|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.20. 12:07 - |
 Kabarla csak kullogott erre arra
Egyszercsak egy neszt halott a bokorból
Fenyegtően odafordította szarvát majd így szólt:
-Ki vagy?Nem félek tőled nehogy azt hidd-mondta fenyegetően |
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 Épp akkor fogott szimatot.Beugrott a bokorba, s egy perc múlva vissza is tért egy eszméletlen nyúllal.
-Amikor meglátott, elájult!Fogalmam sincs, miért!-vigyorgott, és letette óvatosan a földre.A nyúl lassan ébrdezni kezdett.Amint meglátta a farkast, rögtön inalni kezdett.Szikra viszont gorsabb volt, és finoman rátaposott a nyúl füleire.
-Nyugi, Kisöreg!Most nem vagyok éhes.Megtunád mondani, hol vannak a Havas hegyek?
A nyúl értetlenül nézett rá.Nem értette a helyzetet!Ő préda állat, nem térkép!!!!Őt arra teremtették, hogy az életéért küzdjön, a fenvadakkal, és minnél nagyobb tekintélyre tegyen szert, a nyúl társadalomban!Hogy mi van a mai világban?!Aztán mégis elmutogatta, hogy, s mint van a véleménye erről a szégyenről, s mennyire felháborodott.Aztán, amikor Azúr Szikra tudtára adja, hogy minden unalmas beszéd éhség gerjesztő, Észak felé mutatott, ahol dombosodik az erdő.Ott csak menjenek egyenesen fel, s amint ritkul a fa-tömeg, menjenek keletnek, vagy nyugatnak, hamarosan találnak hágót.Mindegyik beutat biztosít a hegyek közé.
Ekkor Szikra elengedte, de ő nem ment."Boci szemekkel" nézett a nyúl rá, de nem értette, mit akar.Aztán, amikor megelégelte, hogy a nyúl állandóan útjába áll, megkergette, s a nyuszi hálás loholásba kezdett.Milyen élményt fog majd elmesélni otthon:Egy vérengző fenevad, egészen a Havas hegyi hágóktól idáig kergette, de ő hősiesen megszökött!Hát igen, a nyúl képzelet erő nem túl kreatív...sose sikerül 100%os hazgságot mesélni... |
Elérték az erdőt, és be is mentek. De Icekrystal legnagyobb meglepetésére senkivel sem találkoztak. Egy lélek sem járt a fák között, még madarak sem.
- Nem értem! Hová tűnt mindenki? A Sötétségnek vége! Mi ez a kísértetjárta kihaltság?! Kihívás? Te érzel valamit? - fordult a ménhez, mivel ő nem érezte, hog veszélyben lennének, de hát ehhez vörös társa sokkal jobban ért!
A kancában egy pillanatra az is megfordult, hogy talán mégsem jártak sikerrel......Hogy Kihívás űzői még mindig a nyomukban vannak, és most rájuk akadtak!
 A mén körbeszimatolt, meregette a szemét, miközben izmai megfeszültek. Aztán lassan megrázta a fejét.
- Nem. Nem érzek veszélyt.
A fekete testű lényre pillantott, és megnyugtatóan biccentett.
- Nem tudom mi a gond, de nincs baj.
Megkönnyebbült.
- De akkor hová tűnt mindenki? - töprengett.
- Neked van valami ötleted? - nézett a farkasra. |
Elmosolyodott, és kényelmes tempóban nyugat felé indultak...
(reag a földalatti barlangrendszer sötét és meleg mélyére) |
| -Abban biztos vagyok-madj nyomott egy csókot párja arcára és indulásra ösztökélte |
-Nos, én talán tudok egy helyet, de nem tudom, neked tetszene-e...-nézett tétovázva Kabarlára. |
-Nos akkor hova menjünk?-kérdezte
-Jó lenne valami sötét romatikus hely |
Elmosolyodott, és újra megcsókolta a kancát.
-Én is szeretlek.-ez valóban 'szerelem első látásra' volt. |
Kabarla Thorin nyakára tette a fejét és ezt súgta neki
-Szeretlek |
Meglepve rántotta el a fejét, de aztán ő csókolta meg Kabarlát. |
| Mivel Kabarla épp szemben állt Thorinnal lassab közelebb lépett és megcsókolta |
Most rajta volt a zavarodottság sora.
-Öhm...kösz.-bökte ki végül. |
-Nem sűrűn-mosolygott
-De te se vagy rosszbőr-kuncogott |
Mosolygott.
-Senki sem mondta még neked?-kérdezte a zavart kancát. |
Kabarla hirtelen odekapta a fejét a szóra és csak nézte az unizust és valamit makogott majd így szólt:
-ÖÖÖ....Köszönöm szépen-mondta |
Zavarában hirtelen nem tudott mit szólni erre, csak bólintott egyet.
Végül Kabarlára nézett.
-Gyönyörű vagy...-csúszott ki a száján, maga sem értette, hogyan. |
-Értem.Azért elég ilyesztők-mondta és odabújt Thrinhoz
-De szerencsére te itt vagy-mondta |
-Nyugi...súgta neki, mikor rájött, hogy mi néz velük farkasszemet.
Félelem nélkül lépkedett közelebb a fához, mire a két szem őt célozta meg.
Gúnyosan mosolygott, majd hirtelen akkorát nyerített, hogy talán még szegény Kabarla is megijedt tőle.
A lény pedig rémülten kúszott le a fáról, s tovatűnt a levegőben, mintha csak a szél fújta volna el.
Gúnyosan ciccentett.
-Közönséges szürkelidérc-magyarázta Kabarlához visszafordulva-ha egy nagyot rányerítesz vagy ránevetsz, már el is tűnik. Ártalmatlan, de aki nem tudja, hogy bánjon el vele, azt élete végéig követi és félelemben tartja. Én már sokszor találkoztam ezekkel az idegesítő kis mitugrászokkal...-fejezte be. |
Kabrala hirtelen nem tudta mit akar mutatni neki Thorin de aztán ő is meglátta a két világító szempárt és kicsit megilyedt
-Én félek-súgta és kicsit hátrálni kezdett
-Mi az?-esett már szinte kétségbe |
Nem zavartatva magát tovább legelészett, de aztán felkapta fejét.
Valami furcsát látott az előbb...de hol? Ezen morfondírozott, mikor végül a fára nézett.
Két világító szempár meredt rá...nem, nemis rá, hanem Kabarlára!
Észrevétlenül megbökte a kancát, és fejével a titokzatos lényre bökött. |
| Ő is mosolygott majd kicsit közelebbhúzótt és remélte, hogy Thorin nem veszi észre |
[92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kabarla csak kullogott erre arra
Épp akkor fogott szimatot.Beugrott a bokorba, s egy perc múlva vissza is tért egy eszméletlen nyúllal.
A mén körbeszimatolt, meregette a szemét, miközben izmai megfeszültek. Aztán lassan megrázta a fejét.