|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:45 - |
 Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Bólintott.
- Volt egy szörnyű balesetem. Bár a saját butaságomnak köszönhettem, nagyon megijedtem és menedéket kerestem..... |
Az angyalok fejet hajtottak. A többiek közt susogás és mormogás bontakozott ki, mintha a lágy esti szellő költözött volna a vidékre.
Majd a Mithlond mellett ülő tünemény megkérdezte őket:
-S mondjátok, mi szél hozott a Városba benneteket? Ritka lénynek számítotok errefelé.-vallotta be őszintén.
Mithlond Chenoára pillantott.
-Nos...vándorlunk.-felelte.- Mi is csak a véletlennek köszönhetjük a találkozást. |
Chenoa a talajra függesztette szemeit. Az angyalok válasza nagyon megnyugtató volt......
Hálásan nézett fel rájuk a szavaik után és apró mosoly jelent meg arcán.
- Köszönöm - mondta halkan, fejet hajtva. |
Mithlond kicsit meglepve nézett a kancára, majd az angyalokra pillantott, hogy válaszolnak-e.
Aki köszöntötte őket, ő felelt:
-Nem, nem követtek el hibát.-rázta fejét az angyal.-Lehetséges, hogy azért volt lehetőségük visszatérni az élők sorába, mert, bár lehet, hogy kívülről nem látszottak különlegesnek, belül rendelkeztek olyan tulajdonsággal, vagy olyan lelki erővel, mely miatt a halál számukra nem örökre szólt...
-Persze nekik mindig megmarad a halál egy része a szívükben.-tette hozzá egy másik angyal.-Mindössze elég erőssé váltak, hogy felülkerekedjenek rajta, de a lelkük mélyén a halálból való visszatérés után mindannyiukban megváltozik valami. Mindenkiben más, mely a további életük során vagy berögződik, vagy visszatér az előző énjéhez.
Mithlond némán hallgatta a bölcs angyalok szavait, közben gondolatai egyre inkább affelé terelődtek, hogy vajon neki megadatik-e majd ez a visszatérés...
|
Hirtelen megrázta hosszú sörényét, ami nagyot libbent, de most ezzel nem törődött.
- Szeretném megtudni mi a titka annak, hogy egyesek visszatérhetnek a túloldalról! Most nem bárkikre gondolok, és nem számonkérő akarok lenni! De van néhány társam, akik mintha valami sötét mágiának köszönhetnék ittlétüket, de nem hiszem, hogy a történetüket ismerve ne lenne jogos a visszatérésük! Úgy tűnik itt a helyük! Nem érdemeltek halált...Rájuk mit mondtok? Mit gondoltok róluk? Akik nagynehezen visszatértek egy szörnyű halál után, és úgy tűnik jól élik életük, azok talán hibát követtek el? - kérdezte halkan, nyomatékosan, élénken csillogó szemekkel. |
Ezek után némán lépkedtek egymás mellett a találkozó felé, és az angyalok egyre inkább megszaporodtak, minél inkább besötétedett.
És végre megérkeztek! Elképesztő látvány tárult a szemük elé: egy hatalmas tábortűz körül csodásabbnál csodásabb angyalok ültek, szárnyukat kiterjesztették, és mormogtak valamit olyan nyelven, melyet se ő, se Chenoa nem ismerhetett.
-Nahát...-motyogta elbűvölve. Mikor az angyalok elhallgattak, egyikük rájuknézett, majd felállt, és mosolyogva eléjük lépett.
-Üdvözöllek Titeket az esti gyűlésen!-köszöntötte őket barátságosan.
-Kérlek, foglaljatok helyet köztünk.-azzal odavezette a két lényt az angyalok közé, ahol még éppen két üres hely volt. Mithlond szava elakadt, nem is kicsit, így némán ült le az enyhén derengő termetes fatuskóra, ami megesküdött volna rá, hogy az előbb még nem volt ott.
Köszönete jeléül biccentett egyet, amelyet az angyal viszonzott, majd visszült a saját helyére.
Látta a szeme sarkából, hogy Chenoa sem tud megszólalni egyelőre. |
Chenoa is elbizonytalanodott, de örült, hogy nincs egyedül, így nem állt meg.
- Majd meglátjuk - mondta halkan. |
Követte Chenoát, fejéban úgy kavarogtak a gondolatok, mint a tenger, egyik a másikba mosódott, majd újra előbukkant...
Közeledtek a Város déli része felé, és időközben már alkonyodni kezdett.
-Nos, remélem az angyal igazat mondott, és valóban szívesen látnak minket.-jegyezte meg tétován. |
Megrázta a sörényét.
Már bánta, hogy kérdezősködött. Némán indult tovább. |
Eltöprengett.
-Az első kérdésedre válaszolva...valószínűleg hallotta a gondolatainkat...
-A másodikra válaszolva pedig nem tudom...általában az angyalok halhatatlanok, de van olyan, hogy örök fényük kihuny...azt nem tudom, miért... |
Chenoa döbbenete az angyal szavaitól csak lassan oszlott el. Micsoda lény volt! Értette már miért olyan csodás eza hely és a híre is......
- Hallottad? - kezdett megörülni.
- Elmehetünk este a beszélgetésükre! Csodálatos! - nyerítette vidáman.
- De vajon honnan tudta, hogy arra vágyom? - csodálkozott.
Aztán újra a szoborra nézett. Az arctalan fej annyira vonzotta a tekintetét!
- Az angyalok nem halhatatlanok? Hogy értette akkor, hogy "volt alapítója"? - kérdezte szinte csak maga elé motyogva, alig hallhatón. |
-Nos, nekünk, kívülállóknak az, de az angyaloknak ez már szinte hétköznapi...
-Fogalmam sincs, hogy mitől fénylik ennyire...-töprengett, mire egy angyal, meghallva beszélgetésüket, barátságosan odalépett hozzájuk.
-Üdv a Városban!-mosolyodott el, egész lényéből enyhe derengés sugárzott.
-Véletlenül meghallottam eszmecseréteket...ez itt a Város volt alapító angyala.-mutatott a szoborra.
Mithlond áhítattal nézte az angyalt.
-A szárnya a különlegessége: elvarázsolták, hogy fényt adjon, ha a Város békés, és nincs veszély. Azonban ha veszély közeleg...a fény kihuny...így nem ér minket felkészületlenül semmi sem.-mondta tiszteletteljesen.
Mithlond töprengve nézte a szobrot.
-És előfordult már, hogy kialudt a fény?-kérdezte udvariasan.
Az angyal elgondolkozott.
-Mióta én itt élek, azóta nem...-felelte sejtelmesen. Indulni készült, de elmosolyodva fordult vissza, hallva, hogy mi jár a lények fejében.
-De ne féljetek. Most mindenhol béke honol...és igen.-bólintott Mithlondnak.-Szívesen látunk titeket a ma esti beszélgetésünkön, a Város déli részén.-mondta, majd a következő pillanatban kitárta fényes szárnyait, s a levegőben tovaszállt.
Mithlond áhítattal nézett utána. |
Ő is látta és csodálta a szobrot, ahogy itt mindent, de nem tudta pontosan mitől fénylik és hogy ez szokatlannak számít-e.
- Mitől ilyen? - kérdezte halkan.
- Ez különlegesség? |
-Ugyan...-mosolygott Mithlond. Mikor kiértek a térről, az angyalok száma egyre nagyobbra nőtt, ahogyan a Város déli része felé közeledtek. Az útba eső látványosságoknál még Mithlond szája is tátva maradt. Főleg az egyiknél.
Meg is állt, hogy alaposabban végignézhesse a különös szobrot. Egy arc nélküli angyalt ábrázolt, melynek szárnya, bár szobor volt, sejtelmesen fénylett.
-Nocsak... |
Bólintott.
- Rendben.....Talán jobb lesz, ha Rádbízom magam...Nem szeretnék udvariatlannak tűnni..... |
Ezen elgondolkdott.
-Nos...efelől nem mondhatok biztosat...de az angyalok általában nyitott lények és barátságosak...ha beszélgetni nem is, közönségnek talán maradhatunk mi is.-mosolygott Chenoára. |
Gyorsan felzárkózott a mén mellé.
- Kíváncsi vagyok egy olyan beszélgetésre, amiről meséltél.....Vajon beszélgetnének velünk is? |
Elmosolyodott.
-Azt hittem, ez egyértelmű...-felelte nyugodtan, majd elindult kifelé a térről. Intett Chenoának, hogy jöjjön ő is. |
Chenoa szelíden és kicsit félénken kérdezte:
- Megnézzük együtt?
|
-Persze!-felelte szinte rögtön.
-Hiszen még én sem láttam mindent... |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit.
Bólintott.