a világot....e szélsőségek a lények szívében is élnek, és sokszor segítenek jól élni az életet! Vagy talán épp az a bölcsesség, ha egyszerre érzünk és tudunk? Én azt hiszem az Élet mindenkit megnevel, méghozzá azzá, aminek lennie kell.....És igazad van, a bölcsesség nagy felelősség is, csodállak, hogy nem roppansz össze alatta, de ugyanakkor úgy vélem mindenkinek joga van boldognak is lenni. Mindig mindenre vigyázni....képtelenség, Vad Szél! Azt megértem, hogy magunkat kontrollálni nemesít, de a világot nem lehet befolyásolni, másokat nem uralhatunk, ha jobb is lenne tán úgy, és ha sosem lépsz elő a nyugalom álarca mögül, akkor mikor éled meg a szenvedélyt? Kiirtottad magadból? Nem hiszem.....Akkor nem látnád úgy a világot, ahogy én! Pedig megértesz....Szerintem egyszer-egyszer le lehet vetni minden álarcot, és úgy talán jobban el is lehet érni a bölcsességet! Szavaid azt jelentik nekem, hogy úgy látod: viselned kell önmagadért a választott keresztet, míg én valahogy úgy élem az életem, hogy egyszerre cselekszem jól és élek boldogan és könnyedén. Ez így nem igaz. Nekem is gyakran nehéz a teher, de tudom, hogy ki is kell kapcsolnom néha, hogy valóban jól éljek. |
| -Még nem!De elég időt töltöttem el magammal, hogy bölcs legyek.Sokan a bölcsesség töredékét képviselik.Én...az egészet!Nem vagyok beképzelt, mert ez nem főképp dícséret.A bölcsesség nem csupán nagy tudás, hatalmas súly, amely megfelelő erőt kíván.Folyton ébernek lenni, hisz a bölcs nem rohan fejjel a falnak...Persze vannak,akik könnyű vállról veszik, és mégis e fogalomnak minden szabályát betartják.Te ilyen vagy!Én komolyan veszem, és nem tudok kilépni belőle.... |
Elcsodálkozott, és furcsálló mosoly jelent meg az arcán.
A kanca szavai nagyon tetszettek neki, nagyon igazak voltak! Mintha saját gondolatainak visszhangja lépett volna elé élőben, négy lábon.
- Én ezért szeretem a bölcsességet! Csodálatosnak látom.....Remélem egy napon én is a részévé lehetek.....Különös, hogy így meg tudod fogalmazni a gondolataidat, amiket mintha a sajátomnak éreznék....Ritka, hogy ilyen lénnyel fussak össze. Pedig nem egy a származásunk. Vad Szél, sosem jártál tündék közt? |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
Pajkosan elmsolyodott.-Előbb hadd érjek le!Utána beszélhetünk a dologról.-és már vágtatott is lefelé.Mikor leért egy hosszú utcán kezdett vágtatni.