|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.28. 21:03 - |
 Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Ez jó lesz! - mondta, és megpróbálta leszedni a pelyheket. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Jól van. - *mondta.
Megrázta, majd megpróbálta ellazítani magát. A gömbre függesztette tekintetét, előrenyúlt szárnyával és megérintette a fényt.
Nyitott szeme előtt képek ezrei villogtak és szaladtak össze-vissza, de sikerült egyet kiemelnie a sok közül. Konkrétan semmit sem látott, csak homályosan, mintha köd állna közötte és a kép között.
Fákat látott, egy fekete unikorissal, aki a földön feküdt. Aztán egy villanás történt és két fekete alakot látott, valamint egy hangot hallott nagyon-nagyon távolról: "Erasmus".
Nem értett semmit és a tanácstalanság teljesen hatalmába kerítette, mire a képek ismét eltűntek.*
- Huh... - *fordult anyjához.* - Valami történt... |
- Légy óvatos! Sem én, sem apád nem vagyunk tisztán fényeleműek! Én nem is vagyok az! Nem tudhatjuk a Te varázslatod milyen! Akár egészen egyedi vonásai is lehetnek!
Lassan engedte tollai közül előre a gömböt.
- Lazíts! Ne félj! Próbálj higgadt és tiszta maradni! Te is hatsz a mágára, nemcsak az Terád! Lehetséges, hogy az érzelmek, de az is lehet, hogy a gondolatok és az akarat működteti! Ösztön és tudat egyszerre válhatnak szét és olvadhatnak egységbe, mikor varázsolunk. És már ez is varázsolás, az egyszerű érzékelés is! Gondolj egy tiszta, hegyi tó nyugodt víztükrére! Te is légy olyan mély......olyan egyszerű....és ne kavarodjon össze a fejed! Próbálj kivenni egy dolgot, vagy a képek lényegét! Akard, hogy megtörténjen, de irányítsd a hatalmat! - mondta nyugodtan, és Jövőtváró elé tartotta a labdát.
Akár azt is el tudta képzelni, hogy semmi sem történik, de reménykedett, hogy a Varázserdő majd segít nekik. |
*Szeretett volna tiltakozni. Ő nem lehet fényelemű!*
- Megpróbálom.
*Behunyta a szemét és igyekezett felidézni a látottakat, hogy most felfoghassa, mik is voltak azok. Jónéhány perces próbálkozás után feladta.*
- Ez így nem megy. Hagy érjek hozzá újra. - *kérte anyját.* - Akkor megpróbálok egy dologra koncentrálni és a sok közül legalább azt megérteni. |
Arca elkomorult.
- Jövőtváró, azt hiszem különleges képességed lehet a Fény tekintetében!
Felemelte egyik szárnyán, és létrehozott egy labdát újra.
- Ez itt nem több egy egyszerű fénnyalábnál. De én hoztam létre, az én mágiám van benne. Tehát valahol én magam is, részben. Az, amire képes vagyok, ami vagyok, amit megéltem....Te pedig a fiam vagy, ez még tovább bonyolítja a dolgot! A Mágia hatalmas, és maga az Élet számunkra....mindig marad benne valami új. Bevallom - hangja elhalkult - nem tudom biztosan mi történt veled. De sejtem. A szilnoriak különösen jó használói annak, amit a Fény hálójának nevezhetnénk. Az eriszi hálóról gondolom tudod micsoda. Összeköt minden eriszit és a Boszorkányúrnőt. A Fény hálója valahol minden fényelemű lényt köt így össze. Ennek része vagy Te is, és én is. Mikor a gömböt odadobtam Neked, Te alighanem egy pillanatra koncentráltál....és olyan erővel nyúltál a gömb felé, hogy a Fény és Te eggyéváltatok egy nagyon rövid időre, és Te betekinthettél a hálóba, vagy legalábbis a Fény hatalmas mágiájának egy részébe. Megértem, hogy megijesztett. Hatalmas erő ez! De jó tudnunk, hogy van ilyen hatalmad. Mostmár csak meg kell tanulnod pontosítani a használatát, hogy ne legyen ilyen megrázó.
Kicsit elbizonytalanodva hozzátette:
- Szerintem ez történt. De nem lehetek benne biztos. Erre egyvalaki jöhet rá idővel: Te magad. Én csak segítek, ahogy tudok. Nem tudod felidézni mit láttál? |
*Kicsit lassan sikerült visszazökkennie.*
- Semmi. - *vágta rá a választ az első kérdésre, de utána jobbnak látta a beszédet.*
- Na jó, mégis van itt valami. - *kezdte lassan.*
- Amikor elért a fény, akkor... akkor... - *aon gondolkodott, most ezt hogyan kellene mondanija. Nem akarta túlságosan túlcifrázni, ezért úgy mondta, ahogy jött.* - rengeteg képet láttam. Nem tudtam semmit kivenni belőlük. Olyan... túlvilági volt az egész. - magyarázta halkan.* |
Visszahívta a labdát, és eltüntette.
- Mi baj? - ügetett előre fiához.
- Nagyon ügyes voltál! Meg tudtad állítani, nem esett szét! Miért nem tartottad meg? |
*Reflekszszerűen már mozdította volna szárnyát, hogy azzal megfogja, de pillatanok alatt leesett neki, hogy ez nem fog úgy menni.
Agya lázasan pörgött és a már megtanult leckék között keresgélte a megoldást.
~Fény... fény... a fény...~
Végül mégis csak felemelte szárnyát és megpróbálta megfogni a golyót, ami persze nem sikerült neki, de ahogy "hozzáért" a fényhez, képek ezrei villantak a szeme előtt, amikből semmit nem látott, de mégis megrémisztette.
Elborzadva lépett hátra a fénygolyó elől és elhúzta szárnyát.* |
Elmosolyodott, majd felkiáltott:
- Jó, akkor kapd el! - csengett nyerítése a fák közt, és a kis fénygolyó könnyedén fia felé röppent. |
- Persze. - *válaszolta kicsit kelletlenül, de igyekezett ezt elnyomni hangjában.
Koncentrált és csaknem szugerálta a gömböt.* |
- A gyakorlásra.
Azzal szárnya felett egy ragyogó fehér gömb jelent meg. |
- Mire is? - *kérdezett vissza.* |
- Mind le fog jönni - bólintott bíztatón.
- Nos? Készen állsz? |
- Hát nekem ennyi elég volt belőlük. Ez egyszer biztos.
*Ismét megrázta magát, ami után úgy érezte, egészen megszabadult a pelyhektől.*
- Remélem, idővel mind lehull majd... |
- Azok - értett egyet.
- Sokan nem is szeretik a fákat. De eléggé elkerülhetetlenek....állítólag mindenki beléjük fut egyszer. Legalább. |
*Édeklődve nézett körül.
Amint hallotta, hogy megérkeztek, hatalmasat rázott magán, mire a pelyhek szanaszét repültek.*
- Végtelenül bosszantó kis vackok ezek! - *szitkozódott, miközben tollaiból próbálta kihuzogatni a beragadt pelyheket.* |
Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Ez jó lesz! - mondta, és megpróbálta leszedni a pelyheket. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.